Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. jún. 20.) költő, műfordító, kritikus, szerkesztő. A Kolozsvári Unitárius Kollégium elvégzése (1942) után a Bolyai Tudományegyetemen jogtudományi (1946), a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán rendezői (1952) oklevelet szerzett. Előbb a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank tisztviselője (194345), majd az *Erdély (194548), ill. az *Igazság (1948) szerkesztője, az *Állami Magyar Opera dramaturgja és rendezője (194958), Marosvásárhelyen a *Művészet c. folyóirat szerkesztője (1958), Kolozsvárra visszatérve a *Korunk szerkesztőségében irodalmi és *művészeti rovatvezető (195863), végül újra Marosvásárhelyen az *Igaz Szó szerkesztője, ill. 1969-től főszerkesztő-helyettese.
Első verseit a budapesti Újság közölte (1943). Írásai és műfordításai jelentek meg Budapesten a Népszava, Új Idők, Híd, Forrás, majd Kortárs, Nagyvilág, Romániában pedig az *Erdélyi Helikon, *Utunk, A Hét, Előre, *Művészet, Új Élet, *Korunk, *Igaz Szó hasábjain. Műfordításaival jelentős szerepet játszott a román irodalom magyar nyelvű tolmácsolásában. Mihai Eminescu, Alexandru Philippide, Ion Barbu verseit fordította le költői újrateremtéssel; fordításában és utó-, ill. előszavával jelentek meg Dan Deşliu (1955), Geo Bogza (1959) és Tudor Arghezi válogatott prózai írásai (1963), Camil Petrescu Velencei történet c. színműve (1969), részben saját fordításában Ion Pillat válogatott versei (1974). Ő ültette át Francisc Păcurariu Labirintus c. regényét (1979).
Angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német nyelvtudása segítségével ablakot nyitott a romániai magyar szellemi élet világirodalmi kitekintése számára. Fehér kövön fekete kő címen (1965) spanyol és portugál, Körtánc fantomokkal címen (1972) mai katalán költőket mutatott be magyarul; fordításaival szerepel számos antológiában, így az ibériai világ költészetét bemutató Heszperidák kertje c. gyűjteményben (Bp. 1971), A küzdő Sámson fordításával vett részt Milton válogatott költői műveinek magyar kiadásában (Bp. 1978), valamint a Tenger és alkonyég között c. angol lírai gyűjteményben (Kv. 1978); az ő fordításában jelent meg Shakespeare III. Edward c. drámája (1969) és Thomas Otway A megóvott Velence vagy Az elárvult összeesküvés c. tragédiája (1978). Előszóval látta el Daniel Defoe A londoni pestis c. művét (Téka 1980), utószavaival jelent meg magyarul G. B. Shaw, Dürrenmatt, Calderón, G. García Márquez, Mario Vargas Llosa, Alejo Carpenter, J. M. Eça de Queirós, Ben Johnson több romániai kiadású műve (196382).
A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában. A Csongor és Tünde román nyelvű kiadása is az ő tanulmányával jelent meg.
Operaszöveget írt Petőfi A helység kalapácsa c. elbeszélő költeményéből, melyet *Junger Ervin zenéjével 1967 decemberében mutatott be az *Állami Magyar Opera Kolozsvárt. Háromfelvonásos librettót készített elő *Hencz József Budai Nagy Antal-operája számára. *Művészettörténeti tájékozottságáról nemcsak Incze Jánost és Bene Józsefet bemutató monográfiái vallanak, hanem műkritikái is, melyekkel évtizedeken át értékeli és bírálja kiállító képzőművészeinket, előadó- és színművészeinket a folyóiratokban és napilapokban. Esszéi kellemes és világos modorukkal teszik kedveltté az irodalom és *művészet világát.
Önálló munkái: Az őrült nagyúr jármában (versek, Kv. 1947); Három klasszikus dráma (tanulmányok, 1964); Fehér kövön fekete kő (spanyol és portugál versek, 1965); Bábel tornya (jegyzetek a mai nyugati drámáról, 1966); Százegy szonett (műfordítások, 1968); Rím és rivalda (esszék, kritikák, 1969); Körtánc fantomokkal. Modern katalán költők (műfordítások, bevezetővel, 1972); Csillagok osztályosa (versfordítások, 1973); Incze János (monográfia, 1977); Korok, emberek (esszék, tanulmányok, Kv. 1978); Bene József (monográfia, 1980).
Kacsó Sándor: Kirándulás a szent berekbe. *Igaz Szó 1955/10. Földes László: J. Gy.: Bábel tornya. *Utunk 1966/43. K. Jakab Antal: Parttalan sematizmus. *Utunk 1966/47. Jordáky Lajos: Az esszé dicsérete. *Utunk 1969/27. Oláh Tibor: Ismerős és ismeretlen tájakon. *Igaz Szó 1979/10.