Tibád Levente (Székelyudvarhely, 1936. jan. 6.) – nyelvész, helynév- és helytörténet-kutató. Szülővárosában érettségizett 1953-ban. A Bolyai Tudományegyetemen, magyar nyelv és irodalom szakon kezdte felsőfokú tanulmányait, 1958-ban azonban a magyar forradalom leverését követő megtorlások hullámában kizárták az egyetemről. Két évig dolgozott munkásként a székelyudvarhelyi gabonaraktárban, végül 1960-ban szerezhetett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet a BBTE-n. Sepsiszentgyörgyön, Érbogyoszlón és Tordatúron tanított. 1972-től a kolozsvári Tanártovábbképző Intézet, ennek megszűnése után, 1979–81 között a Természettudományi *Líceum és a Könnyűipari Szaklíceum, majd nyugdíjba vonulásáig a Báthory István *Líceum tanára volt.
A névtan, a *helynévkutatás és -feldolgozás területén végzett tudományos munkát. Tordatúri tanársága idején összegyűjtötte és közölte a falu helyneveit (Tordatúr helynevei. NyIrK 1972); később a Fehér-Nyikó mente falvainak helynévanyagát tárta fel, ebből írta doktori értekezését (A Fehér-Nyikó mente helynevei), amelyet 1982-ben védett meg a BBTE-n. Értekezésének számos részlete a NyIrK-ben (1972–81) látott napvilágot, közöttük Egy falu (Farkaslaka) földrajzi neveinek rendszere c. tanulmánya (1975). Összegyűjtötte Székelyudvarhely régi utcaneveit (NyIrK 1985/1, 1991/1), s ugyanitt jelentette meg a Nyikó mente vízneveire és növényneveire vonatkozó gyűjtését (1979–80) is. A névtan a tárgya a *Hargita Kalendáriumban, a *Korunkban, a *Korunk Évkönyvben, az általa szerkesztett Maturandusok c. évkönyvekben megjelent írásainak is.
Önálló kiadásban megjelent munkája: Székelyudvarhely – Jézus kápolna (Sepsiszentgyörgy 1995 = Erdélyi műemlékek 11).
Megírta szülővárosa 19. századvégi életének dokumentált történetét – ez a kézirata kiadásra vár.
(M. L.)