Szász János (Belgrád, 1927. júl. 14. – 2006. júl. 29. Buk.) – költő, prózaíró, műfordító. Középiskoláit Temesváron végezte (1946), majd a Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát (1950). 1948-tól az *Utunk belső munkatársa, 1955-ig főszerkesztő-helyettese. 1956-ban azok közé tartozott, akik a korábbi megkötöttségek feloldásáért, a merev pártirányítással szemben az alkotás *szabadságáért álltak ki. Bukarestben átmenetileg az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztője, majd 1957 elejétől 1968-ig az *Előre szerkesztőségének belső munkatársa. Ebben az időben Bukarestben is konfliktusba kerül a hatalommal: Egy éjszaka Moszkvában című regényét mindjárt megjelenése után zúzdába küldik, mert „negatív képet festett a Szovjetunióról”. 1968–77-ben a Romániai Írók Szövetségének titkára, *A Hét belső munkatársa egészen annak megszűnéséig.
Költőként indult, első köteteinek verseit – akárcsak nemzedéktársaiét – a negyvenes-ötvenes évek kánonjának megfelelően forradalmi optimizmus, verbalizmus és egyfajta rosszul értelmezett puritanizmus jellemzi. *Láng Gusztáv úgy érzi, hogy akkori „publicisztikájában több lírát találhatunk, mint verseiben”. Csak a hatvanas évektől válik hangja hitelesebbé, amikor látszólag elfordul a „közéletiség”-től, valójában azonban „egy komplexebb valóságszemléletben, nyílt kérdésfeltevésben” kifejezésre jutó közéletiséget képvisel. (A kritikus e megállapításának hivatkozási alapjául szolgáló „groteszk balladák” máig sem jelentek meg kötetben. Vö. Romániai magyar irodalom. 1944–1970. 119.) Az ötvenes évek végén műfajváltás is bekövetkezik pályáján: esszéregényében (Egy éjszaka Moszkvában) és a továbbiakban (A válasz, Mamaia by night) a modern próza eszközeit (az időbontás merész alkalmazását) is megtaláljuk, miközben itt is jelentkezik már az őt körülvevő világ komplexebb, a politikai és erkölcsi kérdéseket polemizálva szembesítő megközelítése. Király László veszi észre az utóbbi kapcsán ennek lényegét: „Könyv ez arról: van-e egy nemzedéknek vagy egy nemzedék egy csoportjának módja arra, hogy tisztán, rontatlanul meg tudja őrizni magában a forradalmiságot, a hitet s a bizalmat az iránt az *eszme iránt, melynek hirdetője, dicsőítője ő maga volt… Szász János… nem falaz, nem keres kibúvókat, nem végez »kényszerleszállást« idillikus területeken, nem hoz happy endet, nem oldoz föl senkit: hőseit szépítés nélkül mutatja, a maguk egyszeriségében, a maguk jellemének kiütköző hiányaival” (*Utunk 1969/11). További *előrelépést hoz prózaírói pályáján Temesvár 1944/45 körüli életét megelevenítő trilógiája (Elsők és utolsók, Holnap havazni fog, Emberek vagyunk), s azok a regények, amelyeket egy tizenkét kötetre tervezett regényfolyam részeinek tekint, s amelyekbe beleszövődnek bukaresti évtizedeinek írói-emberi tapasztalatai is. Nemzedékéből ő az, aki a cenzúra és öncenzúra korlátai között vergődő időkben végigment „a hittől az eszméletig” vezető úton, s már a 80-as évek küszöbén kimondott olyan igazságokat, amelyeket később is csak kevesen vállaltak.
Ahhoz a román fővárosban élő magyar értelmiségi csoporthoz tartozott, amelyiknek meghatározó szerepe volt az 1968 utáni magyar intézmények (*A Hét, Kriterion Könyvkiadó, a bukaresti tv magyar adása stb.) létrejöttében, munkatársi gárdájának kialakításában, s azon kevesek közé, akik a 90-es években is Bukarestben maradtak.
Az írószövetség titkáraként a kisebbségi írók problémái tartoztak hatáskörébe, ugyanakkor jó kapcsolatokat ápolt a román írókkal, akiket cikkek, interjúk útján is gyakran közvetített a magyar olvasók felé. Gyakran fordított is kortárs román költőkből (Tudor Arghezi, Mihai Beniuc, Radu Boureanu, Şt. Aug. Doinaş, Eugen Frunză, Platon Pardău, A. Toma, Victor Tulbure, Tristan Tzara); A román irodalom kis tükre IV. kötetében ezt a névsort az írói fejlődésére is hatást gyakoroló román avantgárd költőivel (I. B. Fundoianu, Ion Vinea és Ilarie Voronca) egészítette ki.
1977-ben és 1985-ben a Romániai Írók Szövetsége díjával, 1993-ban *A Hét nívódíjával, 1994-ben a MÚRE Paál Árpád-díjával, 1995-ben Pulitzer-emlékdíjjal, 1997-ben, 70. születésnapján Aranytollal ismerték el irodalmi munkásságát.
Kötetei: Hajnaltól alkonyatig (versek, Tv. 1947); Anna néne (elbeszélő költemény, Buk. 1950); A sorkatona éneke (versek, Buk. 1954); Nincsen titkom (versek, 1956); Szeressétek a galambokat (útijegyzetek, uo. 1958); Egy éjszaka Moszkvában (esszéregény, uo. 1959); Mindenkihez (versek, uo. 1961); Elsők és utolsók (regény, uo. 1962); Hat fiú és egy lány (uo. 1962); Szerelmes könyv (versek, uo. 1963); A válasz (regény, uo. 1964); Holnap havazni fog (regény, uo. 1964); Emberek vagyunk (regény, uo. 1968); Mamaia by night (uo. 1968); Elsők és utolsók (három regény, uo. 1972); Amerikából jöttem (naplójegyzetek, uo. 1977); Szobor a hóban. Helyzetrajzok (uo. 1979); Felhőjáték Franekerben. Egy utazás *eszmerajza (uo. 1980); A hittől az eszméletig (esszék, uo. 1981); A színhely és a tettes. Franz Kafka és kora (uo. 1985 = Századunk); Január (regény, uo. 1985); A fennmaradás esélyei (esszék, Bp. 1986); Május (regény, Buk. 1988); November (regény, uo. 1991); Vihar Franciaországban (regény, 1996); Napfogyatkozás (regény, Mv. 2001).
Szerkesztésében két alkalmi *antológia jelent meg: az Ünnepi szó (Buk. 1950) és A *szabadság dicsérete (uo. 1959); társszerkesztője volt az Irodalmi Évkönyv 1957 c. kötetnek (Kv. 1957).
Társszerzőként részt vett a romániai magyar irodalom története első középiskolai tankönyvének megírásában (*Dávid Gyulával és *Marosi Péterrel, Buk. 1978).
Fordításai: Horia Lovinescu: Emberség (dráma, Buk. 1950); Maria Rovan: Atyafiak (Szilágyi Andrással, uo. 1950); Nina Cassian: Mit látott Anna (versek, uo. 1952); Tiberiu Vornic: Leszámolás (dráma, uo. 1956); T. S Eliot Legszebb versei (Lőrinczi Lászlóval és Szemlér Ferenccel, uo. 1970); I. L. Caragiale: A helyzet (novellák, utószavával is, uo. 1985).
Szabédi László: A helyét kereső ifjúság. *Utunk 1947/24. – Bajor Andor: Sz. J. és a fiatalság. Irodalmi *Almanach 1950/1. – Szemlér Ferenc: Sz. J. verseiről. *Igaz Szó 1955/2. – Méliusz József: Kitérők olvasás közben. *Utunk 1957/8. – Csehi Gyula: Egy írói balsiker tanulságai. *Utunk 1959/41. – Jánosi János: Ellentmondások… *Korunk 1959/11. – Bodor Pál: Rejtőző költő. Megjegyzések Sz. J. új kötetéről. *Utunk 1962/2. – Kántor Lajos: Mindenkihez, de hogyan? *Utunk 1964/9; uő: Sz. J. asztalánál. *Utunk 1977/28; uő: Íróprogram, irodalom, identity. *Korunk 1978/3. – Szilágyi Júlia: Sz. J. Szerelmes könyvének margójára. *Korunk 1964/3; uő: Utak az időben. *Korunk 1980/9. – Ács Margit: Önfegyelem és önvizsgálat. Új Írás 1965/9. – Lászlóffy Aladár: Levélregény – házasságról. *Utunk 1965/5. – Szőcs István: Emberek vagyunk. *Utunk 1968/26. – Baróti Pál: Mamaia by night. *Utunk 1969/5. – Huszár Sándor: A romantika nemzedékéről (interjú). In: Az író asztalánál. Buk. 1969. – Király László: Hogy megmaradjon a dal. *Utunk 1969/11. – Tóth Béla: Három új magyar regény Romániából. Alföld 1970/3. – Kovács János: Vallatás és vallomás. *Utunk 1972/49. – Robotos Imre: Elsők és utolsók. *Előre 1972. nov. 11. – Gálfalvi Zsolt: Emberek vagyunk. *A Hét 1973/34; uő: Miről is van szó? *A Hét 1979/41. – Sz. J. műhelyében (Bodor Pál, Kovács János, Lászlóffy Aladár, Majtényi Erik, Márki Zoltán, *Panek Zoltán írásai). *Igaz Szó 1977/7. – Almási Miklós: Ábel Amerika-stresszben. Élet és Irodalom 1978/26. – Bata Imre: Amerikából jöttem. Népszabadság 1978. márc. 21. – *Dávid Gyula – *Marosi Péter – Szász János: A romániai magyar irodalom története. Buk. 1978. 216–218. – Páll Árpád: Magyar írók Bukarestben (interjú). In: Harangszó a mélyből. Bp. 1991. 276–280. – Bányai Éva: „Elképzelhetetlen, milyen lelki tusába került” (interjú). In: Sikertörténet kudarcokkal. Bukaresti életutak. Kv. 2006. 301–317.
(D. Gy.)