Balogh Ödön (Szászrégen, 1895. jún 5. – 1972. dec. 31., Marosvásárhely) – nyelvész, néprajzi szakíró, Marosvásárhelyen szakiskolát végzett, Kolozsvárt az egyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. 1920-tól Marosvásárhelyen, 1923-tól Szászrégenben, 1929-től Szamosújváron középiskolai tanár, 1944-ben doktorátust szerzett a gyimesi csángó nyelvjárás igetöveiről írt munkájával. 1951-től főkönyvtáros és német lektor a marosvásárhelyi OGYI-ban, 1962-ben nyugalomba vonult, egy ideig a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola lektora. A Magyar Nyelvtudományi Társaság (Budapest) rendes tagja, a Goethe-Institut (München) levelező tagja, részt vett a KZST munkájában. A német nyelvoktatás, a gyimesi csángó folklór s a marosvásárhelyi fazekas szókincs tárgyköréből szakdolgozatai jelentek meg a budapesti Magyar Nyelv, az Erdélyi Múzeum és a kolozsvári NyIrK évfolyamaiban.
Munkája: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról (ETF 136. Kv. 1942).