Román Írók az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó által 1955-ben még *Román Klasszikusok sorozatcímmel indított könyvvonulat, amelyet 1959-től az Irodalmi Könyvkiadó terveiben és katalógusaiban már ~ sorozatcímmel különböztettek meg, s egységét rokon koncepciójú borítókkal, tipográfiai tervezéssel is kifejezték. Ez a megkülönböztetés érvényesült a Kriterion Könyvkiadó gyakorlatában is, mígnem 1979-ben teljesen egységes sorozatborítót alakítottak ki, amelyre felkerült a ~ sorozat emblémája, az egymásnak hátat fordító két R közé fogott I is. A könyvvonulatot egységbe fogja, hogy az első években beiktatott egy-két verskötettől (Eminescu: 1955, Alecsandri: 1958), drámakötettől (Caragiale: 1959, Alecsandri: 1961) eltekintve a klasszikus és megjelenése Kriterion-korszakában erőteljesen a kortárs román próza legjelentősebb, olykor a román olvasóközönség által felkapott köteteit közvetítette szélesebb magyar olvasóközönség számára, a román-magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében Magyarországra is.
A ~ sorozathoz számított könyvvonulatban 1955-1990 között összesen 130 mű jelent meg, ebből 26 mű második, 8 mű harmadik, 1 mű negyedik kiadást is megért. Az összpéldányszám 744 000, ebből az 1955-1969 közötti időszak átlagpéldányszáma 4300, az 1970-1979-es éveké 3650, az 1980-1989-es éveké 8428. Ez utóbbi számadat kapcsán tudnunk kell, hogy a romániai könyvkiadók fölöttes szerve, a kiadói főigazgatóság a 80-as évek második felében mind az évi címválasztékot, mind a példányszámot felülről határozta meg, innen az utolsó években a sorozatos második és harmadik kiadás és az előírt 10000-es példányszám, ami nyilván az évtized átlagát is megnövelte.
A szerzők névsorát és az általuk elért példányszámokat tekintve a legnépszerűbb román írók a magyar olvasóközönség körében: Liviu Rebreanu (5 műve 8 kiadásával, összesen 52500 példányszámmal), Mihail Sadoveanu (5 műve 6 kiadásával, 47500 példányszámban), Ioan Slavici (4 műve 6 kiadásával, 36 000 példányszámban), Ion Luca Caragiale (4 kötete 4 kiadásával, 25 000-es példányszámban), Garabet Ibrăileanu (1 műve 2 kiadásával, 24 000-es példányszámmal). Ha ez a népszerűség klasszikus és iskolai olvasmány voltukkal magyarázható, annál inkább mutatja a kortárs román próza iránti érdeklődést a következő adatsor: az élen Augustin Buzura és Constantin Ţoiu egy-egy regénye áll 25-25 000-es példányszámmal. Hozzá kell tennünk, hogy a Gőg (Orgoliu), illetve a Vadszőlőlugas (Galeria de viţă sălbatică) azoknak az éveknek a nagy román könyvsikerei voltak, s a Kriterionnak sikerült mindkettőt gyorsan és jó fordításban megjelentetnie. A további sikeres szerzők: az ideológiai okok miatt sokáig háttérbe szorított Ionel Teodoreanu regénytrilógiája, a Vidéki vakációk 24 500 példánnyal, Fănuş Neagu egy regénye két kiadásban 17 800 példánnyal, Zaharia Stancu három regénye 17 000 példánnyal, Alexandru Ivasiuc három regénye 16 500 példánnyal, Eugen Barbu három regénye 14 500 példánnyal, D. R. Popescu két regénye három kiadásban 13 700 példánnyal, Ileana Vulpescu egy regénye 10 000 példánnyal és a nagy emigráns román gondolkodó, Mircea Eliade egy regénye 9350 példánnyal.
A román írótársadalom legjavával személyes jó kapcsolatot kialakító Kriterion-igazgató, *Domokos Géza és a sorozat tervezésében vele együtt dolgozó Botár Emma és V. *András János igyekeztek azonnal lereagálni a román kortárs irodalom eseményeit s megfelelő fordítók segítségével egyenrangú művészi szinten tolmácsolni a jelentősebb műveket, különös gonddal a művek esztétikai minőségére és szerzőik írói-emberi magatartására. Így került sor a hetvenes évek elejétől Matei Călinescu, Fănuş Neagu, Titus Popovici, Alexandru Ivasiuc, Petre Sălcudeanu, Ioan Grigorescu, Paul Georgescu, Platon Pardău, Alexandru Buzura, Constantin Ţoiu, Ileana Vulpescu, Romulus Guga, Dinu Săraru, Mircea Ciobanu, Radu Petrescu, Eugen Uricaru és mások regényeinek, elbeszélésköteteinek a magyar tolmácsolására.
A klasszikus és kortárs román próza fordítógárdájának legnagyobb és legjelentősebb része az egymást váltó kiadó-gazdák sokszor azonos szerkesztői csapatának törekvése szerint hazai magyar fordítókból került ki. A 130 művet tolmácsoló 51 fordító közül mindössze 10 magyarországi, akik összesen 14 művet fordítottak. A fordítók között az idősebb nemzedékhez tartozó Kacsó Sándor, Bözödi György, *Szemlér Ferenc mellett találjuk a középnemzedéket (közülük Lőrinczi László 7, *Papp Ferenc 12, V. *András János 6, Beke György 5, *Fodor Sándor 4, Engel (Köllő) Károly 3 művet fordít a sorozatba), s őmelléjük zárkózik fel a hatvanas évek nemzedéke (Lendvay Éva, Bálint Tibor, Jánky Béla, Békési Ágnes, Veress Zoltán, Szilágyi Domokos, Kántor Erzsébet), majd a hetvenes éveké (Forró László, Csiki László, Németi Rudolf, Szávai Géza), végül a nyolcvanas évek fordítói (új nevek: Székedi Ferenc, Vallasek Dáné Márta).
A *szárhegyi írótábor ban 1980-ban összegyűlt írók háromnapos tanácskozás keretében a román irodalom magyar tolmácsolásának kérdéseivel is foglalkoztak s a tematikai, minőségi feladatok mellett a fordítónevelést is kiemelten fontosnak tartották. A házigazda Kriterion Könyvkiadónak azonban a tábor miatti megtorlás légkörében s a 80-as évek közepétől egyre keményebbé váló főigazgatósági beavatkozás miatt ezt az elképzelését sem sikerült valóra váltania.
Az 1989 utáni kiadói dekonjunktúra úgyszólván a nullával tette egyenlővé a román irodalom magyar tolmácsolásának évtizedeken át becsülettel és művészi igényességgel teljesített feladatát. Az 1990-1995-ös időszakban a Kriterion Könyvkiadónál összesen 4 románból fordított kötet jelent meg (ebből is három 1990-ben), s ilyen körülmények között a ~ sorozat 1989-cel lezártnak tekinthető.
(D. Gy.)