Leírás

Az alkotó ember, a diplomás, a művész vagy a pedagógus legnagyobb értéke a függetlensége, az, hogy a banális ráhatások, a napról napra egyre félreismerhetetlenebb kontraszelekció, a taroló felületesség ellenében az értelmiségi nemcsak képes, de hivatott is a szakmai becsületesség mellett kitartani – a pártos egyneműsítéssel vagy a közvélemény polarizálódásával szemben bizonyos civil józanságban.

Lehoczky Attila aradi történelemtanár könyve formailag egyes ókori bölcsek vagy épp Pascal „gondolataira” (Pensées) emlékeztet, de több is, kevesebb is azoknál. Idővonalon, vagyis naplószerűen rögzíti a társadalomérzékelés jelentősnek vélt pillanatait, a kisebbség és a szórvány szaporodó gondjait, a hazai közép- és felsőoktatás reményeit és kórtüneteit. Demográfia, köz-, oktatás- és szociálpolitika, konkrét és szellemi otthon, iskolaszervezés, olvasmányok, Budapest, világjárvány, kávéházak, Kolozsvár, ukrán-orosz konfliktus, a napi hírfogyasztás szubjektív leképeződése, balkáni színek… és még ezernyi más dolog kapott helyet ebben a könyvben, néha ismétlődve is, mintegy jelezve bizonyos faktumok maradandóságát. Olyan ez a majd’ másfél évtizednyi időszelet, mint egy kanyargó lépcsősor.