Igaz Szó szépirodalmi folyóirat. Marosvásárhelyen jelenik meg 1953 júniusától kéthavonta, 1954 januárjától havonta. Címlapján feltüntetett önmeghatározása szerint 1953 márciusától az RNK írószövetsége Magyar Autonóm Tartományi Fiókjának folyóirata; 1957 januárjától "Szépirodalmi folyóirat"; 1962 márciusától "Szépirodalmi folyóirat. A Román Népköztársaság Írószövetségének havi folyóirata"; 1965 augusztusától "Szépirodalmi folyóirat. Románia Szocialista Köztársaság Írószövetségének havi folyóirata"; 1969 januárjától az RSZK Írószövetségének havi folyóirata.
Főszerkesztője indulásától Hajdu Győző. Gyakorlatilag ő vezette a folyóiratot 1963 júliusa és 1970 májusa között is, bár ekkor a kolofon Kovács Györgyöt jelölte meg főszerkesztőként. Főszerkesztő-helyettes volt az évek során Gagyi László, Gálfalvi Zsolt, Papp Ferenc, Márki Zoltán, *Sütő András; 1970 májusától e szerepet Jánosházy György tölti be. Szerkesztőként dolgozott a folyóiratnál *Deák Tamás, Éltető József, Erőss Attila, Izsák József, Kiss Jenő, Majtényi Erik, Nagy Pál, Oláh Tibor, Szemlér Ferenc, Szilágyi Domokos. Az ügykörök jelenlegi szerkesztői: Gálfalvi György (Fórum, Disputa, Szemle, Írók Műhelye), *Markó Béla (Irodalom és Iskola, Művészvilág, Kilátó), Nemess László (próza), *Székely János (vers).
A lapnak állandó szerkesztője volt Bukarestben Szemlér Ferenc, utána Gálfalvi György, majd Majtényi Erik, Kolozsvárt sorrendben Marosi Péter, *Deák Tamás, Szilágyi Domokos, Jánosházy György, Kiss Jenő. Kolozsvári szerkesztő *Panek Zoltán, sepsiszentgyörgyi szerkesztő Farkas Árpád.
A mai romániai magyar irodalom egy jelentős része az ~ hasábjain jelent meg. A folyóiratnak sikerült áttörnie az 50-es évek dogmatikus beszűküléseit, bevonva *a népi írók és *Tamási Áron sokáig megtagadott művészetét a szocialista kultúra vállalt és ápolt hagyományai közé. Egész fennállása alatt közös fóruma volt minden romániai magyar írónak, és utat nyitott minden új művészi kísérletezésnek. Indulásától kezdve sikerült munkatársai közé vonni az idősebb nemzedék legnevesebb alkotóit, Tompa Lászlót, Szentimrei Jenőt, Molter Károlyt, az akkori középnemzedékhez tartozó Kovács Györgyöt, Nagy Istvánt, Asztalos Istvánt, Horváth Istvánt, Szemlér Ferencet, Kiss Jenőt, valamint a felszabadulás után indult legtehetségesebb írókat, mindenekelőtt *Sütő Andrást, Szabó Gyulát, Papp Ferencet, *Székely Jánost, Majtényi Eriket, Fodor Sándort. Itt kapták az első elismerően számba vevő sorokat a *Forrás első nemzedékének alkotói (Gálfalvi Zsolt: Hat új név. 1956/12). Ugyanígy a 60-as, majd a 70-es években feltűnt fiataloknak is a folyóirat igyekezett műveik közlésével, kerekasztal-megbeszéléseken és irodalmi színpadon fellépést biztosítani.
Az ~ különleges szerepet töltött be az irodalmi közírás, az irodalompolitikai publicisztika kifejlesztése terén, gondja volt az esszé mint műfaj ápolására, s szívesen újította fel *a nép szolgálata szellemében akár a szociográfiai riportot, akár a visszaemlékezést a honi történésekre, a memoárirodalom erdélyi hagyományát.
A romániai magyar irodalom néhány kiemelkedő műve először az ~ hasábjain kapott nyilvánosságot. A folyóirat közölte többek közt *Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. naplójegyzeteit (részletekben), drámái közül itt jelent meg az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán és a Káin és Ábel, valamint a Vidám sirató egy bolyongó porszemért c. játék; itt kapott nyilvánosságot *Székely János három drámája, a Caligula helytartója, a Hugenották és a Vak Béla király, nemkülönben *Deák Tamás drámája is, Az érsek imája.
Indulásától kezdve az ~ arra törekedett, hogy a román irodalom legjobb alkotásaira felhívja olvasói figyelmét. Az évek során teljes vagy súlypontos számokat szentelt a román irodalom klasszikusainak, többek közt Eminescu, Coşbuc, Creangă, Vasile Alecsandri személyiségének, az évfordulók alkalmával hangsúlyozva életművük máig sugárzó tanulságait. Sadoveanu, Arghezi, Zaharia Stancu művei előtt még életükben egy-egy különszámmal tisztelgett. A kortárs román irodalomból közölt fordítások áttekintésekor egy idejét múlt ranglista nyomait is felfedezhetjük, de az is tény, hogy egy-egy fiatal alkotóra vagy jelentős műre sokszor azonnal felfigyeltek az ~ műfordítói. Ana Blandiana versei például *Kányádi Sándor fordításában már 1965-ben megjelennek a folyóiratban, Ion Alexandru versei ugyancsak Kányádi fordításában 1966-ban, s Alexandru Ivasiuc, D. R. Popescu, Marin Preda nagy sikerű regényeiből megjelenésükkel párhuzamosan közölt részleteket a lap. A fordítók között leggyakrabban Fodor Sándor, Franyó Zoltán, *Deák Tamás, Jánosházy György, *Kányádi Sándor, Kiss Jenő, Papp Ferenc, *Székely János, Szemlér Ferenc, Szilágyi Domokos, Tóth István, *Veress Zoltán nevével találkozunk.
*Haladó hagyományaink ápolása szempontjából jelentősek az ~ különszámai. Az évek során a folyóirat Ady Endre (1957/11 és 1977/10), Petőfi (1969/7), Bartók Béla (1970/9 és 1981/2), a Bolyaiak (1972/3), Móricz Zsigmond (1978/6), Bethlen Gábor (1980/9) és Arany János (1982/10) emléke előtt tisztelgett ünnepi összeállításokkal, amelyek a szakemberek és olvasók körében itthon és határontúl egyaránt elismerést váltottak ki. Különszámmal emlékezett meg a folyóirat a romániai magyar irodalom szocialista hagyatékáról (1973/7) s különszámban mutatta be olvasóinak a romániai német nyelvű irodalom alkotóit (1971/2).
Az ~ hathatósan hozzájárult az irodalmi élet megszervezéséhez, a romániai magyar irodalom öntudatának, önmagáról alkotott képének alakításához. Ebben fontos szerepet töltöttek be az ~ ankétjai, kerekasztal-megbeszélései, a lap hasábjain folyó viták. Így kerekasztalnál tárgyalták meg a *Forrás második nemzedékének fiatal alkotóival az írói elkötelezettséget (1968/5), a romániai magyar dráma kérdéseit (1970/11), Kántor Lajos és *Láng Gusztáv irodalomtörténetét (1972/14); volt kerekasztal-vita a szociográfiai írásokról (1974/7), "a sajátosság méltóságáról" (1978/9 és 1979/1), a romániai magyar regényről (1979/11) s az irodalombírálatról (1982/12).
A folyóirat kezdettől fogva igyekezett fórumhoz segíteni a fiatal írókat. A 70-es években gyakoribbá válnak a "Növekvő nemzedék" és az "Irodalmi körök műhelyében" c. rovatok, majd az irodalmi körökkel külön-külön folytatott párbeszédek után az ~ 1977 augusztusában megrendezte a romániai magyar fiatal írók találkozóját; ezt 1978-ban két újabb találkozó követi. Már 1977 augusztusában a folyóirat különszámot szentel a fiatal íróknak, 1978-ban az ~ mellékleteként megjelenik a *Fiatalok (három szám, a Tavasz, a Nyár és az Ősz negyedévenként külön füzetben, a Tél a lap 1970. decemberi számába bekötve), s 1980-ban a folyóirat Ötödik évszak címmel önálló antológiát ad ki fiatal írók és képzőművészek munkáiból.
Az ~ 1981-ben évkönyvet jelentetett meg Legyünk humorunknál címmel, szerkesztette *Panek Zoltán és Farkas Árpád. 1982-ben indult a lap két új melléklete: a tarka, szórakoztató, külön forgalmazott Delfin és a betétként közreadott Diákszínpad.
A folyóirat külön rovatban ("Irodalom és Iskola") műelemzések, írói reflexiók, önéletrajzi visszaemlékezések és írói fényképek közlésével igyekszik a tanulók és tanárok munkáját segíteni; elsősorban számukra készültek az ~ könyvjelzői is, amelyek fényképekkel, rövid életrajzi adatokkal és bibliográfiával mutatják be a romániai magyar irodalom alkotóit. Bár az ~ elsősorban szépirodalmi folyóirat, "Művészvilág" c. rovatában időről időre elemző cikkeket közöl a romániai magyar színjátszás, képzőművészet és zenei élet problémáiról. Az 1970-es Bartók Béla-emlékszám közli a romániai magyar zeneszerzők életrajzi adatait; 1972 novemberében a lap nagy visszhangot kiváltó különszámban gazdag műmellékleten mutatja be a romániai magyar képzőművészek alkotásait és rögtönzött kislexikonban ismerteti az alkotók életpályáját; 1976 januárjában különszám foglalkozik a romániai magyar színművészet égető kérdéseivel.
Lehetőségeihez mérten az ~ igyekszik kitekintést nyújtani olvasóinak a világirodalomra. 1974-ig több-kevesebb rendszerességgel megjelenő rovatok a "Fordítók műhelye" és a "Kilátó" szolgálták ezt a célt; 1974 januárjától a laptestbe bekötve ugyancsak *Kilátó címmel jelenik meg a folyóirat színes papírra nyomott világirodalmi melléklete, mely egy-egy ország, ill. nyelvterület irodalmából nyújt alkalmi válogatást.
*Gy. Szabó Béla a szerkesztőség kérésére készítette el fametszetben a stilizált Apáczai-fejet, amely az olvasó ember jelképeként az 1957. januári számtól kezdődően került a folyóirat fedőlapjára, majd később a címoldalra.
Az ~nak az olvasókkal való kapcsolatát szolgálják a gyakori íróolvasó találkozók, az *Igaz Szó Irodalmi Köre és Színpada, továbbá a szerkesztőség gyűléstermében rendezett Műhely-találkozók.
(Gá. Gy.)
Hajdu Zoltán: Egy új rovat margójára. Igaz Szó 1954/6. Marosi Péter: Riportirodalmunk egyes kérdései. Jegyzetek az I. Sz. riportjairól. Igaz Szó 1954/6. Hajdu Győző: Szerkesztői gondok. Igaz Szó 1954/7; uő: Menet közben. Igaz Szó 1958/5; újraközölve Öt esztendő címmel Műhely 1967. 10114. Cseke Péter: Kilátó a szellem óceáni kikötőire. *Utunk 1978/1. Beke György: Zászlóhajtás. *A Hét 1978/41. Marosvásárhelyi gondolatok. Szerkesztőségi cikk. *Utunk 1978/41. Nagy Pál: Tudunk-e még együtt énekelni? *Utunk 1981/41.
ÁVDolg: Szalai Gyöngyike Adél: Esztétikai problémák az I. Sz.-ban. 1979.