Sütő András (Pusztakamarás, 1927. jún. 17. – 2006. szept. 30. Bp.) – író, szerkesztő. Elemi iskolába szülőfalujában járt, a középiskola alsó osztályait (1940–44) a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében, az V–VII. osztályt, félkedvezménnyel (1944–47) a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Később magánúton érettségizett. Az 1948/49-es tanévre beiratkozott a kolozsvári Magyar *Művészeti Intézetbe, színházi rendező szakra, főiskolai tanulmányait azonban nem folytatta.
Ötödik gimnazista tanuló volt, amikor *Balogh Edgár közölni kezdte cikkeit a kolozsvári *Világosság c. napilapban, amelynek 1946-tól rendszeres külső munkatársa lett. Közben 1947-ben Páll Árpáddal az MNSZ több ifjúsági kiadványát (Magyar Ifjúság, Szabad Ifjúság, Petőfivel) is szerkesztette. 1948-ban kinevezték a *Falvak Népe főszerkesztőjének, amikor pedig a lapot 1950-ben Bukarestbe költöztették, ő is ott folytatta munkáját. Ekkoriban fokozódott Romániában a sajtó ellenőrzése, a lapok feladatává *tették az osztályharc élesítését, az „egyházi reakció” elleni harcot is. Emiatt 1953 júliusában lemondott főszerkesztői tisztségéről, s 1954-ben családjával együtt Marosvásárhelyre költözött. Itt az *Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, az 1958-ban indult *Művészet (későbbi címén *Új Élet) főszerkesztője. Több ciklusban nagynemzetgyűlési képviselő, a Romániai Írók Szövetsége Intéző Bizottságának tagja, 1972–80 között alelnöke; 1965–84 között az RKP KB póttagja, egy ideig tagja annak az állandó bizottságnak, amelyet az RKP KB a nemzetiségekkel kapcsolatos kérdések számontartására hozott létre.
Már a központi pártvezetésnek a magyarság vezetőivel tartott, 1968. jún. 27-i találkozója során sürgette egy nemzetiségi statútum kidolgozását s több, a magyar oktatás helyzetét enyhítő reformot. Az 1980-as évekre azonban a romániai helyzet épp ellenkező irányt vett, ekkor a kiéleződő politikai konfliktusok miatt minden addig betöltött tisztségéről lemondott, vagy – miután nacionalista-pártellenes nézetekkel vádolták meg – leváltották. 1983-tól műveinek kiadását, színdarabjainak színrevitelét, minden nyilvános szereplését betiltották, 1990-ig csak Magyarországon és Nyugaton publikálhatott. 1982-ben Illyés Gyulával, Csoóri Sándorral és másokkal kezdeményezője a *Hitel c. folyóirat beindításának; 1989 májusában hangzott el a Kossuth rádióban drámai hangvételű nyílt levele Sinkovits Imréhez az erdélyi magyarság helyzetéről, októberben pedig az RKP KB-hoz küldött terjedelmes memoranduma, amely vádirat volt a romániai nemzetiségek jogfosztottsága miatt. Ekkor lakását és sikaszói házát a Securitate megfigyelése alá helyezték. Közben 1989. jún. 14-én lemondott főszerkesztői állásáról az *Új Élet szerkesztőségében. Kérésére nyugdíjazták.
1989. dec. 22-én, a korábban kitört diktatúraellenes felkelés első napján, Király Károllyal együtt mondott beszédet a marosvásárhelyi Kultúrpalota erkélyéről. Alapító tagja az RMDSZ-nek, egyik alapítója a Romániai Magyar Pen Klubnak. 1990 februárjában hívó szavára százezer magyar vonul az utcákra, könyves-gyertyás tüntetésre az újból fellángolt román nacionalizmus ellen, a nemzetiségi jogokért. 1990. márc. 19-én a magyarellenes marosvásárhelyi pogrom egyik célpontja lett, súlyosan megsebesítették: fél szeme világát veszítette el. 1992–96-ban a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, 1996 óta a Magyar *Művészeti Akadémia tagja.
Kisdiák volt, amikor magyartanára, *Vita Zsigmond felfigyelt íráskészségére és első karcolatát a Szövetkezés c. nagyenyedi újság 1942. dec. 15-i számában kinyomtatta. 1945-től a *Világosságban megjelenő cikkei, lírai jegyzetei már jelezték nem mindennapi tehetségét. Novelláit, karcolatait az *Utunkban *Gaál Gábor jelentette meg. Személyes otthoni élmények birtokában mutatta be ezekben a mezőségi falu, a szórványvilág szegény embereinek feltörekvését, a régi és új rend közötti hol drámai, hol tragikomikus konfliktusokat. Megjelentek első novelláskötetei (Hajnali győzelem. Buk. 1949; Emberek indulnak. Uo. 1953; Egy pakli dohány. Uo. 1954), hivatalos elismerést (Állami Díjat) aratott Hajdu Zoltánnal közösen írt színdarabja, a Mezítlábas menyasszony (uo. 1950). Félrejáró Salamon c. kisregénye (1956) azonban már a hatalmi önkény bírálatával keltett feltűnést. (Turcu György rendezésében film is készült belőle, amelyet azonban a bemutató után betiltottak.) Hosszas hallgatás után, a 60-as években írott, Zászlós Demeter ajándék élete és Kék álhalál című írásai hoztak pályáján tematikai és ábrázolásbeli megújulást.
Igazi áttörést azonban a Kriterion első könyveként megjelentetett (előbb az *Igaz Szóban folytatásokban közölt) Anyám könnyű álmot ígér c. *naplóregénye jelentett. A *kritika és az olvasóközönség egyaránt páratlan elismeréssel fogadta. Bertha Zoltán írta róla: „Ez a különböző ábrázolás-rétegeket differenciáló és egyúttal szintetizáló sűrítés, ez az intenzív tömörítés jelzi mindenekelőtt, hogy az Anyám könnyű álmot ígér immár a két világháború közötti népi próza legmagasabb minőségeihez tud kapcsolódni, s téma és stílus felületi összetevőin kívül egy jellegzetes világlátás egész – szociográfiai, néprajzi, történelmi, ontológiai és esztétikai dimenzióiban megérett – *szemléleti és formahagyományát képes újraértelmezni és továbbépíteni.” Az évek során a könyv Magyarországon és Romániában számtalan kiadást ért meg, több nyelvre lefordították.
Nem sokkal ezután látott napvilágot „úti tűnődései”-nek kötete is, a Rigó és apostol. S ezekkel a művekkel merőben új alkotói korszak kezdődött pályáján. A hetvenes években egymás után születtek a nagyívű esszék, többek között a Nagyenyedi fügevirág és a Perzsák, amelyekben a veszélyeztetett anyanyelv védelmét, a megtartó közösséghez való kötődés jelentőségét, a sajátosság értékeinek oltalmazását, a nemzeti hovatartozás erejét fogalmazta meg magasrendű művészi üzenetként. Engedjétek hozzám jönni a szavakat c. könyve (Buk. 1977) valójában az Anyám könnyű álmot ígér és az említett esszék mélyen fekvő gondolatiságának folytatása. „Sütő András esszéregénye, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat összegező mű – állapította meg Görömbei András –, Sütő motívumfejlesztő írói módszerére jellemző, nem csak összefoglalja és kiegészíti az írónak az anyanyelvvel kapcsolatos nézeteit, hanem egy szuverénül egyéni műforma kereteiben mély értelmezést is ad… A nyelv és az ember életegysége ad itt új távlatokat a létértelmezésnek.”
A színpaddal való ismerkedésről tanúskodó egyfelvonásosok és a könnyed hangvételű, Kovács György rendezte Tékozló szerelem (1962) után 1967-ben került színre Marosvásárhelyen a Pompás Gedeon c. szatírája, Harag György rendezésében. (Hat hét után a darabot betiltották.) Ezt követően, az Istenek és falovacskák c., újabb úti tűnődéseket és esszéket tartalmazó kötete megjelenésével egy időben írta meg első nagy drámáját, az Egy lócsiszár virágvasárnapját, amelyet az *Igaz Szó közölt először (1974/3), s elsőnek a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatott be 1974. okt. 4-én, Zsámbéki Gábor rendezésében, itthon pedig a kolozsvári Állami Magyar Színház, Harag György rendezésében. Majd rövidesen elkészült a Csillag a máglyán – Kálvin és Szervét drámája; ezt 1975-ben közölte az *Igaz Szó, a budapesti Madách Színház vitte színre, Ádám Ottó rendezésében, itthon pedig Harag György, szintén Kolozsváron, 1976-ban. A két dráma Itt állok, másként nem tehetek címmel jelent meg közös kötetben (Buk. 1975).
Tanulmányok, *kritikák, méltató elemzések hosszú sora hangsúlyozta e nagy sikerű darabok erényeit, a szerző drámaírói teljesítményének egyetemes kicsengésű jelentőségét. „Kolhaas Mihály egyéni tragédiája – írta Kántor Lajos – egyértelműen a közösségi felismerést szolgálja: a téren állva könyörgő csak veszteségeit szaporíthatja.” Tarján Tamás pedig ezt állapította meg: „…az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán Sütő András drámaművészetében s talán az egyetemes magyar drámaköltészetben is külön helyet foglal el.” 1975-ben a nagyváradi színház az Anyám könnyű álmot ígér drámai adaptációját mutatta be, Szabó József rendezésében, 1977-ben a marosvásárhelyi együttes vitte színre a Vidám sirató egy bolyongó porszemért c. színjátékot, az év októberében pedig az *Igaz Szó közölte a trilógia harmadik darabját, a Káin és Ábelt (ez utóbbi átdolgozott változata 2003-ban jelent meg Marosvásárhelyen, a három drámát tartalmazó kötetben). A „látszólagosan biblikus történet” – ahogyan a szerző nevezte egyik vallomásában – mondandójának mélyebb rétegeiben szervesen illeszkedik az előző két drámához. *Gáll Ernő így értelmezte a Káin és Ábelt: „Alázatosság és méltóság között nem lehetséges békés együttélés. Ábel és Káin két utat, két magatartást képvisel, amely között választani kell. Sütő opciójában a mai világ, a modern ember egyik alapvető dilemmája nyert választ.” 1979 februárjában sorozatban játszotta a három drámát a kolozsvári Állami Magyar Színház, a harmadikat is Harag rendezésében. Közben az év máj. 4-én a szerző Bécsben átvehette a Herder-díjat, s a Csillag a máglyán német fordításának megjelenése alkalmából a Bornemisza Péter Társaság irodalmi estjének is vendége volt.
1981. márc. 3-án a kolozsvári Állami Magyar Színház, ugyancsak Harag György rendezésében már A szúzai menyegzőt vitte színre. (Egy hónap múltával a darab a budapesti Nemzeti Színházban is előadásra került, Ruszt József rendezésében.) Sokágú gondolati összefüggés van az előző nagy drámák eszmeisége és a Perzsák c. esszé tárgyköréből ihletődött darab között, a látszólagos különbözőségek ellenére is. *Lázok János ezt annak idején így értelmezte: „A szúzai menyegző a trilógia központi gondolatát, a másként gondolkodók egymás iránti toleranciáját, az egymást feltételező-kiegészítő ellentétek problémakörét új tartalmi vonatkozásokkal, a másként beszélők viszonyának árnyalt rajzával egészítette ki. E kiegészítés azonban szükségszerűen szétfeszítette a trilógia drámáiban megszokott két pólusú szereplőstruktúrát: Sütőnek ezúttal a másként gondolkodásból eredő ellentétek mellett a természetes etnikai különbözőségeket és az ezeken belül megnyilvánuló azonosságmozzanatokat is ábrázolnia kellett mondanivalója árnyalt kifejezése érdekében.”
Az újabb esszéket és interjúkat tartalmazó kötet, Az Idő markában 1984-ben már a budapesti Szépirodalmi Kiadónál jelent meg; Romániában emiatt felelősségre vonták, s kezdetben a korabeli magyar hivatalosság is vonakodott engedélyezni a kiadást. Ekkoriban fejezte be az író Advent a Hargitán c. drámáját, s elkészült Az ugató madár első változata is. Az előbbi ősbemutatója 1986. jan. 2-án volt a Nemzeti Színházban, Budapesten, Sík Ferenc rendezésében. Bukarest tiltakozott a romániai viszonyokat „hamisan ábrázoló” darab bemutatása ellen, a szerzőt pedig azzal büntették, hogy továbbra is megvonták tőle a közlés jogát, s útlevélkérelmét is visszautasították. Csak 1987 novemberében láthatta az előadást, amikor új darabja, az Álomkommandó előadására is sor került a Vígszínházban.
1989-ben a Szépirodalmi Kiadónál, Ablonczy László szerkesztésében útjára indult életmű-sorozata, amely a 13. kötet után megszakadt.
Az 1989-es romániai változások után ~ ismét bekapcsolódott a közéletbe, Marosvásárhely „fekete márciusa” után azonban újabb műtétek és gyógykezelések végett kellett Budapestre, Amerikába, Németországba utaznia. Ez időben főleg nemzetközi emberjogi intézményekben *tett látogatásaival képviselte a romániai magyarságot, adott hangot politikai követeléseinek. A veszprémi Petőfi Színház 1993-ban mutatta be Kalandozások Ihajcsuhajdiában (Vigyorgó búbánat) c. mesejátékát (rendező Vándorfi László), 1995-ben az Ablonczy László igazgatta Nemzeti Színházzal, Sík Ferenccel, Sinkovits Imrével kialakult, rendkívül termékeny alkotói kapcsolat nyomán került színre a Balkáni gerle (rendezője Iglódi István), amellyel a színház 1999 májusában Marosvásárhelyen is vendégszerepelt. Ekkor írta róla Cs. Nagy Ibolya: „A dráma, Sütő András eddigi utolsó darabja hangsúlyos egyidejűségével a romániai nyolcvanas évek rettenetes magyarirtó idejének drámája: olyan s annyi abszurdnak feltűnő, mégis valóságos, reális helyzettel s cselekménymozzanattal, melyek a maguk pőre, nyomasztó, nemegyszer tragikus képtelenségeivel újfajta drámaírói szándékot és poétikai eszköztárat jeleztek.”
A 90-es évek első felének termése írói-emberi küzdelmeinek dokumentumait hozza a nyilvánosság elé. A Szemet szóért (1993) előszavában ő maga írja: „Van-e értelme mostani, új helyzetünkben régi kisebbségi nyomorúságokkal foglalkozni? A kérdésre az a társadalmi valóság válaszol, melyben íme, véres magyarellenes pogromok is lehetségesek. A Ceauşescu-féle diktatúra megdöntése után kialakult új helyzetben nemzetiségi-jogi kérdéseink a régiek maradtak, sőt véres támadások veszedelmeivel is gyarapodtak. Ezért állapítom meg szomorúsággal, hogy könyvem mondandója, sajnos, semmit sem veszített időszerűségéből.” Fájdalmasan beszédes az 1989-es keltezésű *naplójegyzeteket tartalmazó kötet címe is: Heródes napjai (alcíme szerint: Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról. 1984–1987). Ez a szerzői vallomás áll a kötet élén: „Aki menekül: gyermekét félti, a nyelvében bujdosót. Aki nekiveti hátát erdélyi múltunk bástyafalainak: gyermekeink jogos örökségét védi Heródes napjaiban is. Ezért hiányoznak könyvemből a békességes derű dallamai.” Pomogáts Béla ekkor ezt írta: „A zajló időben néhány szépirodalmi alkotás, például az 1995-ben elkészült Balkáni gerle című színdarab, még inkább több kötetre való *naplófeljegyzés ad képet mindarról, amit az erdélyi magyarságnak és személy szerint Sütő Andrásnak át kellett élnie. A Naplójegyzetek, Szemet szóért és Heródes napjai című kötetek megrendítő egyéni és közösségi megpróbáltatásokról hoznak hírt, egyszersmind a szülőföld iránt érzett hűséget és a megmaradás reményét is megszólaltatják.”
Az ezredforduló előtti és utáni esztendők esszéiből, tárcáiból, cikkeiből, valamint a vele készített interjúkból összeállított bő válogatás Erdélyi változatlanságok címmel 2001-ben jelent meg Debrecenben. „Ez a könyv – szól a bevezetőben olvasóihoz a szerző – nem Budán született, hanem a végeken. Ahol magyar várak már nincsenek, de magyarok vannak szép számmal. Végváriak. Ostromlottak. Önvédelmi harcban fogyatkozottak. Új hódítók évszázados támadásait szenvedik és verik vissza forgandó szerencsével. Ahogy lehet.”
~ közéleti szerepének egyes mozzanatai már *Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból (2001) címmel megjelent visszaemlékezései (illetve az azok keretében közölt dokumentumok) nyomán negatív megvilágításba kerültek, majd megítélése körül a következő évben Stefano Bottoni egy, az 1958-as ún. „Földes-ügy”-ről írott tanulmánya nyomán bontakozott ki heves vita *A Hétben, amelynek során – politikai felhangokkal és személyeskedésekkel bőven telített – cikkek sora vitatta nem csak az 1956-os magyar forradalmat követő évekbeli magatartását, hanem egész írói pályáját is. A vita folyamatát bőséges hivatkozásokkal Cs. Nagy Ibolya foglalta össze (*Hitel 2007/2).
Jelentősebb díjai, kitüntetései: Állami Díj (1950, 1953), A Romániai Írók Szövetségének díja (1970, 1973), Ion Creangă-díj (1978), Füst Milán-jutalom (1978), Szép Ernő-jutalom (1978), Herder-díj (1979), A Magyar *Művészetért-díj (1987), a színikritikusok Magyar Dráma-díja (1988), Bethlen Gábor-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Magyar Örökség-díj (1996), a Romániai Írók Szövetsége Opera Omnia-díja (1997); a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetés (1997), A Magyarság Hírnevéért-díj (1997), Hazám-díj (2000), a Magyar Köztársaság elnökének érdemérme (2002).
Munkáinak gyűjteményes kiadása (SAM): Színművek (Pompás Gedeon, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán. Bp. 1989 = SAM1); Omló egek alatt (tűnődések, arcképvázlatok, uo. 1990 = SAM2); Sárkány alszik veled (beszélgetések, uo. 1991 = SAM3); Színművek (Káin és Ábel, A szúzai menyegző, Álomkommandó. Uo. 1992 = SAM4); Csipkerózsika ébresztése (arcképvázlatok, esszék, úti tűnődések, uo. 1993 = SAM5); Engedjétek hozzám jönni a szavakat (Jegyzetek hómezőn és porban – Levelek a fehér toronyból. Uo. 1994 = SAM6); Színművek (Vidám sirató egy bolyongó porszemért, Advent a Hargitán, Az ugató madár. Uo. 1995 = SAM7); Anyám könnyű álmot ígér (*naplójegyzetek, uo. 1996 = SAM8); Kék álhalál (elbeszélések, uo. 1997 = SAM9); Napló – Szemet szóért (uo. 1998 = SAM 10); Balkáni gerle (színmű és *napló, uo. 1999 = SAM11); Erdélyország, mit vétettem (Csíkszereda 2002 = SAM12; előzőleg Erdélyi változatlanságok címmel, Debrecen 2002); Kalandok könyve (Vadásztörténetek. Vigyorgó búbánat. Mesejáték. Uo. 2001; újrakiadás: Csíkszereda 2005 = SAM 13).
Az 1–7. és 9. kötetet Ablonczy László gondozta, a további köteteken a szerkesztő neve nem szerepel. Az 1–5. kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó, a 6–9.-et az Akadémiai Kiadó, a 10–11. kötetet a Helikon Kiadó jelentette meg Budapesten, a 12. kötet (és korábban a 8. kötet újrakiadása) a csíkszeredai Pallas-Akadémia, a 13. kötet uo. a Neptun Kiadó kiadásában jelent meg.
Önálló kötetei: Hajnali győzelem (novella, Kv. 1949); Anikónén’ felébred (novella, Buk. 1950); Mezítlábas menyasszony (színjáték, Hajdu Zoltánnal, uo. 1950); Emberek indulnak (elbeszélések, uo. 1953); Az új bocskor (elbeszélések, uo. 1954); Egy képviselőnő levelei (uo. 1954); Egy pakli dohány (novellák és karcolatok, uo. 1954); Októberi cseresznye (elbeszélések, Nagy Pál előszavával, uo. 1955 = Kincses Könyvtár); Félrejáró Salamon (elbeszélés, Mv. 1956); A nyugalom bajnoka (elbeszélés, Buk. 1959); Tártkarú világ (válogatott elbeszélések, uo. 1959); Fecskeszárnyú szemöldök (vidám játék, uo. 1960); Az ismeretlen kérvényező (novellák, uo. 1961); Szerelem, ne siess! (uo. 1961 = Műkedvelő színház); Tékozló szerelem (vidám játék, uo. 1963); Pompás Gedeon (vidám játék, uo. 1968); Misi, a csillagos homlokú (elbeszélések, uo. 1969 = Tanulók Könyvtára); Anyám könnyű álmot ígér (*naplójegyzetek, uo. 1970); Rigó és apostol (úti tűnődések, uo. 1970); Istenek és falovacskák (esszék, újabb úti tűnődések, uo. 1973); Nyugtalan vizek (válogatott írások, uo. 1974); Itt állok, másként nem tehetek (két dráma: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán. Uo. 1975); Félszárnyú asszonyok (uo. 1975); Engedjétek hozzám jönni a szavakat. Jegyzetek hómezőn és porban (uo. 1977); Három dráma (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel. Uo. 1978); Káin és Ábel – Anyám könnyű álmot ígér (Bp. 1978); Nagyenyedi fügevirág (esszék, tűnődések, uo. 1978); Évek – hazajáró lelkek (cikkek, *naplójegyzetek, 1953–78. Buk. 1980); Három dráma: Egy lócsiszár virágvasárnapja – Csillag a máglyán – Káin és Ábel (Gálfalvi Zsolt előszavával, uo. 1982); Perzsák – A szúzai menyegző (uo. 1982); Gyermekkorom tükörcserepei (Bp. 1982); Az idő markában (esszék, *naplójegyzetek, uo. 1983); Kalandozások Ihajcsuhajdiában (mesejáték, uo. 1986); Advent a Hargitán (három játék, uo. 1987); Sikaszói fenyőforgácsok (cikkek, *naplójegyzetek, uo. 1987); A lőtt lábú madár nyomában (esszék, jegyzetek, uo. 1988; ua. Buk. 1990); Naplójegyzetek. 1989. ápr. 30. – dec. 22. (Buk. 1990); Mese és reménység (válogatott elbeszélések, Pozsony 1991); Szemet szóért (dokumentumok, *naplójegyzetek, Debrecen 1993); Heródes napjai (*naplójegyzetek, Debrecen 1994); Az utolsó köntös (a szerző válogatása életművéből, Ungvár 1994); Vadpávamenyegző (mesék, történetek, uo. 1994); Hargitai vadászkalandok (Igaz mesék, csodás történetek. Csíkszereda 1998); Advent a Hargitán – Pompás Gedeon – Az ugató madár (uo. 2004).
Szerkesztésében jelent meg Illyés Gyula legszebb verseinek kötete (Buk. 1967), válogatásában és előszavával az író halála utáni első romániai Tamási Áron-kötet (Rendes feltámadás. Uo. 1968), bevezetőjével Kemény Zsigmond Özvegy és leánya c. regénye (uo. 1972).
Fordításában jelent meg – különböző kötetekben – Ion Creangă összes meséi.
Románul többek között a Félrejáró Salamont (Rătăcirile lui Solomon. Ford. Constantin Olariu. Buk. 1957), az Anyám könnyű álmot ígért (Un leagăn pe cer. Ford. Romulus Guga, uo. 1972), az Engedjétek hozzám jönni a szavakat (Lăsaţi cuvintele să vină la mine. Ford. Ladislau Hegedűs, uo. 1979), a Három dráma c. kötetet (Floriile unui geambaş, O stea pe rug, Cain si Abel. Uo. 1979) adták ki.
Németül megjelent az Anyám könnyű álmot ígér (ford. Helga Reiter, 1976), a Csillag a máglyán (ford. Martha Szépfalusi-Wanner); angolul Brogyányi Jenő fordításában az Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel; franciául a Csillag a máglyán André Droms és Árpád Vigh tolmácsolásában. Több munkáját átültették orosz, ukrán, szlovák, bolgár és lengyel nyelvre is.
Görömbei András: S. A. Monográfia. Bp. 1986. – Bertha Zoltán: S. A. Monográfia. Pozsony 1995. – Ablonczy László: Nehéz álom. S. A. 70 éve. Bp. 1997 (2. javított, bővített kiadás, S. A. 75 éve alcímmel, uo. 2002). – Péter Orsolya: Csillagok a máglyán. Kv. 1997. – *Lázok János: S. A. drámatrilógiája. Mv. 1997. – Tanulmányok S. A.-ról. Szerk. Görömbei András. Debrecen 2002. – S. A. 75 éves. Mv. 2002. – Itt állok, másként nem tehetek. Sütő András emlékezete. Szerk. Görömbei András. Bp. 2007 (= Emlékezet sorozat). – Nyolcvan nyugtalan esztendő. Szerk. és bev. Székely Ferenc. Mv. 2008. – Kuszálik Péter: S. A. életműve. Vitacikkek, dokumentumok, annotált *bibliográfia (megjelenés előtt).
Földes László: Emberek indulnak. *Igaz Szó 1953/4. – Balogh László: Emberek indulnak. Új Hang 1954/6. – Székelyhidi Ágoston: Egy pakli dohány. Alföld 1955/5. – Hegedűs Géza: Három erdélyi elbeszélő. Irodalmi Újság 1955/32. – Gálfalvi Zsolt: Félrejáró Salamon. *Utunk 1956/39; uő: A cselekvő írás. *A Hét 1973. aug. 31.; uő: Az értelem becsületének jegyében. *A Hét 1975/38; uő: S. A. drámái és az Éden kristályfái. Élet és Irodalom 1982/26. – Marosi Péter: Félrejáró Salamon nyomában. *Igaz Szó 1956/12; uő: Káin tragédiája. *Utunk 1978/26; uő: Kolhaas haragja és Harag Kolhaasa. In: Világ végén virradat. Buk. 1980. – Kántor Lajos: Emberek – útközben. *Utunk 1959/43; uő: Az írói gond változatai. *Korunk 1970/6; uő: Táj és világ gondjai. *Korunk 1973/11; uő: A megtalált színház. *Korunk 1975/6; uő: „…meg nem maradhatunk az alázat porában.” In: Korunk: *avantgarde és népiség. Buk. 1980. – Jánosházy György: Átfogóbb társadalomrajz felé. *Igaz Szó 1960/2. – Béládi Miklós: Tártkarú világ. Élet és Irodalom 1960/38. – Izsák József: Példázat az emberségről. *Igaz Szó 1961/6. – Nagy Pál: Az idő hullámhosszán. *Igaz Szó 1967/10; uő: Haza és nagyvilág. *Utunk 1971/30; uő: Az idő markában. *Látó 1992/3. – Huszár Sándor: Istenek és falovacskák. (Interjú). *Utunk 1969/23 (ua. Az író asztalánál. Buk. 1969). – Fodor Sándor: Magasrendű harmónia. *Utunk 1970/12. – Réz Pál: Beváltott ígéret. Élet és Irodalom 1970/17; uő: S. A.-ról. In: Kulcsok és kérdőjelek. Bp. 1973; uő: Itt állok, másként nem tehetek. Tiszatáj 1976/3. – Szőcs István: Újabb Holt-tengeri tekercsek. *Utunk 1970/17; uő: Engedjétek hozzám jönni a szavakat. *Utunk 1977/48, 51. – Bálint Tibor: Hétköznapok a keresztfán. *Utunk 1970/27. – Varga Domokos: A megmaradás irodalma. Valóság 1970/8. – Veress Dániel: Gond és jelkép. *Igaz Szó 1970/8; uő: Szélfútta ágon fészek. Tiszatáj 1972/10. – Ilia Mihály: Anyám könnyű álmot ígér. Kortárs 1970/9. – Martinkó András: Con amore, Anyám könnyű álmot ígér. *Kritika 1970/10. – Szabó B. István: Az év regénye. Új Írás 1971/1. – Szilágyi Júlia: A lelkiismeret dokumentuma. *Korunk 1971/4. – Illyés Elemér: Négy erdélyi prózaíró. Új *Látóhatár 1971/5. – Lászlóffy Aladár: Ars poetica útközben. *Igaz Szó 1971/8. – Pomogáts Béla: Az önkeresés útján. Jelenkor 1972/10; uő: S. A. Alföld 1972/12; uő: S. A. szolgálata. Confessio 1986/4; uő: Kisebbségi sors és kisebbségi írópálya. In: Leletmentés. Bp. 2000. – Rácz Győző: Nyelv és történelem. In: Értelem és szépség 1972. – Alexa Károly: S. A.: Istenek és falovacskák. Kortárs 1973/12; uő: Maros menti Parainézis. Kortárs 1977/12. – Ablonczy László: S. A. új drámája. Magyar Hírlap 1974. máj. 18.; uő: Csillag a máglyán. Alföld 1976/3; uő: A vesszőzés módozatai. Alföld 1978/7; uő: Az álomkommandó. Confessio 1988/1; uő: „S kezdék nevetni a sírás helyett”. Tiszatáj 1993/11. – Szekrényesy Júlia: A lócsiszár felmagasztalása. Élet és Irodalom 1974/43. – Szabó Zoltán: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk”. Új *Látóhatár 1975/2. – Bretter György: A hegyeken túl is hegy van. *Korunk 1976/3. – E. Fehér Pál: Kétszer a színházról. Népszabadság 1975. aug. 9. – Kovács Sándor Iván: S. A. Kortárs 1975/12; uő: Tűnődések a fennmaradás módozatairól. In: Jelenlévő múlt. Bp. 1978. – Nagy Péter: S. A.: Csillag a máglyán. *Kritika 1976/1; uő: S. A. két drámája. In: Olvasó. Bp. 1980. – Annus József: Csillag a máglyán. Tiszatáj 1976/2. – Fenyő István: Forradalom és humanizmus. Alföld 1976/2. – Bécsy Tamás: Jellemek és cselekmény. Új Írás 1976/3; uő: A szavak és a viszonyok szintje S. A. két drámájában. Színház 1978/7. – Bata Imre: S. A. drámáinak nyelvéről. Új Írás 1976/3. – Koltai Tamás: Lélek a máglyán. Színház 1976/3. – Szigeti József: A történelmi szükségszerűség drámái. *A Hét 1976/24. – Balázs Sándor: Egy mű vallásbölcseleti háttere: a „Csillag a máglyán” c. drámáról. *Világosság 1977/2. – Illyés Gyula: S. A. nagy úton. Tiszatáj 1977/6. – Márkus Béla: Fájdalmas farsangi játék. Alföld 1977/6; uő: A betokosodott kudarc. *Hitel 1994/10; uő: A szolgák felelősségével. Tiszatáj 2002/7. – Láng Gusztáv: Eszme és történelem. Alföld 1977/6. – Páll Árpád: Csúcsot jelentő drámák. *Igaz Szó 1977/6; uő: Azonos mondanivaló, különböző műfajok, avagy jegyzetek a drámaíró S. A.-ról. In: Színházi világtájak. Bp. 1987. – Dobos László: Levél S. A.-hoz. Alföld 1977/6. – Pálffy G. István: A hitvitázó. Alföld 1977/6; uő: Mosolyba göngyölt aggodalom. Tiszatáj 1978/6; uő: A hitvigyázó. *Forrás 1979/3. – Cs. Nagy Ibolya: A bölcsőhely parancsai. Alföld 1977/6; uő: Mese – mesén túli üzenettel. Alföld 1987/6; uő: Út a méltóságától megfosztott emberig. *A Hét 2000/3. Ua. in: Kérdez az idő. Debrecen 2002; uő: Kalandok könyve. *Hitel 2002/6. – Duba Gyula: A megmaradás hirdetője. Irodalmi *Szemle 1977/7. – Szilágyi Ferenc: „…megváltani a senyvedő nyelvet…” Magyar Nyelvőr 1978/4. – *Gáll Ernő: A „felemelt fő” dramaturgiája és filozófiája. *Korunk 1978/6. – Oláh Tibor: S. A. drámáit olvasom. *A Hét 1978/38; uő: Vigyorgó búbánat. *Népújság 1993. szept. 30. – Féja Géza: Műfaj születik. In: Törzsek és hajtások. Bp. 1978. – Görömbei András: Káin és Ábel. Tiszatáj 1979/2; uő: A hatalom gyermekkori játszótársa. Tiszatáj 1982/7; uő: Sikaszói fenyőforgácsok. Alföld 1988/7; uő: Tűnődés S. A. *naplójegyzeteinek olvasása közben – kitérőkkel. Alföld 1991/8; uő: S. A. In: Napjaink kisebbségi magyar irodalma. Bp. 1993; uő: Erdélyi változatlanságok. *Hitel 2001/10; uő: Örökös küzdelem. Heti Válasz 2002/14. – Juhász István: Kolozsvári disputa a Csillag a máglyánról. Confessio 1979/3. – Ruffy Péter: S. A. In: Világaim. Bp. 1979. – *Lázok János: A céltól az eszközig: a Sütő-novelláktól a Sütő-drámákig. NyIrK 1981/2; uő: Évek és hazajáró lelkek S. A. trilógiájában. NyIrK 1984/2. – Robotos Imre: Ablak a századok falán. *Igaz Szó 1976/2. – Egyed Péter: A *műhely aggodalma és bizonyossága. *Korunk 1981/6. – Czine Mihály: S. A. küldetése. In: Nép és irodalom. II. Bp. 1981; uő: S. A. két könyve. *Forrás 1992/2. – Szász János: Sajátosság és egyetemesség. In: A hittől az eszméletig. Buk. 1981. – Szekér Endre: Vallomás S. A.-ról. In: Érték és írás. Bp. 1981; uő: S. A. sikaszói gyémántjai. In: Erős várunk a vers. Bp. 1991. – Olasz Sándor: S. A.: Évek – hazajáró lelkek. *Forrás 1982/3; uő: Önéletrajzi elbeszélés, vallomás, esszéregény. *Hitel 2003/4. – Grezsa Ferenc: Sziszüfosz mai szerepben. Új Írás 1982/4. – Csűrös Miklós: S. A.: Évek – hazajáró lelkek. Kortárs 1982/5. – *Balogh Edgár: S. A. itt marad. In: Acéltükör mélye. Buk. 1982. – Nádor Orsolya: S. A. mondatfűzéséről. Magyar Nyelvőr 1983/1. – Farkas Árpád: Pusztakamarási körtevirág. In: Asszonyidő. Buk. 1983. – Tarján Tamás: S. A.: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Csillag a máglyán. In: Százszorszínház. Bp. 1983. – Iszlai Zoltán: „Hogy megmaradjunk”. In: A valóság közelében. Bp. 1983. – Szakolczay Lajos: S. A. két drámája. Vigília 1986/5; uő: Megtalált világ. In: Dunának, Oltnak. Bp. 1984; uő: S. A. metaforaigazsága. In: Ötágú síp. Bp. 1989. – Vekerdi László: Anyajegyes maradandóság. Napjaink 1984/8. – Elek Tibor: A lehetetlenség kísértése. In: Szabadságszerelem. Bp. 1994. – Ézsiás Erzsébet: S. A. In: Mai magyar dráma. Bp. 1986. – Tamás Menyhért: Ünnepi fonatok S. A.-nak. Kortárs 1987/7. – Schreiber György: „Drámát írtál, Häftling!” Mozgó Világ 1987/12. – Sándor Iván: A *tetthiány némasága. Alföld 1988/2. – Nagy Gáspár: „Ararátlanul”. S. A.: A lőtt lábú madár nyomában. Könyvvilág 1988/5. – Ara-Kovács Attila: Az együttélés bizonyos tanulságai. Beszélő 1990/45. – Tüskés Tibor: S. A. egyik korai novellája. Tiszatáj 1991/8. – Zsehránszky István: Auschwitz után, Auschwitz előtt! *Népújság 1991. nov. 1. – Koltai Tamás: „Felügyelőnk, a Nagy Romlás”. In: Színházváltás. Bp. 1991. – *Vita Zsigmond: Nem tanára, inkább tanítványa. *Művelődés 1992/6. – Csoóri Sándor: Az elveszett szem fényei. In: Tenger és diólevél. Bp. 1994; uő: Felperes múzsák. *Hitel 2002/8. – Pécsi Györgyi: Az ember szabadsága. In: Olvasónapló. Bp. 1994. – Bertha Zoltán: A közösség homlokráncai. Magyar *Napló 1995/7; uő: A metaforikus önszemlélet jellegzetességei. Tiszatáj 1996/1. – Bajor Andor: S. A. In: Betűvetők becsülete. Kv. 1996. – Kulcsár Katalin: Az idő markában. Beszélgetés S. A.-sal. Nyelvünk és Kultúránk 1997/100. 165–172. – Szepesi Attila: Az elsüllyedt katedrális. Magyar Nemzet 2002. jún. 12. – Ekler Andrea: Minden madár úgy énekel, ahogy a csőre áll. Magyar *Napló 2002/9. – Györffy Gábor: Maradok, másként nem tehetek. Helikon 2001/16. – Kuszálik Péter: Lexikonok, adatok, pontosság. *Látó 2003/12; uő: Purgatórium. Vitairat. Csíkszereda 2009. – Nagy Pál: Milyen a „bárka”? *Látó 2003/10.
(N. P.)