Markovits Rodion (Kisgérce, 1884. júl. 15. 1948. aug. 27. Temesvár) író, újságíró. A szatmári Ref. Főgimnáziumban érettségizett, Budapesten jogi doktorátust szerzett. Első írásait a Népszava, Az Est, Független Magyarország, Új idők közölte. Virrasztás c. szépirodalmi hetilapjának csak első száma jelent meg (1905). Az I. világháborúban orosz hadifogságba került (1915-22), ezalatt hadifogoly-lapok (Szibériai Újság, Amur Kurír, Kommuna) szerkesztője, belép a Vörös Hadseregbe, s a szibériai I. Nemzetközi Brigád komisszárja. Hazatérve Szatmáron ügyvéd, 1926-tól a kolozsvári *Keleti Újság munkatársa, 1927-től a szatmári *Szamos szerkesztője. Irodalmi sikerei alapján beválasztják a KZST tagjai közé (1927), és meghívják a Helikon íróinak marosvécsi összejövetelére (1929), ahonnan azonban hamarosan visszavonul. Egy ideig Budapesten élt, 1931-től 1939-ig a *Temesvári Hírlap, 1945-től a temesvári *Szabad Szó belső munkatársa, a bánsági magyar írók szervezetének elnöke.
Első kötete, az Ismét találkozom Balthazárral (1925) már jelzi a szerző szibériai élményforrását, amikor azonban a *Keleti Újságban közzétett felhívására százával jelentkeztek adataikkal a volt hadifoglyok, a begyűjtött anyag felhasználásával megírt Szibériai garnizon (1927) "kollektív riportregény" váratlan hazai és nemzetközi sikert aratott. *Gaál Gábor üdvözlő ismertetésében kijelenti, hogy ebben a műben "egy szituáción, a hadifogságon keresztül az embernek mint társadalmi lénynek az eposza van megírva. […] Úgyhogy a regény tulajdonképpen az emberi építés és az emberi összeomlás regénye." A művet Hatvany Lajos fordította német nyelvre, s hamarosan angol, finn, francia, holland, kínai, olasz, spanyol nyelvű kiadásra került sor, megelőzve Remarque, Renn, Glaeser, Hemingway, *Kuncz Aladár és Arnold Zweig háborús regényeinek hullámát. A mű a bukaresti Irodalmi Kiadónál (1965) s a Daciánál (1981) újra megjelent. Az 1965-i bukaresti újrakiadást bevezető tanulmányában *Méliusz József így összegez: "…többször is elhangzott, hogy nincs Habsburg-ellenes magyar irodalom. Markovits Rodion regénye feltétlenül az. Ebben találkozik ő a cseh Hasekkel, a horvát Krlezával és a román Rebreanuval."
Kevesebb feltűnést keltett a szibériai emlékezés folytatása, az Aranyvonat (1929), holott az művészileg egységesebb, s történelmi őszinteségében páratlanul korhű vallomás a hadifoglyok állandó lelki dilemmájáról világforradalmi hősiesség és emésztő honvágy között. Élő típusaival ez a mű is a tényekre támaszkodó valóságirodalom emlékiratszerűen hiteles személyi dokumentuma.
Az íróra nagy hatással volt a helikoni közösséghez való viszonya körül támadt éles vita. Meghívása miatt *Gaál Gábor részéről erős támadás érte a *Korunkban, mire elhárította a közeledést a baloldalról bírált marosvécsi író-csoportosuláshoz, sőt Micsoda falu Vécs? c. cikkében (*Temesvári Hírlap 1932. aug. 7.) maga teregette ország-világ elé elhatárolódását, *Dsida Jenő ezzel kapcsolatos nyílt levelére válaszolva pedig (A szent berek. *Temesvári Hírlap 1932. aug. 24.) nyílt szakítását. A *Korunk és a Helikon közé szorult író ezután gyermekkori élményeihez fordult vissza, és Sánta farsang (1933) címmel szinte szociográfiai hitelességgel mutatta be szülőfaluja román paraszti életét a háborús esztendőkben. Ugyanilyen valósághű az író emlékezése családjára és őseire az "avasi zsidókról szóló széphistóriák" *groteszk elemekkel átszőtt kötetében (1941).
A könyvei mögött meghúzódó újságírói tevékenységre évtizedekkel halála után megjelent publicisztikai gyűjteménye, a Páholyból (1970) hívja fel a figyelmet. Már szatmári ügyvédeskedése idején írt bűnügyi beszámolói, majd "fameséi", melyek közül az Almafa az emberek között cíművel jelentkezett az Erdélyi Helikonban, nemkülönben a *Temesvári Hírlap-beli riportok az író következetes demokratizmusát tanúsítják, amely szembehelyezi őt a 30-as években kerekedő fasizmussal. Magányos harcos, aki mint maga vallja "a kollektív menedékhelynek, a kávéháznak páholyából" figyeli és mutatja be a nyomor és munkanélküliség megpróbáltatásai közt szenvedő embert. *Szekernyés János így jellemzi a publicista Markovits írásmodorát: "Nem kommentál különösebben, hagyja a tényeket, a megkérdezett alanyokat beszélni…"
Kötetei: Ismét találkozom Balthazárral (novellák, Szatmár 1925); Szibériai garnizon (kollektív riportregény, Kv. 1927; újabb kiadás 1965, *Méliusz József bevezetőjével; Kv. 1981, *Kovács Nemere előszavával); Aranyvonat (Bp. 1929); Sánta farsang (Bp. 1933; bukaresti kiadás 1967, kiegészítve elbeszélésekkel); Reb Ancsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák (Kv. 1941, újraközölve Sánta farsang 1967. 241-97); Páholyból (válogatott publicisztikai írások, *Szekernyés János szerkesztésével és utószavával, 1970).
Románul: Garnizoana din Siberia (fordította Dan Culcer, bevezeti Al. Simion, 1975); Cîşlegi într-un picior (a Sánta farsang George Volceanov fordításában, Al. Paleologu bevezetőjével, 1986).
(B. E.)
Gaál Gábor: A Szibériai Garnizon. *Keleti Újság 1927. szept. 23. Újraközölve Válogatott rások I. 1964. 150-52; uő. M. R. és az Erdélyi Helikon. *Korunk 1929. 680-82. *Dsida Jenő: A kaszabörtön, a disznóbőr, a keresztrejtvény és egyebek. Nyílt levél M. R.-hoz. *Erdélyi Lapok 1932. aug. 20. Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1942. 118-19. Jancsó Elemér: M. R.: Szibériai Garnizon. *Igaz Szó 1965/10. Kubán Endre-Szekernyés János: M. R. hagyatékából. *Korunk 1968/8. *Méliusz József: Szegény Rodion. Közli Az új hagyományért. 1969. 48-96. Mikó Imre: Páholyból. *Utunk 1970/27. Marosi Ildikó: A teljesebb Dsida-képért. Bevezető tanulmány a Séta egy csodálatos szigeten c. Dsida-kötethez. 1992. 26-27.