Finta Gerő (Tordatúr, 1889. dec. 31. 1981. júl. 5., Budapest) költő, műfordító. A Bethlen-kollégiumban érettségizett, a budapesti egyetemen jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd Kolozsvárt tanári oklevelet szerzett. 1915-től a székelyudvarhelyi, 1928-tól a kolozsvári ref. kollégium tanára, 1941-től a nagyváradi ref. leánygimnázium igazgatója. 1945 óta a Magyar Népköztársaságban él. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Költeményei, műfordításai, kritikai írásai a Cimbora, Erdélyi Szemle, *Vasárnapi Újság hasábjain jelentek meg, a *Pásztortűz állandó munkatársa.
Költői indulása az I. világháború idejére esik, a 20-as években sűrűn közöl, a 30-as években egyre ritkábban szólal meg, s többnyire műfordításokkal jelentkezik. Első kötete (A fák. Székelyudvarhely 1923) két ihletforrásból táplálkozik: szerelmi lírájának visszafogott hangja remegő vágyakozást sugároz, természetrajongása Áprilyval rokonítja. Második kötetén (Pacsirtaszó. Kv. 1927) eluralkodik a tépelődés. Társtalanságában úgy érzi, mintha népének végzete benne teljesedne ki (Erdély porondjára bukott gladiátor, Kuruc kesergő Majtény után). A hangütés arisztokratizmusa Ady-hatást sejtet, a szónokiasság, programszerűség csökkenti a művészi kifejezés hitelét. Több verse lengyel fordításban is megjelent.
Eminescu költészetének jeles tolmácsolója. Eminescu költeményeiből (Kv. 1939) c. kötete 35 verset tartalmaz, benne nagy gondot fordít a szöveghűségre, legsikerültebb a dalszerű és rövid költemények átültetése. Octavian Goga több versét, Mihai Sadoveanu és Brătescu-Voineşti elbeszéléseit fordította magyarra. Irodalomtörténeti munkája: Berzsenyi Dániel és költészete szemelvényekkel (Hasznos Könyvtár 12. Brassó 1936).
Walter Gyula: F. G. *Pásztortűz 1926/23. Bardócz Árpád: Eminescu költeményeiből. F. G. fordításai. *Erdélyi Helikon 1939/4.