Szenczei László (Gyulafehérvár, 1909. júl. 1. – 1980. szept. 30. Bp.) – elbeszélő, műfordító. Középiskoláit szülővárosában végezte, Budapesten kezdett és Kolozsvárt, az I. Ferdinand Egyetemen folytatott francia irodalmi és filozófiai tanulmányokat. Neve a 30-as években jelentkező nemzedék tagjaként vált ismertté. Közel állt az első *Hitel köréhez, de 1936-tól tagja volt a Helikon íróközösségének, második regényét viszont az *Erdélyi Enciklopédia kiadó jelentette meg. 1941-ben Budapestre költözött ugyan, de kapcsolatot tartott fenn a *Termés írói körével, egyik aláírója volt az erdélyi irodalom és közélet problémáit nyíltan feltáró 1942-es helikoni nyilatkozatnak, s írása jelent meg a *Spectator szerkesztette 48-as Erdély című zsebkönyvben (Kv. 1943). Az erdélyi kérdés, a román–magyar viszony a világháború utolsó szakaszában, majd a Párizs környéki békekötés idején is foglalkoztatta. 1957-től a Nagyvilág szerkesztőjeként dolgozott haláláig.
Prózaírói indulásán eszményeinek, Proustnak és Gide-nek a hatása mutatkozik, amennyiben „ő is a lelkiélet problémáit tanulmányozza” (Jancsó Elemér). Első novelláját (Kettőskereszt) 1933-ban közölte az *Erdélyi Helikon, a későbbieket mellette a *Brassói Lapok, az *Ellenzék, a *Korunk is.
Jancsó Elemér tesz említést első, kiadatlan maradt regényeiről (Vakáció, Löwen őrmester); pályáját különben ebben a műfajban a Székely Apokalypsis nyitja (1935), amelynek cselekménye „a népi és vallási misztika elszabadulása egy székely faluban, majd az egész Székelyföldön” (Korvin Sándor); főszereplője, a csodatévő Kende Józsa („ez a székely Petrache Lupu”), aki csak kiszabadítja a szellemet a palackból, hogy azután az elámított nép esztelen rombolásban vezesse le elégedetlenségét. Következő regénye, a Korom és korona (1939) világa már egy észak-erdélyi havasalji román falu, amelyet – egy másik népbolondító – paraszti kényuralmi rendszerbe szervez, ez azonban végül összeomlik és maga alá temeti alkotóit. Mindkét regény jelzi, hogy írójuk nem az erdélyi irodalom első nemzedékének útját fogja járni, hanem a francia realisták nyomán a „tárgyilagosság”-ét, s kifejezője a kor realitásaival való illúziómentes szembenézés igényének. 1942-ben kiadott Apáczai-regénye, A halál és tanítványa – előzményei ismeretében – szintén lehetővé *tett egy „baloldali” értelmezést: megjelenésekor *Balogh Edgár „a tisztánlátásért küzdő kisebbségi csoport egyik írótagját” köszöntötte benne, Apáczaiban pedig „nemcsak a nemzeti iskolamestert” látta, hanem „a demokrata politikust” is.
~ – aki időközben figyelemre méltó cikksorozatot közölt a Független Újságban – hozzászólt *Szemlér Ferencnek a transzilvanizmust az új nemzedék szemszögéből bíráló Jelszó és mítosz című cikkéhez, s Kós Károly válaszára reagálva, de részben Szemlérrel is vitázva, kifejtette: „Transzilvanizmus igenis volt, s nem csupán mint jelszó és mítosz, hanem mint eleven valóság. A probléma az, hogy miért nincs transzilvanizmus.” Majd a húszas évek erdélyi irodalmára visszautalva így folytatta: „Az eredeti transzilvanizmus azóta lényegbevágó fejlődésen ment keresztül: változatos színeit és ágazatait elvesztette, köre fokozatosan összeszűkült, ami megmaradt belőle, az csupán a jelszó, és egy talpraesett regionális irodalom… Ez a regionális irány azóta legyűrte versenytársait, kiküszöbölte vagy mellékszerepre szorította őket és patriarchális kevélységgel megkoronázta magát” (A transzilvanizmus és az erdélyi fiatal irodalmi nemzedék problémájához. *Korunk 1938/1).
Könyvismertetéseit a népi írók (Darvas József, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Zoltán) köteteiről, kortárs erdélyi írók (Gagyi László, Hegyi Endre, Karácsony Benő, Koós-Kovács István, Makkai Sándor, Szabédi László, *Szemlér Ferenc, Szentimrei Jenő, Tamási Áron) könyveiről, nekrológját Koós-Kovács Istvánról az *Erdélyi Helikon, a Hitel, a *Korunk, a *Pásztortűz közölte. 1936–37-ben rendszeresen írt folyóiratszemlét az *Erdélyi Helikonba, érdeklődésének előterében itt is a Válasz és a Tanú állt.
Művei: Székely apokalypsis (Kv. 1935); Korom és korona (Kv. 1939 = *Erdélyi Enciklopédia könyvei; újrakiadása *Szemlér Ferenc előszavával. Buk. 1973 = Romániai Magyar Írók; románul George Sbârcea fordításában, Mihai Beniuc előszavával, uo. 1975 = Biblioteca Kriterion); A koldusdiák (elbeszélések, Bp. 1942 = Érdekes könyvek); A halál és tanítványa. Apáczai Csere János regénye (1943 = Erdélyi írások; újrakiadása A halál tanítványa címmel, Buk. 1981 = Romániai Magyar Írók); Vénusz, a hatalmas (kisregény, Bp. 1943); A *magyar nép tragédiája (Kv. 1944; újrakiadás uo. 1945); A magyar–román kérdés (történeti-politikai tanulmány, Bp. 1946); A várőr fia (uo. 1957); A boldog változat (uo. 1967); Ócskavas. Öt *groteszk játék (uo. 1976); Theodora és Justinianus (dráma, uo. 1980); Nem mindenki jut el Floridába (dráma, uo. 1980).
Fordításai: Henri Barbusse: Sztálin (Kv. 1945); B. Nonev: Árulás. Jegyzetek a mai Jugoszláviáról (Bp. 1952); P. Vezsinov: Szabad mezőn (elbeszélések, Illés Sándorral, uo. 1952); Sz. C. Daszkalov: A Lipovanszki-malom (regény, uo. 1954); C. Corrnith: A trójai fiúk (ifjúsági regény, uo. 1959); V. Em. Galan: Ötödik kerék (elbeszélések, Klumák Istvánnal és Óváry-Óss Józseffel, Buk. 1959); H. Fukazava: Zarándokének (elbeszélések, Holti Máriával, Bp. 1965); Mateiu Caragiale: Aranyifjak alkonya (regény, Bp. 1966; ua. Óvárosi gavallérok címmel Lőrinczi Lászlóval, Buk. 1984 = Román Írók); R. Peyrefitte: Különleges barátságok (regény, Rónay Györggyel, Bp. 1969); P. Szpaszov: Zaharov ikonfestő bűvös szerelme (életrajzi regény, uo. 1970); Raoul Şorban: Szervátiusz Jenő (uo. 1973); P. Vezsinov: Éjszakai felderítés (kisregény és elbeszélések, Juhász Péterrel, uo. 1978); Ivan Vazov: És parazsából új tüzünk gyúl (kisregény és elbeszélések, Csíkhelyi Lenkével és Dudás Gyulával, uo. 1982).
Szerkesztésében jelent meg az Amicus *Diáknaptár 1937/38. és 1938/39. évi kötete (Kv.).
Korvin Sándor: Néhány fiatal erdélyi prózaíró. *Korunk 1935/11. – Szabédi László: Sz. L.: Székely Apokalypsis. *Erdélyi Helikon 1935/10. – Vita Zsigmond: Székely Apokalypsis. *Pásztortűz 1935/22. – Bányai László: Korom és korona. *Korunk 1939/10. – Féja Géza: Új erdélyi magyar regényíró jelentkezett. Magyarország 1939. szept. 28. – f. z. [Finta Zoltán]: Korom és korona. Sz. L. regénye. *Keleti Újság 1939/244. – Jancsó Elemér: Korom és korona. *Pásztortűz 1939/10–11. – Szentimrei Jenő: Sz. L.: Korom és korona. *Brassói Lapok 1939/226. – Kós Károly: Néhány szó a fiatal írók válságirodalmához. *Erdélyi Helikon 1940/1. – Arató András: A halál és tanítványa. Magyar Csillag 1943/21. – Makkai László: Új regény Apáczairól. *Termés 1943. Ősz. – Szabó István: A halál és tanítványa. *Ellenzék 1943/263. – *Balogh Edgár: Apáczai Csere János tanítása. *Kis Újság 1944. jan. 30.; uő: Föltámadt regény. *Korunk 1973/10. – Láng Gusztáv: A történelem valósága és álma. *Utunk 1973/43. – Jelszó és mítosz. Szerk. és bevezette Pomogáts Béla, Mv. 2003. – Vallasek Júlia: Elváltozott világ. Az erdélyi magyar irodalom 1940–44 között. Debrecen 2004. – Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben. I. 1918–1944. Csíkszereda 2008. 386.
(D. Gy.)