Jancsó Elemér (Marosújvár, 1905. ápr. 10. 1971. nov. 12. Kolozsvár) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. ~ Béla öcscse, *Máthé-Szabó Magda férje. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1922), négy évig az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetem magyar és francia szakos hallgatója; doktorátus után két esztendeig a párizsi Sorbonne-on tanult, 1929-ben hazajött, és a kolozsvári egyetemen licenciátus-diplomát szerzett. 1942-ig egykori iskolájának tanára Kolozsvárt, élmény- és ismeretanyagát közben finnországi és észak-afrikai utazások gazdagítják. 1934-től a KZST tagja, 1942-től az ETI tudományos kutatója, 1945-től a Bolyai Tudományegyetem, majd az egyesítés után haláláig a BabeşBolyai Egyetem magyar irodalmi tanszékének vezető professzora.
Irodalompolitikusi és kritikusi fellépése a fiatal realista írók Új Arcvonal c. antológiájában már 1931-ben heves ellentéteket váltott ki, s a vélemények összecsapását fokozta Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig c. tanulmánya a Nyugatban (1935), melyben egy egyoldalú középosztály-szemlélet esztéticizmusával szemben az írók közügyi szerepe, valóságfeltáró szociális feladatai mellett foglalt állást, türelmetlensége azonban, mellyel a történelmi humanizmust képviselő transzilvanizmusnak is ellentmondott, a *fiatalok közt is ellenkezésre talált. Ebben a szakaszban az Ifjú *Erdély, *Erdélyi Irodalmi Szemle, *Erdélyi Múzeum, Pásztortűz, *Független Újság s több magyarországi irodalomtudományi folyóirat munkatársa, az *Fiatalok”>*Erdélyi *Fiatalok alapítóinak egyike, kezdeményez "népi szellemű és demokratikus" irodalmi egyesülést *Ady Endre Társaság címen (1935), a Nyugat-beli cikke körül támadt *irodalmi vita során talál el *Antal Márk marxista szemináriumába, s részt vesz a demokratikus *Vásárhelyi Találkozó munkálataiban (1937). Felekezeti iskola tanára lévén, álneveken vált a *Korunk munkatársává.
Tudományos munkájának művelődéstörténeti jelentősége, hogy Borbély István, Kelemen Lajos, Kristóf György nyomában az új, korszerű szellemi tájékozódás élő tényezőjévé tudta tenni az *erdélyi múlt haladó értékű hagyománykincsét. 1939-ben indítja meg *Erdélyi Ritkaságok c. sorozatát, 14 eladdig kiadatlan *erdélyi munkát jelentetve meg, közülük maga rendezvén sajtó alá Káli Nagy Lázár visszaemlékezését az *erdélyi magyar színészet hőskorára, valamint Bölöni Farkas Sándor Nyugateurópai utazását és 183536-os naplóját.
Érdeklődése a felvilágosodás és a reformkor szellemi életének maradandó értékei iránt vezérelte az *erdélyi magyar jakobinusokról, a magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődési szerepéről írt munkáiban, mindazokban az irodalomtörténeti tanulmányaiban, amelyekben Aranka Györgyöt, Batsányi Jánost, Barcsay Ábrahámot, Bod Pétert, Gyarmathi Sámuelt, Döbrentei Gábort, Jósika Miklóst mutatta be. Ez irányú kutatói munkásságának legfőbb teljesítménye Az *Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai c. akadémiai kiadvány.
Különös szorgalommal gyűjtötte és közölte az irodalmi levelezéseket: Aranka György, Gyarmathi Sámuel, Döbrentei, gróf Mikó Imre, Benkő József, Bölöni Farkas Sándor kiadatlan levelei mellett Gellért Oszkár, Ady, Kosztolányi, Móricz, *Kuncz Aladár, *Bárd Oszkár, Tamási, Buday György, Endre Károly, Gaál Gábor, Szántó György, *Szemlér Ferenc leveleit is közreadta, szétszórtan az Ellenzék, Székely Szó, Pásztortűz, Keresztény Magvető, *Erdélyi Múzeum, *Igaz Szó, NyIrK, *Korunk s a magyarországi Széphalom, Irodalomtörténet, Magyar Nyelv hasábjain. Ugyanígy szolgált érdekes adalékkal Lucian Blaga személyiségrajzához két, *Bárd Oszkárhoz címzett ismeretlen levelének megjelentetésével (NyIrK 1969/2).
Bevezető tanulmányával jelent meg *Kuncz Aladár emlékezéseinek kötete, a Fekete kolostor új kiadásban (1965).
Mint tanár nemzedékeket nevelt az irodalom szeretetére s indított el a tudományos kutatás útján. Sajátos nemzetiségpolitikai feladatának tekintette a nevelésügy szolgálatát az ismeretterjesztő népművelő szerepében. Az *erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében c. munkájában 1918-tól 1931-ig dolgozta fel a nemzetiségi lét központi kérdésének tekintett iskolaügyet. Maga a tény, hogy Réthy Andor bibliográfiai vázlata az elhalt tudós 102 önálló munkájáról és az időszaki sajtóban nyilvánosságra hozott 779 írásáról ad számot, eléggé jellemzi, hogy kutatói munkáját egy életen át mindenkor az irodalom és irodalomtörténet népszerűsítése követte. 1945-től kezdve írásait a Világosság, *Utunk, Igazság, Falvak Népe, Romániai Magyar Szó, *Igaz Szó, Művelődési Útmutató, *Előre, Tribuna, Viaţa Românească, Művelődés, *Új Élet közölte, tanulmányaival a NyIrK, *Korunk, Studii şi Cercetări Ştiinţifice, Studia Universitatis BabeşBolyai (series Philologia) hasábjain és magyarországi szakfolyóiratokban jelentkezett. Úttörő munkát végzett irodalmi szöveggyűjtemények szerkesztésével is a középiskolák számára (195354). A tudományos és az ismeretterjesztő munka kettős egységét igazolja két posztumusz írásgyűjteménye is: az Irodalomtörténet és időszerűség s a Kortársaim.
Bár a múltat feltáró irodalomtörténész buzgalmával rendezte sajtó alá Batsányi, Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty műveit, ellentétben az egyes korszakokba bezárkózó szakosodással, közvetlenül nyomon követte s bíráló elemzéseivel kísérte saját korának irodalmát is. Tervezett nagy műve a romániai magyar irodalom történetéről ugyan nem készült el, de érzékeny érdeklődése az élő irodalom iránt egész életén át megnyilvánult. 1934-ben jelent meg Az *erdélyi magyar líra tizenöt éve c. tanulmánya; *Reményik Sándor személyiségének és költészetének mai új értékelésekor jut érvényre 1942-es monográfiája a költőről; öregkorában is szembe tudott szállni Ifjú szívekben és mindig tovább c. cikkében (*Utunk 1969/8) azokkal, akik Ady jelentőségét alábecsülve újra vitát támasztottak a költő hagyatéka körül.
Részt vett az Istoria teatrului în România c. háromkötetes kézikönyv szerkesztésében (196573); az RNK, ill. RSZK Akadémiája kolozsvári fiókja keretében működő Nyelvtudományi Intézet munkálataiban a Magyar Irodalomtörténeti Munkaközösség vezetője, itt készültek kéziratban maradt monográfiái a kolozsvári Magyar Színház történetéről s Kazinczy életéről, munkásságáról. Irodalomszervező és intézményteremtő törekvései közt szerepelt egy romániai magyar *irodalmi múzeum megszervezése; hasonló akciókat tervezett a kallódó írói hagyatékok és magángyűjtemények megmentésére is, de csak saját könyvtárát és kéziratgyűjteményét tudta irodalom- és sajtótörténeti dokumentációs gócponttá fejleszteni (könyvtára és kéziratgyűjteménye családi tulajdonban maradt).
Szövegkiadásai: Az *erdélyi magyar színészet hőskora 17921821 c. alatt Káli Nagy Lázár visszaemlékezései (*Erdélyi Ritkaságok 1. 1939, 2. kiadás Kv. 1943); Bölöni Farkas Sándor: Nyugateurópai utazás (*Erdélyi Ritkaságok 11. Kv. 1943); Az új *Erdély hajnalán c. alatt Bölöni Farkas Sándor naplója 183536-ból (*Erdélyi Ritkaságok 15. Kv. 1944); Batsányi János Válogatott munkái (Haladó Hagyományaink 13. 1953); Magyar irodalom (külön kötetben a VII., IX. és X. osztály számára, 195354); Az *Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai (1955); Csokonai Vitéz Mihály Válogatott művei (1958, 1969); Kazinczy Ferenc Válogatott munkái (1960); Mint az égő fáklya, mely setétben lángol. Szemelvények a felvilágosodás irodalmából (1962); Vörösmarty Mihály: Válogatott lírai költemények (Tanulók Könyvtára 1965); *Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból (1965); Berde Mária: Tüzes kemence Szent szégyen (1967); Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója (1969); Lucian Blaga Legszebb versei (1970); Bölöni Farkas Sándor naplója (Téka 1971); A barokktól a romantikáig (Rohonyi Zoltánnal, 1971). Önálló művei: Északafrikában (útijegyzetek, Kv. 1931); Északi rokonainknál (Nv. 1932); A bukovinai magyarok mai helyzete (Bp. 1934); Az *erdélyi magyar líra tizenöt éve (Kv. 1934); Az irodalomtörténetírás legújabb irányai (ETF 65. Kv. 1934); Társadalomtudományi szempontok a magyar irodalomban (Kv. 1934); Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig (Bp. 1935); Az *erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében 19141934 (Bp 1935); A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században (Kv. 1936); Erdély a felvilágosodás századában (Kv. 1937); Nyelv és társadalom (ETF 92. Kv. 1937); Reményik Sándor élete és költészete (*Erdélyi Füzetek 1. Kv. 1942); Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága (Kv. 1943); Erdélyi jakobinusok (Kv. 1947); A magyar irodalom a felvilágosodás korában (egyetemi tankönyv, Kv. 1969); Irodalomtörténet és időszerűség (tanulmánygyűjtemény 19291970. *Szigeti József bevezetőjével és Réthy Andor J. E.-bibliográfiájával, 1972); Kortársaim (tanulmányok, cikkek, portrék, bírálatok 19281971, sajtó alá rendezte Mózes Huba, 1976).
Álnevei: Dezséri György, Újházy Elemér.
(B. E.)
Jancsó Béla: Vádak az *erdélyi magyar irodalom ellen. Vitacikk. *Fiatalok”>*Erdélyi *Fiatalok 1935/2; újraközölve Irodalom és közélet, 1973.10619. Réthy Andor: J. E.: Az *erdélyi magyar líra tizenöt éve. *Erdélyi Helikon 1935/3. Balogh Edgár: J. E. az *erdélyi irodalom válságáról. Interjú. Magyar Újság, Pozsony 1936. ápr. 5.; uő: J. E. képe alá. *Igaz Szó 1965/4. Mindkettő újraközölve Mesterek és kortársak, 1974. 37984. Kétszer J. E.-ről. Szabó Lajos: Az *erdélyi magyar színészet hőskora. *Fiatalok”>*Erdélyi *Fiatalok 1939/2. Kocziány László: Az *Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai. *Igaz Szó 1956/4. Hajdu Győző: J. E. *Igaz Szó 1967/4. Huszár Sándor: J. E. a tudós és kora. Megjelent Az író asztalánál c. kötetben, 1969. 11118. *Szigeti József: Egy szintézis tanulságai. *Utunk 1969/39. Beke György: A *barátság húrjain. *Előre 1971. szept. 12.; újraközölve Tolmács nélkül, 1972, 13849; uő: J. E. levelesládája. *A Hét 1980/24. Láng Gusztáv: J. E. halálára. *Utunk 1971/47. Kántor Lajos: J. E. hűsége. *Korunk 1971/11. Nagy Miklós: J. E. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1972/1. Mikó Imre: J. E. időszerűsége. *Utunk 1972/49; újraközölve Akik előttem jártak, 1976. 195201. Tordai Zádor: A tanár halála. A Közönséges emberi dolgok c. kötetben, Bp. 1974. 6874. Tolnai Gábor: J. E.-ről. Irodalomtörténet, Bp. 1975/1. Pomogáts Béla: Utolsó látogatás J. E.-nél. *Utunk 1975/20. Rohonyi Zoltán: Pár szál virág egy házsongárdi síremlékre. *Bárd Oszkár és Szauder József levelével. Könyvtár 1980/1. Dávid Gyula: J. E.-ről születésének 75. évfordulóján. *Utunk 1980/16.