Az Egy ifjúkommunista a damaszkuszi úton c. kötetünk sepsiszentgyörgyi bemutatójáról jelent meg rövid beszámoló a Háromszék portálon, Mózes László tollából.
Különös, titkosszolgálati jelentésekre alapozó, dokumentumértékű könyvről, illetve az ahhoz kapcsolódó, immár történelmi fejleményekről, a megyésítés háromszéki vonatkozásairól hallhattak a székelyföldi hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek iránt érdeklődők pénteken kora délután a Köröndön, a kolozsvári Kriterion Kiadó rendezvényén.
Galbács Pál, Gajzágó Márton és H. Szabó Gyula. Fotó: Mózes László
A szerző, Király István saját kötete – Egy ifjúkommunista a damaszkuszi úton című könyv – kapcsán mégsem csupán az abban leírtakról, hanem főként az író bátyjáról, Király Károly néhai politikusról beszéltek a meghívottak. H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatója, a kötet társszerkesztője kiindulópontként rögzítette, hogy a Magyarországon élő Király István – 1988-ban települt át, miután ő maga is összetűzésbe került a kommunista párttal – egészen új szemszögből, dokumentumok, azaz titkosszolgálati jelentések, telefonlehallgatások (hét teljes iratcsomó, mintegy kétezer oldalnyi anyag) alapján visszaemlékezésként idézi fel „a hétköznapi kommunizmus éveit, szigorúan ragaszkodva a tényekhez”. A szerző egyik fontos célja az volt, hogy megörökítse a bátyja, Király Károly korabeli küzdelmét, úgy, ahogy azt ő maga látta, megélte. A Király család (István mellett Ibolya) ugyanis jó testvérekként támogatta Károlyt, aki a megyésítés idején Kovászna megyei első titkáraként vált ellenállóvá, rendszerkritikussá. A kötet hangsúlyt helyez a kommunizmus idején Sepsiszentgyörgy 1968-as, a megyésítést követő újraindulására is – ebben Király Károlynak meghatározó szerepe volt –, ezért két korabeli szemtanú, Galbács Pál és Gajzágó Márton, a Megyei Tükör egykori újságírói beszéltek az akkori történésekről, idézték fel a Király Károlyhoz fűződő emlékeiket. Ezt az időszakot meg kell ismernünk, az akkori vezetőkről reális képet kell alkotnunk, hogy megértsük a kort és megértsük magunkat, a jövőnket is – hangsúlyozta H. Szabó Gyula, kiemelve, hogy e könyv egy személyes történetekre is alapozó kordokumentum.
Galbács Pál megjegyezte: Király Istvánt jól ismerte, iskolatársak voltak, kötete pedig izgalmas, rendkívül olvasmányos és jól szerkesztett. Király Károly élete kockáztatásával vállalta az ellenállást, nagyon odafigyelt, amikor munkatársait megválogatta – tette hozzá. Gajzágó Márton hosszasan mesélt a Király Károlyhoz fűződő kapcsolatáról, a politikus akkori munkájáról. Király Károly kiváló diplomata volt, nagyon meg tudta érteni az embereket, nem is találkozott hozzá hasonlóval – emlékezett Gajzágó Márton. Hozzáfűzte, nem csak korrekt, hanem autoriter személyiség is volt, de oda tudott figyelni másokra, s fontosnak tartotta a személyes, emberi kapcsolattartást a Megyei Tükör újságíróival is. Úgy fogalmazott: Király Károly a mindenkori Háromszék legjelentősebb emberei közé tartozik, mert öt év alatt, amíg első titkár volt, helyreállt Háromszék, ugyanis a kollektivizálás teljesen felfordította a megyét, a székelység nyomorgott, földönfutóvá vált, „szörnyűek voltak az elcsigázott arcok” – magyarázta Gajzágó Márton.
***