Finta Zoltán (Nagyajta, 1896. ápr. 7. 1947. okt. 6., Budapest) újságíró, költő. Erzsébetvároson végezte a középiskolát, katonai szolgálata miatt félbemaradt kolozsvári orvosi tanulmányai után 1921-től újságíró kolozsvári napilapoknál (Ellenzék, *Keleti Újság). 1924-25-ben a kolozsvári *Népújság c. "független politikai napilap" felelős szerkesztője; lapjának "Hasznos mulattató" c. rovatában színvonalas irodalmi anyagot közölt. A 20-as évek második felében a Temesvári Hírlap, a 30-as évek közepén a *Brassói Lapok belső munkatársa, 1940-ben a *Keleti Újság szerkesztője lett Kolozsvárt.
Költőként a Napkeletben (1920-22), majd a *Tizenegyek antológiájában jelentkezett 1923-ban. Az *Erdélyi Helikon munkatársa, a KZST tagja. Két önálló verskötete: Bort, búzát, békességet (Tv. 1926) és Valaki, ismeretlen (Kv. 1942). Verseit sajátos zeneiség hatja át, de nem mentesek a szenvelgéstől. A *Magyar Nép Könyvtára c. sorozat 36. számaként egy kötetnyi népolvasmánynak szánt elbeszélést (Jancsi és Juliska. Kv. 1929), a *Brassói Lapok Ajándék regénytár sorozatában pedig két regényt jelentetett meg. A Huszár Emillel közösen írt Kőkereszt (Brassó 1934) a gazdasági válság hullámverésében vergődő székely cselédleány sorsát ábrázolja, Minden férfi gazember c. regénye (alcíme: Hangos filmhíradó városunk életéből. Írta az élet. Fényképezte Finta Zoltán. Brassó 1934) ponyvára szánt újságírótörténet.
Hegyi Endre: Egy verskötet margójára. *Pásztortűz 1942/7.