Barabás Samu (Papolc, 1855. nov. 14. – 1940. nov. 18., Papolc) – történetíró. Középiskoláit Székelyudvarhelyen, az egyetemet Budapesten végezte, majd a bécsi Institut für Geschichtsforschung hallgatójaként a középkori forráskutatás és szövegkritika módszereit sajátította el. (Itt törölve a következő szövegrész:) 1883-tól a budapesti egyetemi könyvtár munkatársa. 1885-től 1913-ig az Országos Levéltár erdélyi osztályának vezetője. Történetírói munkássága a Magyar Történelmi Társulathoz és ennek folyóirataihoz, a Századokhoz és a Történelmi Tárhoz kapcsolódott; főleg iratközlő és forráskritikai munkássága jelentős. Kiadványai úttörőek az erdélyi forrásfeltárás korszerűsítésében. Előszeretettel foglalkozott a korai középkorral és az erdélyi fejedelemség történetével. Nyugdíjaztatása után hazajött Romániába, és szülőfalujába vonult vissza; „papolci remeteségé”-ben még egy negyedszázadot szentelt Erdély s főként a székelység múltjának tanulmányozására. Bekapcsolódott a Székely Nemzeti Múzeum munkájába, megszerkesztette a Székely Oklevéltár 1219-től 1776-ig terjedő kötetét (Magyar Történelmi Tár XXVIII. Bp. 1934).
B. S. ünneplése. Erdélyi Múzeum 1935/10-12. Enciclopedia istoriografiei româneşti. Szerk. Ştefan Ştefănescu. 1978. 45.