református egyházi irodalom Az erdélyi református egyházban a reformációtól kezdve *mindig is élt az a felismerés, hogy az élőszóban elhangzó igehirdetés elsatnyul, ha nincs írásos erőtartaléka. *Mindaz, ami a 20. században a teológiai-tudományos és építő jellegű (traktátus) irodalomban önálló műként, gyűjteményes kötetekben, időszaki kiadványokban megjelent, közvetlenül vagy közvetetten a prédikációs munkát szolgálta. Az igehirdetésre néző irodalom azonban nem parlagiasodhatott el, s a múlt századi nemes liberalizmus örökségeként vigyáznia kellett a korszerű tudományosságra. Ezt fogalmazta meg *Tavaszy Sándor 1942-ben, A világot legyőző hit c. kötet előszavában (Kv. 1942) visszatekintve, de a jövőt meghatározóan is: "A hívő értelemhez szólnak, hogy az értelem világosságot, a hit győzelmet nyerjen általuk."
A ~ nem annyira *századunk nagy történelmi változásainak tükre, *mint inkább annak a két nagy lelki-teológiai átállásnak, amelyek az 1920-as, majd a harmincas években mentek végbe, s amelyek az egyházi irodalmat három korszakra tagolják.
Az első korszak művei (1920-ig) abból a veretes teológiai liberalizmusból születtek, amelyet főleg az első kolozsvári teológiai tanári kar képviselt. De nemsokára az egyházi közéletnek és az irodalomnak két nagy veszteséget kellett elhordoznia. Elszakadt az anyaországtól, amellyel addig egy volt nemcsak szervezetében, de irodalmában: periodikáiban s a Református Egyházi Könyvtár kiadványaiban is. Veszteség volt továbbá az is, hogy rövid tíz év leforgása alatt meg kellett válnia több olyan személyiségtől, akik az egyházi irodalomnak vezéregyéniségei voltak. Az ígéretes tehetségű Vásárhelyi József, a Pál apostol c. könyv (Kv. 1916) szerzője 24 éves korában meghal (1916), *Kenessey Béla teológiai tanár, majd püspök, gazdag tudományos és építő irodalmat hagyva maga után, szintén elköltözik az élők sorából (1918); sorra itthagyja Erdélyt Pokoly József (1912), id. Varga Zsigmond (1913), ifj. Bartók György (1920), ifj. Révész Imre (1920), *Ravasz László (1921), később *Mátyás Ernő (1925); végül *Makkai Sándor érzi úgy (1936), hogy *nem lehet Erdélyben a kisebbségi sorsot vállalni.
A második korszakban (1920-1932) az öntudatra ébredt erdélyi kálvinizmus és a megindult belmisszió termékenyítette meg *mind a tudományos, *mind az építő irodalmat. A korszak elején Nagy Károly püspöknek az érdeme nemcsak az volt, hogy Kálvin-kutatásaival és a reá annyira jellemző erdélyi lelkiséggel egy sajátos honi kálvinizmusnak vetette meg az alapját, hanem az is, hogy felfedezte fiatal lelkipásztorokban, *Tavaszy Sándorban, Imre Lajosban, Gönczy Lajosban és Nagy Gézában a leendő tanári és írói nemzedéket. Az erdélyi kálvinizmusnak ezen a csatornáján hatolt be az egyházi irodalomba az a *szemlélet, amely mutatja a szellemi fejlődést a liberalizmustól az építő belmisszióig. Ezt a folyamatot így jellemezhetnők: Bartók Györgynél a teológia vallásos értékrendszer volt, *Ravasz Lászlónál a gyakorlati jelleg, *Makkai Sándornál pedig az építő vonás kerül előtérbe. *Jelentősnek kell tartanunk azt a tényt is, hogy a kisebbségi sorsban egy olyan egységes erdélyi magyar gondolkozás vált szükségessé, amelyből *nem lehetett kihagyni az egyházi írókat. Az iskolaügy (Nagy Károly), a filozófia (*Tavaszy Sándor), a pedagógia és *népnevelés (Imre Lajos), a szépirodalom (*Makkai Sándor és *Maksay Albert) a közéletnek olyan területei voltak, amelyekben az egyházi irodalom művelői is *jelen voltak.
A két világháború között Romániában megjelent magyar nyelvű egyházi irodalom (1163 mű) több *mint 45%-a: 531 mű tartozik a református egyházi irodalom körébe. Ebből 117 mű az egyháztörténeti, 81 mű a vallásos irodalomhoz sorolható, 71 mű prédikáció vagy prédikációskötet, 38 bibliatudományi mű, 36 mű a bel- és külmisszióval kapcsolatos, 32 mű valláskönyv és káté, 27 énekeskönyv.
A harmadik korszak (1932-től napjainkig) első szakaszában (1932-1945) honosodott meg az újreformátori (dialektika) teológia. Ez a Kijelentés-központú, a liberális teológiával szemben "merőben más" teológia hamar talajt kapott Erdélyben. Ez azzal magyarázható, hogy nem közvetlenül a liberalizmust váltotta fel, hanem a már említett kálvinizmusra és az építő teológiára talált, amihez a mély gyökerű erdélyi biblicitás járult. Az egyházi íróknak ez a nemzedéke a húszas években még kritikusan nézte az új áramlatot (hamis az a vád, hogy kritikátlanul fogadta el), de 1932-től, Tavaszy Református keresztény dogmatikája után *Kecskeméthy István kivételével teljesen magáévá tette. Felnőtt aztán az a nemzedék is, amelyik egyfelől a Tavaszy, Imre, Gönczy, Nagy Géza tanítványa volt, másfelől még lehetősége volt kijutni a nyugati teológiákra: *Nagy András, *Maksay Albert, *László Dezső, *Dávid Gyula, Borbáth Dániel, *Horváth Jenő, Nagy József, M. *Nagy Ottó, Kozma Tibor, Geréb Pál, *Juhász István, *Tőkés István.
A korszak második szakasza (1945-1989) csak annyiban választható el az elsőtől, hogy ez a kommunista hatalom évtizedeiben *minimálisra csökkentett egyházi közélet és a még jobban visszaszorított egyházi irodalom ideje volt, mert különben törésmentesen érvényesült az újreformátori *szemlélet. Az "Írás teológiája" Biblia nélkül (csak egyszer hozhattak be összesen 10 000 darabot a 44 év alatt) és irodalom nélkül maradt. A *Református *Szemle kivételével megszüntették a központi és a helyi egyházi időszaki sajtót; 1950-1988 között összesen 13 református egyházi kiadvány *jelenhetett meg, ezek is korlátozott példányszámban, s a jelzett időszakban 23 olyan év volt, amikor egyetlen könyv sem látott napvilágot.
1990-től megkezdődött ugyan a fiókokban maradt kéziratok közlése, de a nagyobb terjedelmű írásoknak most már a kiadás anyagi gondjaival kell szembenézniük.
1. A ~-ban a bibliai teológia szakcsoportjának volt *mindig is a legnagyobb súlya. Ezt mutatja a közlemények száma és terjedelme is. A liberális teológia vallástörténeti iskolájának remekműve id. Varga Zsigmond munkája, Az ókori keleti népek művelődéstörténete, különös tekintettel a Bibliára (Pápa 1915), mely két kötetben, 1200 oldalon az akkor Nyugaton divatos pánbabiloni *szemléletet adja. Sajátos *jelenség *mind az irodalom, *mind az oktatás terén *Kecskeméthy István, aki személyes életében és az építő irodalom terén az Alföldről hozott kegyesség szélsőséges képviselője, ugyanakkor tudományos munkáiban kemény bibliakritikus. *Mind az ó-, *mind az újszövetségi tudományok területén termékeny író volt. A Kommentár a 12 prófétához c. sorozatban *mind a 12 kisprófétai könyvhöz írt magyarázatot: Ámos (Kv. 1912), Hóseás (Kv. 1913), Mikeás és Zofoniás (Kv. 1914), Náhum, Aggeus, Zakariás (Kv. 1915), Malakiás (Kv. 1929), Jónás (Kv. 1930), Habakuk (Szilágysomlyó 1930), Abdiás és Joél (Szilágysomlyó 1931) prófétai könyvekhez. A Gyakorlati kommentár Márk evangéliumához (Kv. 1933) c. munkájában a formatörténeti módszert alkalmazza, sok más nyugati teológus előtt. Kecskeméthy életműve főleg abban egyedi, hogy lefordította az egész Bibliát. Ebből az Újszövetség *jelent meg (Bp. é. n. [1931?]), az Ószövetség fordításának az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Levéltárában őrzött kéziratát a Koinonia Kiadó *jelentette meg (2002). Tanítványai közül a bibliai teológia területén több egyházi írót kell kiemelni. *Mátyás Ernőt, aki Pál apostol mystikája (Kv. 1921) és A vallásos mystika (Kv. 1921) c. munkái után, már *mint sárospataki tanár *jelenteti meg főművét Újszövetségi kijelentéstörténet címmel (Bp. 1943). Kecskeméthy tanítványa és egyik utóda a katedrán *Maksay Albert volt, akinek tanulmányai főleg időszaki kiadványokban *jelentek meg; önálló kötetei: Az exegézis problémái (Kv. 1931) és Pál apostol Rómabeliekhez írott levelének magyarázata (Kv. 1991. *Szemle Füzetek 6). Kecskeméthy másik utóda a tanszéken *Nagy András volt, akinek első könyve Jeremia és kora (Kv. 1929) még kevésbé, de nagy műve, A váltság gondolata az Ótestamentumban (Kv. 1945) már egyértelműen az újreformátori teológia írásmagyarázati vonásait mutatja. A masszoretikus szöveg és a Qumrán-szöveg egybevetése Ésaiás próféta könyvében címmel nagy lélegzetű tanulmányt írt, amely a *Szemle”>*Református *Szemlében (1960/5, 1961/3-5, 1962/1-2) *jelent meg. A sokoldalú *Musnai László újszövetségi munkái, a János apocalypsisének magyarázata. I-II. (Gyulafehérvár 1913 és Torda 1923), a János evangéliumának és leveleinek magyarázata (Torda 1926) mellett megírta A magyar biblia történetét (Torda 1925) s közölt tanulmányt Károlyi Gáspár, a bibliafordító címmel (Torda 1929) is. Tiszta teológiai látással és tudományos akríbiával megírt munkákat közölt az alkotóerejének teljében meghalt Horváth István. Az újreformátori teológia írásmagyarázati elveit tisztázza tanulmányában, amely a Károli Emlékkönyvben (Bp. 1940) *jelent meg A történetkritikai és teológiai írásmagyarázat címmel. Ennek a korszaknak egyik legjelentősebb kiadói ténye, hogy Szabó András, illetve Rábold Gusztáv fordításában, *Dávid Gyula kiadásában megjelenik Kálvin János újszövetségi kommentársorozata: Magyarázat Pál apostolnak Timótheushoz írt leveléhez (Székelyudvarhely 1939) és Magyarázat Máté, Márk és Lukács összhangba hozott evangéliumához c. munkája; ez utóbbinak első kötete Kolozsváron (1939), a második Székelyudvarhelyen (1940), majd a harmadik és negyedik Budapesten (1941, 1942), Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv két kötete pedig Székelyudvarhelyen (1941-42). A háború utáni nemzedék egyházi írói közül a teológiának csaknem *minden területén írt és közölt az újszövetséges *Tőkés István. Tudományos szinten és a gyakorlati alkalmazhatóság igényével írta meg kommentárjait: A *Szemle”>*Református *Szemlében közölte Pál apostol Filemonhoz írt levelének magyarázatát (1957/4, 5), önálló kötetben A Filippibeliekhez írt levél magyarázatát (Kv. 1983), A Korinthusbeliekhez írt első (*Nagyvárad 1995), majd A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázatát (Kv. 1996). *Jelentős írásmagyarázati munkája A bibliai hermeneutika története (Kv. 1985), s ezt folytatva az Új hermeneutika. Az 1950 utáni hermeneutikai irodalom áttekintése (Bp. 1999). A gyakorlati igehirdetés szempontjából igen használható *László Dezső posztumusz műve is: Bibliamagyarázatok János apostolnak mennyei *jelenésekről való könyve alapján (Kv. 1995). Eszenyeiné Széles Máriának, az angol nyelvű Habakuk és Szofoniás kommentárján kívül, írásai a *Szemle”>*Református *Szemlében *jelentek meg: Kijelentés a prófétáknál (1971/2) s három külön közleményben Az Ószövetség hit-, reménység- és békefogalmának biblika-teológiai értelmezése (1993/4, 5, 6). Nagyobb lélegzetű tanulmánya *jelent meg Nagy Lászlónak: Pál apostol kapcsolatai levelei protokolljában (Kv. 1991. *Szemle Füzetek 2). Kiadás alatt van egy, a szakirodalomban világviszonylatban is páratlan mű, a korán elhunyt Árus Lajos Héber-magyar szómagyarázata, amely a versek folytonosságában az Ószövetség szövegének *minden szavát sorra veszi és adja azoknak *jelentését és nyelvtani helyzetét. A tervezett három kötetből az első *jelent meg (Bp.-Gödöllő 1996). A héber bölcsességirodalommal, főleg a Jób könyvével Bustya Dezső foglalkozik a *Szemle”>*Református *Szemlében megjelent tanulmányában: Az ótestamentumi bölcsességirodalom (1974/2) és doktori dolgozatában: Jób könyve a bölcsességirodalmi etika keretében (Kv. 1996). Szintén a *Szemle”>*Református *Szemlében közölt *Kozma Zsolt is, írásai közül terjedelmesebb Az ószövetségi jel (10 közlemény, 1978/1-1982/2). Szintén ő szerkesztette a 213 címszót tartalmazó Bibliai fogalmi szókönyv (Kv. 1992) című hézagpótló munkát. Geréb Zsolt újszövetségi tanulmányai közül *jelentős A thesszalonikaiakhoz írt első, majd A thesszalonikaiakhoz írt második levél magyarázata (9 közlemény, 1975/5-6-1991/2) és doktori dolgozata: A modern Jézus-kutatás Ernst Kasemann után, 1950-1970 (Kv. 1994. *Szemle Füzetek 12). Szintén doktori dolgozatként *jelent meg Gálfy Zoltán Isten neve az Ótestamentumban c. tanulmánya (Kv. 1993. *Szemle Füzetek 7). Jakab levelének magyarázatát Péter *Miklós (*Szemle”>*Református *Szemle 1995/1, 2) írta meg. A bibliai teológia művelőinek fiatalabb nemzedékét képviselik: Bak Áron A két *testamentum egységének kérdéséről (uo. 1992/4), *Molnár János A zsoltárkutatás *jelenkori eredményeiről (uo. 1992/3, 4), Az ótestamentumi hermeneutika *jelenkori problémáiról (uo. 1996/4, 5), *Adorjáni Zoltán Jézus temetéséről (uo. 1994/3) írt. *Molnár János Héber-magyar nyelvkönyvet (Kv. 1991), *Adorjáni Zoltán Görög nyelvtankönyvet (Kv. 1994) állított össze.
2. A teológiai gondolkozás fejlődését a rendszeres teológia (dogmatika, etika, szimbolika) szakcsoportba tartozó írások mutatják leginkább. A múlt század végi liberalizmust és a 20. század harmincas éveinek öntudatos kálvinizmusát kötik össze a teológiai tanár, majd püspök Nagy Károly írásai. Egyházszervezői, szerkesztői és prédikátori érdemein túl *jelentős tény, hogy lefordította Kálvin Institutiója első kiadását A keresztyén vallás alapvonalai címmel (Bp. 1903). Értékes tanulmánya az Emlékezés Kálvinról c. jubileumi kötetben *jelent meg: Kálvin *mint dogmatikus és etikus (Bp. 1909). *Makkai Sándor a teológiai irodalomban és a tanári katedrán úgy *jelentkezik *mint rendszeres teológus, s ilyen jellegű munkákat közöl a húszas évek derekáig. Fiatalkori tanulmányai (A hit problémája. Bp. 1916, Az értelem és a hit harca. Bp. 1918) után önállóan *jelennek meg vallásfilozófiai művei: A lélek élete és javai (Kv. 1922), A vallás az emberiség életében és A vallás lényege és értéke (Torda 1923). Az erdélyi református teológiai gondolkodás aránylag rövid időszakaszban bejárta a filozófia-kálvinizmus-újreformátori teológia útját. Ezt kísérhetjük szemmel *Tavaszy Sándor három egymás után megjelent munkájában: Mi a filozófia? (Kv. 1928), A kálvinizmus világmissziója (Mezőtúr 1929), A dialektika teológia problémája és problémái (Kv. 1929). Tavaszy ennek az évtizednek a végén már *minden írásában az újreformátori teológia elkötelezettjeként mutatkozik meg. *Jelentősebbek ezek közül: A Kijelentés feltétele alatt (Kv. 1929), A dialektika teológia a főiskolai oktatásban (Kv. 1931), A teológiai irányok átértékelése (Kv. 1931). *Mindent összefoglaló és korszakot meghatározó műve a Református keresztyén dogmatika (Kv. 1932). Munkáiból újabban egy kötetnyi válogatást a Pro Philosophia Alapítvány *jelentetett meg *Tonk Márton gondozásában (Kv.-Szeged 1999).
A harmincas évektől kezdve a rendszeres teológia művelőinek az a nemzedéke *jelentkezett, amelyik bevallottan, vagy nem bevallottan az újreformátori teológia hatása alatt gondolkozott és írt. *Dávid Gyula Kálvin gazdasági etikájáról (Kv. 1931) értekezett, majd 1949-ben A keresztség sákrámentumáról írt doktori dolgozatot (Kv. 1991. *Szemle Füzetek 3). Ehhez a nemzedékhez tartozik M. *Nagy Ottó Hiszek a Szentháromság-egy Istenben (Torda 1938) c. tanulmányával és Pilder Mária Kis Dogmatika (Bp. 1947) c. Barth-fordításával. Az újreformátori teológia egyik legkövetkezetesebb képviselője Geréb Pál. Ezt tükrözik Isten kegyelmi kiválasztása (*Szemle”>*Református *Szemle 1963/5-6), Barth dogmatikai rendszere (uo. 1966/5-6) c. tanulmányai. Apologetikai munkaként tartható számon Kiss János Tartsd meg, ami nálad van (Nagyenyed 1947) c. könyve. A magyar református egyház két hitvallásával foglalkozik két mű: *Vásárhelyi János A *mi hitünk (Kv. 1940) c. könyve, a Heidelbergi Káté magyarázata és *Tőkés István kétkötetes bilingvis kiadású könyve, A Második Helvét Hitvallás magyarázata a hitvallás fordításával együtt (Kv. 1968), valamint A Második Helvét Hitvallás revideált fordítása, tanulmánnyal (Bp. 2002). A szimbolika tudományának területén egy jól összegező mű *jelent meg Juhász Tamás fordításában, W. Nieselnek Az evangélium és az egyházak (Kv. 1980) című könyve. A rendszeres teológia szakterületéhez tartozik Csutak Csaba magiszteri és doktori dolgozata Jézus Krisztus feltámadásáról (Kv. 1993. *Szemle Füzetek 11), illetve Krisztus egyetlen egyházáról (Kv. 1991. *Szemle Füzetek 4). A református egyház Biblia szerinti hitének alaptételeit foglalja össze *Tőkés István Református keresztény tanítás (Kv. 1981) és *Varga László Istenismeret (Mv. 1992) c. könyve. Ez utóbbi a hit egzisztenciális kérdéseiről nyújt alapismereteket a nem teológus értelmiségiek számára. Meg kell említenünk ebben a témakörben Juhász Tamás nagyobb lélegzetű dogmatikai és etikai tanulmányait: Mit hiszel a közönséges keresztyén Anyaszentegyházról? (a Református Lelkésztovábbképző Tanfolyam 2. kötetében. Kv. 1986), Az egy Közbenjáró hármas méltósága és Az egyház a nyilvánosság előtt nyilvánosság az egyházban (*mindkettő a Határidőben, Kv. 1995).
3. A 20. századi magyar református gyakorlati teológia megalapozója *Ravasz László. Első *jelentősebb könyve a Bevezetés a gyakorlati teológiába (Kv. 1907), amelyben a szak ágaztatását dolgozza ki, majd megjelenik nagy homiletikai műve, A gyülekezeti igehirdetés elmélete (Pápa 1915). Ebben a már tudományággá *minősült gyakorlati teológiát előíróvá, normatívvá teszi. A liberális és építő korszakok váltásakor Ravasz esztéticizmusa már jól kivehető, s ez megmarad akkor is, amikor gondolkozása az újreformátori teológia szelleme szerint alakul. Erdélyi munkásságának utolsó nagyobb ténye, hogy Imre Lajossal és *Makkai Sándorral együtt beindítja a lelkipásztori és nevelői munka számára *Az Út c. folyóiratot. A Ravasz által már képviselt építő teológiának az irodalomban és a közéletben egyaránt tevékeny személyisége Imre Lajos. A belmissziós mozgalmaknak *minden területén hallatta szavát. Írt a vasárnapi iskoláról, a konfirmációról, az *ifjúság lelkigondozásáról, a diákszövetségekről, a presbiternevelésről, a szórványokról, a kül- és belmisszióról. *Jelentősebb munkái: A gyermek vallása (Hódmezővásárhely 1912), A belmisszió kérdései (3 közlemény, *Szemle”>*Református *Szemle 1913/33, 34, 35), Lelkipásztori munka egy falusi gyülekezetben (4 közlemény, *Az Út 1916/4, 5, 7-8, 9-10), A kijelentés és a pedagógia (Kv. 1931), Az Ige és a fegyelem (Kv. 1934), Az *ifjúság és a világnézet (Kv. 1941); két tanulmánya *jelent meg a predestinációról (Debrecen 1933 és a Kecskeméthy Emlékkönyvben Kv. 1934). A 30 közleményben megjelent Egyházi énekeskönyvünk (*Szemle”>*Református *Szemle 1974-81), a református énekanyagot értékeli teológiai szempontok szerint. Az erdélyi teológiai gondolkozásban két munkája volt alapmeghatározó és a tudományágnak irányt adó: az Ekkléziasztika (Bp. 1941) és a Katechétika (Bp. 1942). Posztumusz munkája: Általános neveléstudomány és neveléstan (Kv. 1994. *Szemle Füzetek 15). *Ravasz László tanítványa és Imre Lajos tanártársa volt Gönczy Lajos, aki főleg a liturgika tudományágában *jelentetett meg több szakdolgozatot: A református egyház kultusza (Brassói Emlékkönyv, Kv. 1928), Az igehirdetés tényezői egymáshoz való viszonyukban (Kv. 1931), A homiliás és sákrámentumos istentisztelet (Bp. 1941); ő volt az 1929-32-es erdélyi istentiszteleti reform fő előkészítője is.
A teológiának szinte *mindegyik tudományágában közölt a gyakorlati teológus *László Dezső. Tisztán, egyértelműen fogalmazott írásai közül *jelentősebbek: A Biblia használata az *ifjúsági keresztény munkában (Kv. 1931), A lelkipásztori szolgálat *jelentősége (Kv. 1949) s halála után kiadott nagyobb lélegzetű tanulmánya A magyar *református lelkipásztor a történelemben. I-II. (Kv. 1991, 1993. *Szemle Füzetek 5, 10). Legjelentősebb munkája Az anyaszentegyház élete és szolgálata (Kv. 1938), amelyben a gyakorlati teológiának rendszertani elágaztatását adja, pontos meghatározásokban és helyénvaló értékeléssel. *Missziói lelkület hatja át *Horváth Jenő egész személyiségét, s írásait is, amelyek közül *jelentősek A külmisszió lényege (Debrecen 1936) és A belmisszió lényege (Kv. 1948). A külmisszióban töltött éveiről számol be Babos Sándor Pagodák árnyékában (Bp. 1940) c. könyvében. Borbáth Dániel először egy dogmatikai írást közöl A vallástörténeti és dialektikai teológiának a kijelentésről szóló dogmatikai tanításai (Kv. 1931) címmel, majd 1935-től kezdve inkább a diakóniáról és a diakonisszákról ír: Diakonisszák az egyházban (*Szemle”>*Református *Szemle 1935/11-12), A Diakonissza-intézet 20 évének története (uo. 1948/12). Az igehirdetés tudományának, a homiletikának művelője Kozma Tibor. Két önálló műve, Téma és textus a prédikációban (Kv. 1938) és Az "imago Dei" problémája és a prédikált Ige (Kv. 1942) a tiszta barthianizmus gyakorlati teológiai tükre. A *mintegy félezer oldalas liturgikai munkája, A református istentisztelet elvi alapvonalai (1966) még kiadatlan. A keresztség homiletikumával foglalkozik Nagy István A keresztelési beszéd *mint igemagyarázat (*Szemle”>*Református *Szemle 1960/3) c. írásában. *Péntek Árpád tanulmányaiban azt az utat követi, amelyet az Ige megtesz az igehirdetőtől az igehallgatóig. Ezek közül *jelentősebbek A prédikáció időszerűsége és Az igehallgató részvétele a prédikációban (*mindkettő a Református Lelkésztovábbképző Tanfolyam I. kötetében, Kv. 1984). Szintén homiletikai érdekeltségűek Csiha Kálmán Az igehirdetés dialektikája (Kv. 1991. *Szemle Füzetek 1) és Jeruzsálem kőfalai alatt (Kv. 1993. *Szemle Füzetek 9) c. munkái. Péter *Miklós Kálvin igehirdetése (Kv. 1994. *Szemle Füzetek 13) c. doktori dolgozata egyaránt gyakorlati teológiai és egyháztörténeti szempontból dolgozza fel a reformátor prédikátori munkásságát. A fiatal nemzedékből az igehirdetés korszerű kérdéseivel foglalkozik Kelemen Attila két tanulmányában: A keresztelési igehirdetés kérdései és A prédikáció és a kommunikációtudomány (*Mindkettő a Határidőben, Kv. 1995).
4. Az egyháztörténeti teológia terén az erdélyi református egyház csak hat évig tudhatta magáénak ifj. Révész Imrét. Ebben a rövid időszakban Kolozsváron megjelent művei közül *jelentősek: A tudományos egyháztörténetírás (Kv. 1913), A magyar protestantizmus problémája (Kv. 1914) s főleg a tudományos igényű és mégis olvasmányos egyháztörténeti képtára, Erdélyben megjelent könyve: Akikre nem volt méltó a világ (Kv. 1921). Szintén a tudományosság és a közérthetőség igényével írt Révész tanszéki utóda, id. Nagy Géza is. Átfogó munkáiban megjeleníti az erdélyi református egyház 20. századi történetét, az újreformátori teológia elfogadásának folyamatát, a belmisszió hazai kialakulását, az iskolák és a Teológiai Fakultás történetét: Barth teológiájának előzményei, kritikája és *jelentősége (Debrecen 1927), Az erdélyi református népiskola története (az Iskoláink napja című füzetben, Segesvár 1932), A belmisszió nyomai az erdélyi református egyház régebbi történetében (a Kálvin és a kálvinizmus című kötetben, Debrecen 1936); halála után kiadott műve A Kolozsvári Református Teológiai Fakultás története (Kv. 1995). Az Akik kősziklára építettek (Kv. 1937) c. munkájában népszerű egyháztörténeti arcképcsarnokot kap az olvasó. *Makkai Sándor Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig (Kv. 1925) c. munkájában 75 év terméséről ad átfogó teológiai értékelést. Dávid György (A stólaügy története. Dicsőszentmárton 1933) a lelkészi javadalmazásról nyújt történeti áttekintést. A nagy olvasóközönségnek és főként a középiskolásoknak szánta *László Dezső Az erdélyi református egyház története (Kv. 1929) c. könyvecskéjét. Mély teológiai látás és tudományos akríbia jellemzi *Juhász István írásait. Könyvei: A reformáció az erdélyi románok között (Kv. 1940), A székelyföldi református egyházmegyék (Kv. 1947), valamint posztumusz tanulmánykötete, Hitvallás és türelem (Kv. 1996). Olvasmányos könyv *Vásárhelyi János Akik előttünk jártak, Erdélyi Emlékkönyv (Kv. 1943) és Erdélyi református püspökök az utolsó évszázadban (Nagyenyed 1946) c. munkája. Hollandiában és Erdélyben végzett kutatásai alapján írta meg és adta ki könyvét G. Henk van de Graf A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században. 1690-1795 címmel (Kv. 1979). Az ökumenizmus hazai történetének két évszázadát dolgozta fel *Juhász András Ökumenikus törekvések az erdélyi református egyház XVI-XVII. századi történetében címmel, amelyet posztumusz *jelentettek meg (Kv. 1994. *Szemle Füzetek 14). *Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 (Bp. 1990) c. terjedelmes könyvében éles kritikai érzékkel nyúl a közelmúlt eseményeihez. Az 1895-1948 közötti korszak professzorainak életművét a mai teológiai intézet tanárainak tanulmánykötete, az Akik jó bizonyságot nyertek (Kv. 1996) vázolja fel 17 tanulmányban. *Benkő Samu a református egyház szerepét vizsgálta a két világháború közötti erdélyi magyar tudományosság fenntartásában (Alkalmak és szavak. Kv. 2002).
Részben a *Szemle”>*Református *Szemlében, részben külön kiadványként számos életrajzi közlemény *jelent meg. Eltekintve a gyülekezetekben tartott megemlékező előadásoktól, a tudományos értékűekből ki kell emelni a következőket: ifj. Révész Imre Dévai Bíró Mátyás, az első magyar kálvinista (*Szemle”>*Református *Szemle 1913/2, 3), Bod Péter *mint történetíró (uo. 1916/2-7); Nagy Géza Árva Bethlen Kata kálvinista kegyessége (uo. 1926/27, 28, 29), Geleji Katona István személyisége levelei alapján (Erdélyi Múzeum 1940. 35-48); *Tavaszy Sándor Apáczai Csere János személyisége és világnézete (Kv. 1925), Kőrösi Csoma Sándor (*Szemle”>*Református *Szemle 1942/13). Az igen termékeny és adataiban megbízható *Illyés Gézának több *jelentős életrajzát közli a *Szemle”>*Református *Szemle. Ezek közül ki kell emelni a következőket: Az Apafiak szerepe a küküllői református egyházmegye történetében (1930/30, 31, 32), Bethlen *Miklós (1930/2, 3) és Mikó Imre (1931/5, 6, 7, 8). Ugyanilyen érdeklődésű Péterfy László is, aki a Balavásári lelkipásztorok arcképét rajzolta meg két közleményben (1994/2, 3). Az erdélyi református életrajzírók legtöbbet Bethlen Gábor és Szenczi Molnár Albert életművével foglalkoztak. A Bethlenről szóló munkák közül *jelentősek Révész Imre (Protestáns *Szemle 1914. 339-358), *László Dezső (Kv. 1929), Kristóf György (*Szemle”>*Református *Szemle 1929/13, 15), Jancsó Sándor (uo. 1929/33-34) és Szabó T. Attila (uo. 1938/1) tanulmányai; Szencziről értekezett *Musnai László (Kv. 1934), Nagy Géza két közleményben (*Szemle”>*Református *Szemle 1957/5, 6) és Nagy László (Kv. 1993. *Szemle Füzetek 8). Gyarmathy Sámuel életét és munkásságát dolgozta fel M. *Nagy Ottó (Kv. 1944). Nagy József Kálvin és a *művészetek (Kv. 1934) c. tanulmányában a vitatott kérdést teológiai szempontok szerint vizsgálja. *Mózes András kiterjedt levéltári kutatásainak eredményeit ugyancsak a *Szemle”>*Református *Szemlében egypár értékes életrajz őrzi: Benczédi Székely Istvánról (*Szemle”>*Református *Szemle 1959/4), Abats János püspökről (négy közlemény, 1968-1994 között), Pápai Páriz Ferencről (1967/1). Markos András Árva Bethlen Kata kiadatlan kéziratairól (1964/5-6, 1965/5-6), *Dávid Gyula irodalomtörténész Tolnai Lajos marosvásárhelyi lelkészről (1966/1) *jelentetett meg tanulmányt, Gálfy Zoltán (1963/5-6) és *Debreczeni László (1968/1-2) Kós Károly életművét méltatta. Dr. Kovács Ödön élete és munkássága (1844-1895) címmel a nagyenyedi teológiai liberalizmus kiemelkedő alakjáról Antal József (Kv. 1995. *Szemle Füzetek 17), Szathmárnémeti *Mihályról Buzogány Dezső (megjelent a Határidőben, Kv. 1995) írt értékes és átfogó tanulmányt.
A helytörténeti monográfiák vagy külön kiadványokként, vagy a *Szemle”>*Református *Szemlében *jelentek meg. Az idevágó gazdag irodalomból válogatva a következők említendők meg: Jancsó Lajos A marosújvári református egyház története (Torda 1912), *Ady László A székelyföldvári református egyházközség története (Torda 1930), Szabó T. Attila Kutyfalva népességtörténete (*Szemle”>*Református *Szemle 1939/1), *Csernák Béla A református egyház *Nagyváradon (*Nagyvárad 1934), *Musnai László Nagyenyed református egyháza (Torda 1936). *Illyés Géza a Küküllő mente 17. századi történetével foglalkozik: A küküllői egyházmegye egyházainak javai és jövedelmei (*Szemle”>*Református *Szemle 1927/30-50), A küküllői egyházmegye kialakulása (uo. 1932/9). A Sóvidék reformációjának történetét (uo. 1957/12) Nagy Géza dolgozta fel. *Herepei János A kolozsvári református egyházközség címereiről (uo. 1938/28, 30) értekezett, *Sipos Gábor könyvének címe: A kolozsvári református kollégium könyvtára a XVII. században (Szeged 1991). Nagy László A küküllői Református Egyházmegye egyházközségeinek bibliográfiai indexét *jelentette meg 6 közleményben (*Szemle”>*Református *Szemle 1993/2-1994/3). Péterfy László a kibédi (uo. 1992/2) és a balavásári templomról (uo. 1994/1, 2-3), Buzogány Dezső és Sándor Attila A nyárádszentimrei református egyházközség történetéről (Megjelent a Határidőben, Kv. 1995) írt monográfiát. Jól szerkesztett, értékes könyv a Sáromberke 1919-1994 (Kv. 1994) helytörténeti tanulmánykötet.
A *művészettörténet és műemlékvédelem területéről *jelentősebbek a következő írások: *Entz Géza A széki református templom (1947) és A Farkas utcai református templom (*Szemle”>*Református *Szemle 1948/14, 15, 16, újraközölve A kolozsvári Farkas utcai templom címerei, Bp.-Kv. 1995. c. könyvben Kovács Andrásnak a címerekre vonatkozó tanulmányával), Darkó Ákos Az Erdélyi Református Egyház műemlékei (Kv. é. n.). *Debreczeni László életművéből teológiai vonatkozásúak: Műemlékeink gondozása és Műemlékeink nyilvántartása (*Szemle”>*Református *Szemle 1959/1, 2-3). Szintén ő értékeli Kós Károly építészeti és műemlékvédő munkásságát (uo. 1968/1-2). *Dávid László a bögözi (uo. 1960/4), a székelydályai (uo. 1961/3-5) és a küküllőalmási (uo. 1967/5-6) templomokról ír, majd kiterjedt egyházi levéltári kutatásokra alapozott, *szemléletes és esztétikus grafikával ellátott könyvet *jelentet meg A középkori Udvarhelyszék *művészeti emlékei címmel (1981), két tanulmányában pedig A középkori keresztény *művészet teológiai vonatkozásairól (uo. 1969/1) és A keresztyén hit szimbólumairól (uo. 1970/5-6).
Református egyháztörténeti adatokban is igen gazdag Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben (Kv. 1996) c. könyve, 1046 erdélyi orgona adatait tartalmazó repertóriumával, képanyagával, valamint Benkő Elek Középkori erdélyi harangok és bronz keresztelőmedencék (Bp.-Kv. 2002).
5. A református egyház a 20. században aránylag gazdag építő irodalmat (prédikációk, imádságoskönyvek, valláskönyvek és egyéb művek) mutathat fel. Az újreformátori ige-teológia igehirdetésközpontúvá tette az egyházat, szükségessé vált tehát irányadó prédikációskönyvek kiadása. Ezt a szellemiséget képviseli Nagy István fordításában W. Lüthi Az eljövendő egyház c. könyve (Kv. 1940), amely Dániel próféta könyve alapján írt prédikációkat tartalmaz. Annak ellenére, hogy az 1945-1989-es korszakban főleg az ilyen természetű írások nem láthattak napvilágot, egypár prédikációs könyv mégis megjelent: *Vásárhelyi János-László Dezső: Kegyelemből hit által (Nagyenyed 1947), *Vásárhelyi János: Énekeskönyvünk zsoltárai (Kv. 1956), Horváth István: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz (Arad 1957), *Tőkés István: Őt hallgassátok (Kv. 1975). A megszorítás évei után *jelent meg Csiha Kálmán Isten asztaláról (Kv. 1993), Ábrahám öröksége. Hárántól Hebronig (Bp. 1995) és Ábrahám örökösei (Kv. 1995), Kelj fel és járj (Kv. 1995. *Szemle Füzetek 18), *Kozma Zsolt: Alkalmas és alkalmatlan időben (Kv. 1993), valamint *Molnár János Csillagsors (Kv. 1995) c. prédikációs kötete.
A templomi és magánhasználatra írt imádságoskönyvek az erdélyi reformátusok körében *mindig keresettek voltak. Ezekből a kiadványokból *jelentősek: Kádár Géza Templomi imák (Kv. 1929), Imre Lajos-Makkai Sándor-Tavaszy Sándor Maradj velem (Kv. 1929), *Vásárhelyi János-Borbáth Dániel A református beteg imakönyve (Kv. 1938), Gönczy Lajos Taníts *minket imádkozni (Kv. 1947), E. Széles Mária-Eszenyei Béla Református imádságoskönyv (Mv. 1979), Csiháné Nagy Emese Kiáltottam, meghallgattál (Kv. 1993) c. kötetei. Majdnem száz lelkipásztor írta a Református templomi imádságoskönyvet (Kv. 1994).
A húszas évek elejétől a régi népiskolai valláskönyvek helyett újak *jelennek meg. Az Erdélyi Egyházkerületben Bodor Jánosnak három tankönyve Szent történetek az ó- és újszövetségből címmel az elemi iskolák II., III. és IV. osztálya számára (Kézdivásárhely 1921, 1924, később több utánnyomással), Bartók György Bibliaismertetése, amelyet Tárkányi György dolgozott át (Kv. 1922). 1929-1940 között központi irányítással beindítják az Erdélyi Református Egyház Valláskönyvei c. sorozatot. Ennek keretében *jelent meg Imre Lajos-Maksay Albert valláskönyve az elemi iskolák I-II., az Imre Lajos-Maksay Albert-Nagy Géza szerzőhármasé a III-IV., a Gönczy Lajosé az V., a *Székely Jánosé a VI. osztály számára (*mind a négy Torda-Kolozsvár jelzéssel, 1929-ben), majd *Székely János Vallástörténete a középiskolák V. osztálya számára (Kv. 1932). A vallástanítás módszeri kérdéseiről Imre Lajos (Hogyan tanítsunk vallást? Kv. 1924, majd bővített kiadásban Kv. 1929) és *Tavaszy Sándor írt (A nevelés református alapelvei. Kv. 1938). A Királyhágómelléki Egyházkerületben a középiskolák I. és II. osztálya számára Farkas Kálmán írt valláskönyvet Az ószövetségi, illetve Az újszövetségi kijelentés történetéről (Nv. 1923); Zöld *Mihály az elemi iskolák I-II. osztálya (Nv. 1923), *Nagy Vilmos a III., majd a IV. osztálya (Nv. 1923, 1924), Szappanos Károly a VI. osztálya (Nv. 1924), majd Czina Sándor a III. osztálya (Nv. 1931) számára. 1940-1944 között a Dél-Erdélyi Református Egyházban Juhász Albert és Nagy József nagyenyedi teológiai tanárok dolgozták át Gönczy Lajos-Nagy Géza valláskönyvét, amely a középiskolák I. és II. osztálya számára (Nagyenyed 1943) és az Imre Lajos-Maksay Albertét, amely az elemi iskolák I-II., illetve III-IV. osztálya számára készült (Nagyenyed 1943, 1944).
A kommunizmus 45 éve alatt semmilyen valláskönyv nem *jelenhetett meg, s magát a vallástanítást is csak a templomokban engedélyezték. Az 1990-től bevezetett iskolai vallástanítás szükségessé tette újabb könyvek megírását. Ezt a feladatot 1992-ben fiatal gyakorló lelkipásztorok végezték el: Adorjáni László, Bibza István, Gyenge János, Kállay Csaba, Kállay Dezső, Pap Géza. Nem valláskönyvként, inkább ifjaknak szánt építő írásként *jelent meg Antal Józsefnek Ádám (Kv. 1991) és Éva (Kv. 1992) című két füzete.
Hitépítő és népnevelő *jelentőségűek voltak a *mindkét református egyházkerületben évenként megjelent könyvnaptárak. Sorozatban látott napvilágot a Református árvaházi képes naptár (szerkesztette *Csernák Béla, *Nagyvárad 1927-1940), az Erdélyi magyar református naptár (szerkesztette Kádár Géza, Bakk József, Bíró Mózes, Bíró Sándor, Darkó Ákos, Márk *Mihály, *Nagy András. Kv. 1926-1940), a Szilágysági református naptár (szerkesztette tíz szilágysági lelkipásztor. Zilah, Nagykároly, Szilágysomlyó 1926-1940), a Nemzetközi bibliaolvasó naptár (szerkesztette ifj. Bordás I. Nv. 1928-1937). Dél-Erdélyben a Református Naptár (szerkesztette *Horváth Jenő. Nagyenyed 1941-1943) és a Diáknaptár az 1943-1944. évre (Nagyenyed 1943) *jelent meg. A kommunista hatalom évtizedei alatt a *Nagyváradi Református Egyházkerület *jelentetett meg Református Naptárt Buthi Sándor szerkesztésében (1957-1960). 1989 után az Erdélyi Egyházkerületben *Molnár János és *Adorjáni Zoltán, a Királyhágómelléki Egyházkerületben Zsiskú János és Barabás Zoltán szerkesztésében évenként tartalmas és olvasmányos naptárak látnak napvilágot.
Közéleti érdekeltségű, ugyanakkor teológiai tartalmú írások 1990 után szép számmal *jelentek meg. Ilyen jellegűek *Tőkés László Ahol az Úrnak Lelke… (Bp. 1991), Ideje van a szólásnak (Bp. 1993) c. kötetei és Csiha Kálmán börtönéveit idéző könyve: Fény a rácsokon (Bp. 1992 s utána több hazai kiadásban).
6. A református egyház, még saját könyvterméséhez viszonyítva is, rendkívül gazdag az időszaki kiadványokban. Ez főleg a két világháború közötti korszakra vonatkozik, amikor nem kevesebb, *mint 60 központi, egyházmegyei vagy egyházközségi folyóirat *jelent meg. Legjelentősebb a *minden történelmi rázkódást túlélt és legsokoldalúbb periodika, az Erdélyi Protestáns Lap utóda, az 1908 óta folyamatosan megjelenő *Református *Szemle. Évfolyamainak arcéle nemcsak a szerkesztőktől függött, hanem a párhuzamosan megjelenő, illetve az önkényesen megszüntetett testvérlapoktól is. Először építő, majd építő és tudományos jellegű folyóirat volt *Az Út (Kv.), *Makkai Sándor értékelése szerint "az élő egyház *missziói programjának az irányítója". *Ravasz László, Imre Lajos és *Makkai Sándor indítják 1915-ben és szerkesztik is a lapot, majd pár évi szünetelés után, 1923-tól *Tavaszy Sándor, Imre Lajos és *Makkai Sándor, 1936-tól *Tavaszy Sándor és Imre Lajos szerkesztik, egész az erőszakos megszüntetéséig. Teológiai és egyháztársadalmi folyóirat a Kálvinista Világ (Kv. 1927-33) és utódlapja, a *Kiáltó Szó (1934-44), szerkesztői *Maksay Albert, *Tavaszy Sándor, Nagy Géza, Bíró Sándor, *László Dezső. Gyülekezeti lap *jelenik meg *Barabás Samu szerkesztésében Egyházi Újság (1908-18) címmel. Az 1921-ben megalakult Királyhágómelléki Egyházkerület hivatalos lapja az Egyházi és Iskolai *Szemle (Nv. 1921-26), szerkesztői *Tarnóczi Lajos és *Debreczeni László. A Regátban élő reformátusok egyháztársadalmi lapja az Egyházi Újság (Buk. 1929-1941), szerkesztője Nagy Sándor. Pilder Mária, *Maksay Albert, *Székely Jánosné, *Nagy András, Borbáthné Vajna Éva népszerű újságot szerkeszt *Református Család címmel (Kv. 1929-44), amely 50 évi kényszerszünet után Nagy István szerkesztésében indul újra 1993-ban. Főleg a fiatal értelmiségiek számára írt folyóirat az *Ifjú Erdély (Kv. 1923-1945), színvonalát szerkesztői biztosították: Imre Lajos, Nagy József, Farkas Jenő, *Nagy András. 1989 után az Erdélyi Egyházkerületben Bustya Dezső, majd *Molnár János szerkesztésében gyülekezeti lap indul, az Üzenet (Mv., majd Kv. 1990-től) és Nagy László szerkesztésében a hivatalos lap, az Értesítő (Kv. 1992-től). Kovásznán *jelenik meg egyháztársadalmi lapként Az Ige (1990-1993), főszerkesztője Fábián Ernő. A Királyhágómelléki Egyházkerület gyülekezeti újsága a Harangszó (Nv. 1990-től), szerkesztő előbb Gavrucza Tibor, majd ifj. Csűry István, hivatalos lapja a Partiumi Közlöny (Nv. 1991-től), amelyet Barabás Zoltán szerkeszt. 1990-ben egy, a bel- és külföldi lelkipásztorok körében népszerű periodika indul Igehirdető (Kv.) címmel, szerkesztője Nagy László.
Időszakos kiadványként tartható számon egypár füzetsorozat. Ezek közül tudományos teológiai értékénél fogva kiemelkedő a teológiai fakultás tanárai kiadásában megjelent Dolgozatok a református teológiai tudományok köréből, melyből 1927-46 között 21, majd új folyamként 1995-ben még egy szám *jelent meg, a Határidő. Ez utóbbiban a teológia *jelenlegi tanárai a nyolcvanas években írt kiadatlan tanulmányaikat közölték. Lelkipásztorok és teológiai tanárok a húszas évek végén három vitafórumnak is nevezhető konferenciát tartottak, amelyeknek anyaga gyűjteményes füzetekben *jelent meg: A nagyenyedi (Nagyenyed 1927), a brassói (Kv. 1928) és a tordai (Torda 1929) nagyhét emlékkönyve. Népszerű és olvasmányos füzetek *jelentek meg 1926-1944 között Tordán, majd ilyen a Kolozsváron kiadott Élő könyvek és a Kolozsváron 1934-1938 között megjelent Kiáltó Szó könyvei, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület *Református Könyvtár (1938-1944) és Családi tűzhely mellett (1933-1942) c. sorozata. A *mindenkori igazgatók szerkesztésében *jelentek meg Az Erdélyi Református Egyházkerület Theologiai Fakultásának Értesítői (1895-1944 és 1949-51), amelyekben tudományos értékű évnyitó, székfoglaló beszédek is helyet kaptak.
7. 1990-ben felekezeti *rádió is indul Agnus dei névvel; műsorait eleinte közszolgálati, ill. más egyházi adókon át sugározza, azok tartalmát azonban a szerkesztők önállóan állítják össze.
8. A tudományos teológiai irodalom egy tekintélyes része gyűjteményes tanulmánykötetekben *jelent meg. Ezek közül ki kell emelni a következőket: A *mi vallásunk (Kv. 1917), Kecskeméthy Emlékkönyv (Kv. 1934), A *református lelkipásztor kézikönyve. I-II. (Kv. 1937, 1938), A világot legyőző hit (Kv. 1942), Az idő határán (Kv. 1946), Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Arday Aladár Emlékkönyv (Nv. 1958), Református lelkésztovábbképző tanfolyam. I-II. (Kv. 1984, 1986), Hűség és szolgálat. Emlékkönyv D. Nagy Gyula püspök szolgálatának 25 éves évfordulójára (Kv. 1987), Határidő (Kv. 1995), Akik jó bizonyságot nyertek. A Kolozsvári Református Teológia tanárai 1895-1995 (Kv. 1996).
Makkai Sándor: Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig. Kv. 1925. *Kozma Zsolt-Nagy László: A *Szemle”>*Református *Szemle 1945-1974. évi anyagának bibliográfiai feldolgozása. RefSz 1975. 87-146. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. *Dávid Gyula: Akik előttünk jártak (a királyhágómelléki református egyházi sajtó). *Harangszó Nv. 1990/1.
(K. Zs.)