Bretter György (Pécs, 1932. márc. 21. – 1977. nov. 17., Budapest) – esszéíró, filozófiai szakíró. Középiskolai tanulmányait Szatmáron, az egyetemieket a Bolyai Tudományegyetem filozófiai karán végezte. 1954-től 1958-ig az Igazság szerkesztője Kolozsvárt, majd tanársegéd a Bolyai Tudományegyetem dialektikus és történelmi materializmus tanszékén. 1957-től 1977-ig a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium adjunktusa; 1959-től 1971-ig a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán is adott elő filozófiát; néhány évig a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen filozófiatörténeti szemináriumokat vezetett.
1966-tól kezdődően megjelenő esszéi és tanulmányai új színt hoztak a hazai magyar bölcseleti irodalomba. Az általános társadalmi demokratizálódás perspektívája, a klasszikus német filozófia, elsősorban Fichte és a fiatal Marx mint mérce, a militáns egzisztencializmus és az ún. reformmarxizmus: Camus, Garaudy, a Lukács-iskola hatásai, peremhelyzetünkben a világtörténelmi távlatok, a távlatokban „a rettenetes történelmi tapasztalatok” érzékelése íme az Ikarosz legendája (1966) és a többi mitológiai témára épülő parabola, A filozófus: Marx (1968), a Temetés Zsögödön (1968) c. írások, Bretter indulásának fő témái. Rácz Győzővel közösen írt Spéculation et connaissance c. francia nyelvű dolgozatát a Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Series Philosophia közölte (Kv. 1968). Vörösmarty filozofikuma c. írásában (Korunk 1970/1) költészet és bölcselet benső összefüggéseire utal.
Az itt és most logikáját és erkölcsét elemző Adalék egy hely- és időhatározó sajátosságaihoz (1971), a Hipotézis a nemzedékek kettős nyelvéről (1973), valamint más nyelvfilozófiai ihletésű írásai a magyar ideológia-kritika színvonalas darabjai közé tartoznak, s látszatcselekvések helyett a tényleges változtatás igényét állították a romániai magyar filozófiai törekvések középpontjába.
A hirtelen jött halál megakadályozta életművének kiteljesedését, de utolsó éveiben írott tanulmányai, különösen az alternatívák logikájának, az ún. nem realizált alternatívák „valóságosságának” nyelvfilozófiai (Vázlat a „kijelentő mondat” filozófiájához, 1975) és történetfilozófiai (Fichte eszményi állama, 1975) összegezései sejtetni engedik az elmaradt szintézis fő irányait. A filozófia új lehetőségeit "a mi körülményeink között" tudatosító bölcsessége, a magyar filozófiai esszé legjobb hagyományait továbbvivő stílusa és nem utolsósorban erkölcsi kérlelhetetlensége így is az 1944 utáni romániai magyar filozófiai irodalom jelentős alakjává teszik.
Műfordító, szerkesztő. Románból magyarra fordította D. D. Roşca Tragikus lét c. művét (1970), gondozta és bevezető tanulmánnyal látta el Lukács György (Téka 1973), Sinkó Ervin (Don Quijote útjai, Téka 1975) és Louis Althusser (Olvassuk Marxot, Korunk Könyvek 1977) válogatott tanulmányainak romániai kiadását, valamint öt fiatal gondolkodó Szövegek és körülmények (1974) c. tanulmánygyűjteményét.
Kötetei: Vágyak, emberek, istenek (tanulmányok, esszék, reflexiók, 1970); Párbeszéd a jelennel (esszék, tanulmányok, 1973); Crez şi istorie (esszék, tanulmányok Francisc Grünberg román fordításában, N. Tertulian előszavával, 1979); Itt és mást (Válogatott írások, Egyed Péter előszavával, 1979); Párbeszéd a vágyakkal (esszék, Tordai Zádor előszavával, Bp. 1979).
Rácz Győző: Mítosz és valóság. Korunk 1967/7; uő: Erkölcs és történelem. Utunk 1971/11; újraközölve Ősi mítoszok mai problémák c. alatt, Értelem és szépség, 1972. 301–309.; uő: Mítoszok valóságától a valóság demitizálásáig. Utunk 1974/5; újraközölve A lírától a metafizikáig, 1976. 140–151; uő: Párbeszéd a végtelennel. Korunk 1977/11. Tamás Gáspár Miklós: A mi bölcselkedő esszénk. Utunk 1970/34. Angi István: Esszé és filozófia. Korunk 1971/2; újraközölve Zene és esztétika. 1975. 174–188.; uő: A mától a jelenig. Korunk 1975/1-2; uő: B. Gy. gyászkeretes fénye. Korunk 1977/11. Tordai Zádor: A megtalált filozófiai esszé. Kortárs, Bp. 1971/2. Ágoston Vilmos: A cselekvés lírája. Korunk 1974/3. Molnár Gusztáv: Levél B. Gy.-höz. Korunk 1974/5; újraközölve Az elmélet küszöbén, 1976. 79–96.; uő: Szabadságra született. A Hét 1977/47. Szilágyi Júlia: Könyv és közeg. A Hét 1974/18. Huszár Sándor: Gyászbeszéd. A Hét 1977/47. Hajós József: Széljegyzetek az ITT ÉS MÁST-hoz. Ifjúmunkás 1980/15. Constantin Cubleşan: B. Gy. románul. Utunk 1980/23.