Erdélyi Lapok 1. Irodalmi folyóirat Kolozsváron (1908-13) az *Erdélyi Irodalmi Társaság kiadásában. Főszerkesztő Bánffy Miklós, szerkesztette *Kovács Dezső és Kiss Ernő. A folyóirat munkatársai közt Berde Mária, Finta Gerő, Gyallay Domokos, Jékey Aladár, Krüzselyi Erzsébet, Makkai Sándor, Serestély Béla, *Szabolcska Mihály szerepel.
2. Napilap Nagyváradon. 1932. jan. 1-jén indult, 1936-ban egy ideig Új Lapok, majd *Magyar Lapok címmel jelent meg 1944 októberéig. Főszerkesztője megindulásától kezdve Paál Árpád, főmunkatárs Gyárfás Elemér, munkatársai közt van *Bélteky László, Csűrös Emília, Dévald László, Huzella Ödön, Jávor Béla.
A *Pakocs Károly szerkesztésében megjelenő irodalmi tárca rovatban és vasárnapi irodalmi oldalon Áprily Lajos, Dsida Jenő, Horváth Imre, Kiss Jenő, *Reményik Sándor verseivel, *Tamási Áron elbeszéléseivel, Bányai László, György Lajos, *Jancsó Elemér (Északi rokonaink. Finnországi útirajz folytatásokban, 1932), Ruffy Péter, Szabó T. Attila írásaival találkozunk; közöl verseket Kosztolányi Dezsőtől, Mécs Lászlótól, Sík Sándortól is. 1934-től *Bélteky László szerkesztésében olcsó kiadású melléklapja keletkezett Erdélyi Néplap, majd Néplap címen.
A polgári liberális és baloldali sajtóval szemben a lap a fasizmus előretörésekor egyre inkább jobbra tolódott, különösen Sulyok István bekapcsolódásával, aki innen támadta *Kacsó Sándor népfronti írásait. A lap a spanyol polgárháború idején uszító szerepet vállalt a Franco-féle ellenforradalom szellemében, megtagadva a *romániai magyarság demokratikus érdekeit s a spanyol köztársaság oldalán jogaiért küzdő baszk és katalán nemzetiséggel való szolidaritást. A demokrata és humanista meggyőződésű munkatársak ebben az időben elszakadtak a laptól.