Leírás

A Jancsó-levelezés első három kötete 874 darabot mutat be az 1914 és 1940 közötti időszakból; a szintén negyedszázadot átfogó periódusról (1941–1967) viszont mindössze „csak” 253 tanúskodik. A Trianont követő eszmélkedésben a „tettek rugójának szánt” küldemények (Mikó Imre) ugyanezt a szerepet töltötték be nemzedéktársánál, a magyar szellem organizátoránál is. Németh László „a hiányzó nemzeti tudat megszövését” tekintette hivatásának, Jancsó azért küzdött, hogy Trianon ne fakítsa ki az első világháború előtti nemzettudatot a Kárpát-medencében. A szovjet hadifogság utáni idők azonban megakadályozták, hogy korábbi szellemi rangján építhesse tovább életművét.  

 Németh László episztoláriumából összesen 3076 darab őrződött meg. És nemcsak azért, mert Törökvész utcai házát bombatalálat érte; levelezésének jelentős hányadát ugyanis maga vetette tűzbe Magyar­ország német és szovjet megszállásai idején. A Jancsó-hagyatékot sem kímélte a tűz, de az sem volt ritka, hogy küzdelmei közepette maga vált „levélpusztítóvá”.  

Jancsó Béla és levelezőtársai megkerülhetetlen kisebbségi lét­fel­ismerésekhez jutottak. Ezek átadása a legutóbbi időkig váratott magára, akárcsak második posztumusz kötetének (Érték, erkölcs, közösségnek. Kriterion, 2021) megannyi tanulsága. Életre keltésük folytán derült ki, ez az elparentált, „torzóban maradt” életmű – valójában belső világunkat építő teljességet sugall.

Cseke Péter