Kemény Zsigmond Társaság, rövidítve KZST 1876-tól 1948-ig Marosvásárhelyen működő irodalmi társaság. Kezdeményezője és alapítója Tolnai Lajos, aki Apor Károly elnöklete alatt a KZST első titkára is. A társaság célja az alapszabály szerint: "A széptudományok művelése, a régi és újabb székely-magyar nyelvészeti sajátosságok és népköltési emlékek felkutatása és összegyűjtése, Kemény Zsigmond munkáinak kiadása." A társaság története történelmi és személyi-vezetőségi okok miatt megszakításokkal tarkított, eleinte valóban a "széptudományok", később inkább maga az élő irodalom és zene megismertetése és népszerűsítése kap főhangsúlyt tevékenységében. Működésében így több virágzó korszakot különíthetünk el.
Az első, ún. Tolnai-korszakban (187684) rendszeresek a társaság felolvasóülései, főleg nyelvészek, történészek előadásai számottevőek. Ekkor jelenik meg a társaság első közlönye, az Erdélyi *Figyelő, ugyancsak Tolnai szerkesztésében 1879 augusztusától 1880 júniusáig, melyben a szerkesztő irodalomszervezői koncepcióit próbálja érvényesíteni. 1883-ban újraindul, most már csak *Figyelő címmel, itt Tolnai a helyi közélet ferdeségeit veszi elsősorban célba. Összesen 13 száma jelenik meg, s Tolnai az ellene indított támadások miatt távozni kényszerül Marosvásárhelyről. Nemcsak Tolnai távozása, hanem Apor elnök halála (1883) következtében is a KZST működése ezután huzamosabb ideig szünetel, egészen 1896-ig, amikor *Petelei István gazdag szerkesztői és irodalomszervezői tapasztalatokkal hazaköltözik Marosvásárhelyre és a társaság elnökévé választják. Újra van folyóirata a társaságnak Marosvásárhelyi Füzetek címmel. Összesen 6 füzet megjelenéséről tudunk. Ebben az időszakban termékenyen folyik a társaság részéről kiírt pályázatokkal a népköltési és népmesei gyűjtőmunka. Petelei egészségi állapotának romlása miatt már egy év múlva szervezőegyéniség nélkül marad a társaság, elnökök követik egymást, de új szakasz csak azután nyílik a KZST történetében, miután 1909 és 1916 között, Bernády György polgármestersége idején Marosvásárhely szellemi modernizálása folyamatában sok kiváló, nagy műveltségű középiskolai tanár érkezik a városba; közülük ekkor kapcsolódik be a társaság munkájába Antalffy Endre, *Berde Mária, Büchler Pál, Csergő Tamás, Farczády Elek, Kabdebó Erna, László Árpád, Metz Albert, Molter Károly, Nagy Emma, Simor Jenő, Zsizsmann Rezső. Ők alkotják a KZST égisze alatt meginduló *Zord Idő munkatársi gárdáját, mely az elsők között kezdi meg a harcot az erdélyi irodalom centralizálásáért s egyben az első rangosabb megjelenési lehetőséget is biztosítja Bárd Oszkár, Balogh Endre, Gyallay Domokos, Nyírő József, Sipos Domokos, Tompa László, Áprily Lajos, Molter Károly, *Berde Mária és *Olosz Lajos műveinek megjelentetésére.
Az újabb, komolyabb munkába lendülés a kisebbségi konszolidálódás következménye. Az erdélyi irodalom szinte valamennyi számottevő munkása tagja lesz vagy fellép a ~ felolvasóülésein. Ez a lendület válik teljessé 1928-tól, amikor *Kemény Jánost elnöknek, *Sényi Lászlót főtitkárnak választják; ők vezetik a társaság munkáját egészen annak megszűnéséig, 1948 májusáig. Rendszeresek a felolvasóestek, melyeket a műsorok minősége jellemez: az előadók közt már 1928-ban Szentimrei Jenő, Gulácsy Irén, Kádár Imre, Makkai Sándor, 1929-ben Tamási Áron, Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Bárd Oszkár, Szántó György, Tompa László, Kacsó Sándor, Markovits Rodion, *Tabéry Géza szerepel, a társaság vendége Móra Ferenc, Mécs László, Erwin Wittstock, majd 1930-ban Heinrich Zillich, Móricz Zsigmond, Benedek Marcell, Otto Folberth, s a névsor évről évre gazdagodik. A társaság ebben az időszakban újítja fel Kemény Zsigmond emlékezetét (1929), emel sírkövet Dicsőszentmártonban Sipos Domokosnak (1934), helyez emléktáblát a *Petelei István marosvásárhelyi szülőházára (1935), készíttet ereklyeszekrényt Bolyai koponyájának (1937), próbál állandó színházat szervezni Marosvásárhelynek s juttatja először a nyilvánosság dobogójára az erdélyi irodalom új tehetségeit Asztalos Istvántól Salamon Ernőig, a zenészeket Zeno Vanceától Nagy Istvánig.
Ez a húszévi virágzás kétségtelenül annak köszönhető, hogy *Sényi László a társaság önkéntes "ingyenes és mindenes" főtitkáraként állt be a *művészet elősegítőjének. Ő maga nem volt a szó mindennapi értelmében alkotó, mégis a két világháború közötti erdélyi magyar irodalmi élet egyik jelentős "alkotását" hagyta ránk: a KZST levelezési naplóját, levelek, kéziratok, cikkek, műsorok ezrekre menő gyűjteményét. S egyben írásos bizonyítékát saját két évtizedes irodalomszervező munkájának.
A KZST kereste a találkozást a román irodalom, valamint az erdélyi szász írók képviselőivel, többjüket tagjai sorába is választotta. Állandó és rendszeres felolvasóestjein, országos körútjain, pályázataival, kiadványaival jótékonyan befolyásolta az egész országrész szellemi életét. Történetét A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság hetven esztendeje c. alatt *Dávid Gyula írta meg a Marosi Ildikó rendezésében és jegyzeteivel megjelent A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája bevezető tanulmányaként; ez a kötet közli a társaság 1876-os alapszabályait, tagnévsorát, havi üléseinek jegyzőkönyveit (190948), felolvasóüléseinek műsorait (18791948), s a társaság működésével kapcsolatosan 255 levelet és 58 egyéb dokumentumot hoz nyilvánosságra.
(Ma. I.)
Berde Mária: Hogyan született meg ötven év alatt a Kemény Zsigmond irodalmi társaság? *Keleti Újság 1929/282. Trózner Lajos: Visszapillantás a K. Zs. T. múltjára. Mv. 1930. Hofbauer László: Vidéki irodalmi társaságaink története a XVIII. század végétől a XIX. század végéig. Bp. 1930. Ünnepi könyv 1930. Félévszázados jubileuma emlékéül kiadta a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, főtitkára, *Sényi László szerkesztésében. *Kemény János utószavával. Mv. 1930. A marosvásárhelyi K. Zs. T. levelesládája. Levelek, iratok, adatok [18761948]. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Marosi Ildikó. *Dávid Gyula bevezető tanulmányával. 1973. Szász Károly: A K. Zs. T. a muzsika mecénása. *A Hét 1973/21.
ÁVDolg: Kézsmárky Judit: A K. Zs. T. tevékenysége a XIX. század folyamán. 1961.