Leírás

Andrásy József (1969) temesvári mérnök. Tanulmányait a helyi Bartók Béla Elméleti Líceum­ban, majd a Műszaki Egyetem politechnika szakán végezte. Egy temesvári irodalmi kávéházban (újab­ban egy zsebszínházi teremben) egyre népesebb közönség előtt szokta novelláit felolvasni. Munkái a Temesvári Új Szó hasábjain jelentek meg, régebbi verseit, karcolatait pedig a magyar egyetemisták kiadványai közölték.
A 20. század első évtizedeiben formálódott leghagyományosabb, ugyanakkor az olvasó számára a legkövethetőbb elbeszélői mo­dort és eszközkészletet használ­ja rövidprózáiban az önálló kötet­tel most bemutatkozó Andrásy József.
Ami szövegeinek legandrásybb színét adja, az a változatos kör­nyezet, olykor utópia (amely né­ha ukróniával – valószerűtlen, elképzelt időbeliséggel – is tár­sul), illetve a történés átélésének közvetlensége, amely ha nem is mindig a legkészségesebben, de gyakran átengedi a helyet az önmegfigyelésnek is. A háborús Olaszország, az elkép­zelt szanatórium, az ortodox ko­lostor környékén megesett med­vekaland vagy a bánsági vasút egy szárnyvonalának álomhelyszínné való átminősülése egyaránt le­bilincselő olvasmány, napszaktól függetlenül.