Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Bartók György, málnási (Nagyenyed, 1882. aug. 3. – 1970. nov. 26., Budapest) – filozófus. Középiskoláit Nagyenyeden és Kolozsvárt, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt, Lipcsében, Heidelbergben és Berlinben végezte. Kolozsvárt Böhm Károly, Heidelbergben az újkantiánus Wilhelm Windelband és a vallásfilozófus Ernst Troeltsch voltak mesterei. A kolozsvári egyetemen lett magántanár, majd az I. világháború után az ideiglenes magyar tanárképző főiskola és a ref. teológia tanára. 1926-tól Szegeden egyetemi tanár, 1940-től 1944-ig ismét a kolozsvári tudományegyetem professzora. Filozófiai álláspontját Böhm Károly autonomista értéktana hatására alakította ki, de Kant rá lényegesebb befolyással volt, mint fichteánus mesterére. Elmélyült filozófiatörténeti munkálatok után egyéni antropológiai felfogást dolgozott ki, amely közel áll Arnold Gehlen embertanához: kísérlet az újkantiánus alternatívák meghaladására. Szegeden elindított Szellem és Élet c. negyedévi folyóiratát 1941 októberétől Kolozsvárt jelentette meg, itt vette tervbe Erdélyi Féniks c. alatt régi magyar filozófiai kéziratok kiadását, de csak az I. kötet jelent meg (Sípos Pál: Természet és szabadság, Kv. 1944).

Főbb művei: Kant (Torda 1925); Böhm Károly (Kv. 1928); Kant etikája és a német idealista erkölcsbölcselet (Bp. 1930); A „szellem” filozófiai vizsgálata (Bp. 1934); Ember és élet (Bp. 1939); Faj, Nép, Nemzet (a fajelmélet bírálata, Kv. 1940).

Gaál Gábor: A görög bölcselet története. Litografált jegyzet. Kv. 1948; újraközölve Válogatott írások III. 1971. 210–211, 355-57, 362. Tamás Gáspár Miklós: Egy szerény filozófus emlékére. Korunk 1971/5. Sándor Pál: A magyar filozófia története. 1900–45. I. Bp. 1973. 489–501.

 

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük