Szőcs Katalin (Gyergyóújfalu, 1946. jan. 2.) – kémiai szakíró, ~ István (1940) felesége. Középiskoláit a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceumban végezte (1964), majd Iaşi-ban, a Műegyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett diplomát. 1981-ben ugyanott a mérnök-doktori diplomát is elnyerte.
1969–80 között a Szentkeresztbányai Vasipari Vállalat keretében mint vegyész, kutató, osztály- és üzemvezető dolgozott; 1980–82-ben kémiatanár volt a szentegyházai Líceumban, 1982–83-ban oktató a galaci Politechnikán. 1983-tól Kolozsváron a Nehézgépgyárban technológus 1996-ig. 1996–98 között a szegedi Tudományegyetem Analitikai Tanszékének, ill. a debreceni Tudományegyetem Fizikai-kémiai Tanszékének tudományos munkatársa.
Tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az EMT-nek, a Kriza János Néprajzi Társaságnak, 2002-től az MTA külső köztestületének.
Kutatási területei: az anyagvizsgálat, formázástechnika, fémgyártás és gyártmányfejlesztés; e területeken több mint 100 tanulmányt közölt, ebből 18-at szabadalmaztak.
Első szaktanulmányát 1973-ban közölte a Revista de Chimie şi Chimie Analitică (Buk.), továbbiakat a Revista de Chimie, Metalurgia, Revista de Calitate a Producţiei, Magyar Kémikusok Lapja, Kohászat, Korunk, EMT Műszaki *Szemle (A főbb erdélyi agyagásványok. 2000/9–10; A főbb erdélyi homoktípusok. Uo. 2001/14).
Társszerzője a Formázó anyagok: szobrászat, kerámia, fémöntés, építészet c. kötetnek (Szőcs Istvánnal, Kv. 2006), munkatársa a Magyar–román technikai szótárnak (uo. 2005).
(D. Gy.)