Makkai Sándor (Nagyenyed, 1890. máj. 13. 1951. júl. 19. Budapest) író. ~ László történész apja. Középiskolát a nagyenyedi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi református kollégiumban végzett, felsőbb tanulmányait a kolozsvári Református Teológián és egyidejűleg a *Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatta. A teológián *Ravasz László, az egyetemen Böhm Károly filozófus volt rá hatással. A filozófia doktora (1912). Kolozsvárt vallástanár (1912-15), a mezőségi Vajdakamaráson lelkész (1915-17); előbb Sárospatakon, 1918-tól Kolozsvárt teológiai tanár. A Magyarországra távozó *Ravasz László helyébe püspökhelyettes főjegyzővé (1922), majd az erdélyi református egyház püspökévé (1926) választották. Az EME, EIT és KZST tagja, az *Erdélyi Helikon, *Hitel munkatársa, protestáns egyházi folyóiratok (1915-től a budapesti Az Út, 1921-től 1925-ig a Református Szemle) szerkesztője. Mint bukaresti szenátor az erdélyi magyarság politikai jogainak védelmezője, de 1936-ban lemondott püspöki hivataláról s csalódottan hagyta el Romániát. Debrecenben lett egyetemi tanár.
Újszerű, realista gondolkodásával úttörő szerepet játszott az egyházi közélet korszerűsítésében. Tömegeket vonzó előadássorozataiban újrafogalmazta az erdélyi *magyar kisebbség önismeretét és céltudatát. Mint közíró, elbeszélő és regényíró erkölcsi támpontokat épített ki az erdélyi magyar irodalom megújhodása számára.
Egyházi tárgyú és pedagógiai munkái (Vallásos világkép és életfolytatás; A nagy személyiségek nevelői jelentősége) hozzájárultak a lelkipásztori pálya előkészítéséhez, s szónoklatai mint *Szentimrei Jenő írja "az evangéliumi öröm forradalmát" sugározták. Szépirodalmi skáláján bírálólag is jelentkezik az idealista lelkipásztor és a maradi falu ütközésének egyéni válsága és népi tragikuma (Holttenger), s a falut csak a mesejáték idillje emeli ki a szegénysorsból (Gyöngyvirág).
Kivezető útként eszmény és valóság ellentmondásaiból belső tisztulást hirdet. Ez állítja a korra jellemző Ady-vitákban a költőt vállaló *ifjúság mellé. A Magyar fa sorsa c. Ady-elemzésével arra törekszik, hogy egy délibábos, önámító nemzeti érzés helyébe reális történelemszemléletet és öntudatos bűnbánatot állítson, ilyen erkölcsi megerősödéshez jutva az Ady-példában ( *Ady Endre emlékezete). A kötet mondandója megrázta a magyar *ifjúságot; Budapesten a Soli Deo Gloria is megjelentette Makkai Ady-könyvét, s Pozsonyból a csehszlovákiai magyar főiskolások Szent György köre táviratban üdvözölte, amiért állásfoglalásával hozzájárult egy demokratikus új nemzedék szemléletének kialakításához. Hasonló hatással volt öt előadásból formált röpirata, a Magunk revíziója is, melyben önbíráló felelősséget hirdetett a múlt hibáiért, s egyben csodavárások és megalkuvások helyébe az új tények tudomásulvételét hirdette meg az élet parancsaként, a társadalmi életmunkának egy új életprogram szerinti átszervezését követelve. Programadására Kós Károly programvállalással felelt.
Az erkölcsi katarzis kiváltásának igényével íródott regénye, az Ördögszekér erős ellenkezést keltett konzervatív körökben. Bírálói elítélték, hogy a püspök leplezetlenül ír Báthory Anna és Gábor testvérszerelméről, holott magából a lélektani vonalvezetésből is kiderül, hogy a regény bűnös asszonya maga találja meg igazi szerelmét: Bethlen Gábor személyében a férfit, akinek "életébe átolvadni, sorsában osztozni, szenvedélyeivel szenvedni s dicsőségével dicsőülni" tudna, megszabadulva az értelmetlen, rossz útra tévedt, bűnös múlttól. A múlt azonban végzetes, a tiszta szerelem elkésett, s a "boszorkány"-nak bűnhődnie kell… Ezt az erkölcsi okfejtést a kamaszkor vétkeitől a tisztulásig, majd az elmarasztalásig sokan nem értették meg, arra kényszerítve a szerzőt, hogy könyvének új kiadásához megjegyzéseket fűzzön, leszögezve: "Báthory Anna sorsa különben ékesen szóló bizonyságtétel az erkölcsi világrend sérthetetlen fönsége mellett. Akik ezt a világrendet igazán tisztelik, azok mély szánalommal fogják kísérni Anna sorsát s megerősödnek az örök törvény iránti hódolatukban."
Két másik történeti regénye, a Táltoskirály és a Sárga vihar ugyancsak korszerű nemzeti sorsregény, ha mélyükre pillantunk, mint Szerb Antal, aki szerint "az egész ezerévet be kellene népesíteni a Táltoskirály ivadékaival. Talán akkor megértenők múltunk tátongó, még egyre fenyegető örvényét. És a végzetvonal kalandos, kígyós összecsavarodottságában talán fel lehetne fedezni egy fonalat, ami tovább vezet." A két regény központjában IV. Béla király alakja áll: az első *Bánffy Miklós szavával "nagyszabású prológja egy óriás tragédiának", s bemutatja az ifjút szörnyű végzetvárásában, a második maga az összeomlás, a mohi vereség. Az ismertetők szerint az első a Bánk bán, a második a Zord Idők baljós párja, vonulatot sejtetve Katona Józseftől Kemény Zsigmondon át Makkai Sándorig.
Mélyen a kisebbségivé vált erdélyi magyarság lelki válságában gyökerező regényeinek tanulságaiba ütközött magának az írónak a váratlan tragédiája: távozása Erdélyből, majd a budapesti Láthatárban közreadott Nem lehet c. önfeladása. A fájdalmas felhördülés Erdély-szerte nagy volt, egymást érték a visszhangok. Legtisztábban *Reményik Sándor válaszolt az *Ellenzékben híres jelszavával: Lehet, mert kell. Akik azonban tudtak a távozás kényszerű hátteréről, a tűrhetetlenné vált hatósági nyomásról, megértették a püspök életében bekövetkezett "létparadoxont" (Cseke Péter szava), amellyel a kisebbségi helyzet lehetetlenségét deklarálta. A személyi tragédia ott vált teljessé, amikor *Molnár Gusztáv mai elemzései szerint az eltávozottban végzetszerűen bekövetkezett írásaiból kivehető eltántorodása saját programvállalásától.
Vallásos és pedagógiai munkái: A *szabadság vallása (Kv. 1910); Bevezetés a személyiség pedagogikájába (Kv. 1912); Hittem, azért szóltam (Kv. 1913); Vallásos világkép és életfolytatás (Böhm Károly filozófiájának indításai egy vallásfilozófiai rendszer kiépítésére. Besztercebánya 1913); A biblia. Útmutató a Szentírás tanulmányozásához (Kv. 1916); A hit problémája (Bp. 1916); Jézus Krisztus jó vitéze. Baráti útmutató a ref. lelkipásztori pálya előkészületeihez (Többekkel. Kv. 1916); A szekták keletkezésének okai (Kv. 1917); A halál mysteriuma (Bp. 1918); A lélek élete és javai (Kv. 1922); Írd meg, amiket láttál (Kv. 1923); A vallás az emberiség életében (Kv. 1923); A vallás lényege és értéke (Kv. 1923); Az erdélyi *református egyházi irodalom 1850-től napjainkig (Kv. 1925); Öntudatos kálvinizmus (Kv. 1925); Zörgessetek és megnyittatik néktek. (Prédikációk. Kv. 1925).
Szépirodalmi művei, tanulmánykötetei: Számadás (versek, Kv. 1912); Kapu előtt (regény, Kv. 1921); Holttenger (társadalmi regény, Kv. 1923, Bp. 1936); Az Eszter padja (Kv. 1924); Élet fejedelme (elbeszélések, Kv. 1924); Megszólalnak a kövek (elbeszélések, Kv. 1925); Ördögszekér (regény két kötetben, Kv. 1925, Bp. 1941 és Buk. 1979. Szőcs István előszavával. RMI.); Gyöngyvirág (énekes mesejáték 3 felvonásban, Kv. 1927. Színházi bemutató: 1935); Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete (Kv. 1927); Ágnes (regény, Kv. 1928); Az elátkozott óriások (előadások, Kv. 1928); Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca (Kv. 1929); Magunk revíziója (előadások, Kv. 1931); Erdélyi szemmel (tanulmányok, esszék, Kv. 1932); Harc a szobor ellen (tanulmányok, Kv. 1933); Táltoskirály (történeti regény, Kv. 1934); Sárga vihar (történeti regény, Kv. és Bp. 1934); Az élet kérdezett (tanulmányok, 1935); Magyar nevelés, magyar műveltség (Bp. 1937); Magyarok csillaga (Bp. 1937); Tudománnyal és fegyverrel (Bp. 1939); Örök Erdély (Bp. 1940); Mi Ernyeiek (Bp. 1940); Szép kísértet (regény, Bp. 1942); A fejedelem rózsája (Bp. 1943); Szabad vagy (Bp. 1943).
Művei egy részét francia, német és török nyelvre fordították.
(B. E.)
Németh László: M. S. regénye (Ördögszekér). Nyugat 1927. 798-99. Benedek Elek: A püspök, meg a püspökfi, avagy a Magyar Fa Sorsa. Brassó 1927. *Szentimrei Jenő: Az evangélium erdélyi forradalmárja. *Korunk 1928/3. Jancsó Béla: Magunk revíziója. *Fiatalok”>*Erdélyi *Fiatalok 1931/3. Kós Károly: Programadás és programvállalás. *Erdélyi Helikon 1931/4. *Bánffy Miklós: Táltos király. *Erdélyi Helikon 1934/5. Szerb Antal: A regény és a történelem. A Táltoskirály alkalmából, *Erdélyi Helikon 1934/6. L. D. [László Dezső]: M. S.: Holttenger. [Erdélyi] *Fiatalok 1937/1. *Reményik Sándor: Lehet, mert kell. *Ellenzék 1937. febr. 17. Bányai László: A kisebbségi jövő kérdése. *Korunk 1937. 428-32. Szenczei László: M. S. történelmi regényei. *Korunk 1939/5. Vita Zsigmond: Egy fátumos regényről. *Utunk 1968/36. Szőcs István: Vérmes elfogulatlanságok. Az Ady-kérdés M. könyve kapcsán. *Utunk 1970/37; uő. Kétes bűnüldözés az irodalomtörténetben. Válasz Varró Jánosnak. *Utunk 1970/45. Varró János: Tények és tények. Válasz Szőcs Istvánnak. *Utunk 1970/41. Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi önismeret. Kritikai tanulmány. 1979. 194-201. Nagy Pál: Végre: Makkai. *Igaz Szó 1980/5. Cseke Péter: Egy létparadoxon megoldási kísérletei 1937-ben. *Molnár Gusztáv: Az összetartozás *szabadsága. Közli Nem lehet. A kisebbségi sors vitája. Bp. 1989. Előszó és utóirat.
ÁVDolg. Saszet Jolán: M. S. szépirodalmi munkássága. Kv. 1972. Sánduly Lajos: A tanulmányíró M. S. Kv. 1984.