Márki Zoltán (Temesvár, 1928. máj. 22.) költő, szerkesztő. ~ Alpár bátyja. Középiskolát a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végzett (1947), a Bolyai Tudományegyetem filológiai karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett (1951). Szerkesztői pályára lépett: az *Igazság (1948), *Utunk (1948-60), *Igaz Szó (1960-62) belső munkatársa, a vers-rovat szerkesztője, majd a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola lektora (1962-66). Újra az *Utunknál dolgozik (1966-71), *A Hét főszerkesztő-helyettese (1973-75), az *Állami Magyar Opera igazgatója Kolozsvárt (1978-81), az *Előre szerkesztője nyugalomba vonulásáig (1981-88). Jellemzésére írta *Szász János: "…sok mindennel próbálkozott, illetve sok mindennel próbára tette őt az idő: volt gyalogos, majd sarzsis szerkesztő, főiskolai tanár, operaigazgató, de hűséges mindig a költészethez marad".
Már középiskolás korában jelentkezik első írásaival a *Gaudeamus diáklapban és a temesvári Szabad Szóban (1946), majd egyetemi hallgatóként az *Utunkban (1948). Az Ötven vers (1950) c. gyűjteményes kötetben Bárdos B. Artúr, Hajdu Zoltán, *Majtényi Erik és *Szász János társaságában szerepel. Ebben az együttesben még a *proletkult jegyei mutatkoznak, de a Kántor-Láng-féle irodalomtörténet kiemeli, hogy a továbbiakban "a mélység nélkülien egyszerű agitatív költeményektől előbb a szép szavak mámora révén, képeinek barokkos túlzsúfolásával távolodott el, illetve nagyobb, igényesebb kompozíciókkal próbálkozott…" Költészetéről így ír Szőcs István: "…örökké viaskodik a mulandósággal, a romlékonysággal, és a világon minden dolgok közül a tiszta, szép hangulatok épségét félti." A kritikus észreveszi, hogy városias alkata ellenére verseiben bukolikus hangokat is megüt egy idilli természetimádat nosztalgikus húrjain.
Kötetei: Hűség (versek, 1954); A tengerész és a halál (versek, 1960); A dobrudzsai dervis (versek, 1963); A *tavasz nem hasonlít semmihez (regény, 1965); Napszakok éhsége (versek, 1969); A láthatatlan kesztyű (versek, Kv. 1970); A megsebzett harangjáték (ötven vers, 1972); Minden egyszerre kezdődött (versek és átmenetek, 1976); A kertben szerda van (versek, 1981).
(B. E.)
Szemlér Ferenc: M. Z. verseskönyvéről. *Igaz Szó 1955/1. Méliusz József: A győztes költő. *Igaz Szó 1964/9. Kovács János: Megfékezett romantika. *Igaz Szó 1965/10. Lászlóffy Aladár: A mozdulat és ami mögötte van. *Utunk 1968/45. Láng Gusztáv: Vers, kísérlet, eredmény. *Utunk 1970/3. Mózes Attila: Töredék-kritika versekről és átmenetekről. *Igaz Szó 1977/2. Szőcs István: A versben szerda van… *Előre 1981. szept. 9. *Szász János: Csöndes közelkép egy költőről. A 60 éves M. Z. üdvözlése. *Utunk 1988/2. Gálfalvi Zsolt: Viaţa poetului e poezia însăşi. România Literară 1988. máj. 22.