Leírás
A napló- vagy emlékíró mindenkor saját arcának szobrásza. Akkor is, ha nem beszél magáról, hiszen belehelyezi magát a történelmi szereplők arcképcsarnokába. Minden szó, minden vonás, amellyel másokat kisebbít, saját portréját szépíti. De az arcképek válaszolnak – az emlékírók csarnoka olykor civakodástól hangos. Mintha az élők között egykor dúló viszályok, kitagadások és ellenszenvek a könyvek lapjain sem csitulnának –, a bajvívók holtuk után is perlekednek egymással. E lapokon olykor csakugyan a hiúság vására tárul az olvasó szeme elé, az önkörükben élő nagyságok minden dicsőségével és nyomorúságával.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.