Bernády György (Bethlen, 1864. ápr. 10. – 1938. okt. 22., Marosvásárhely) – közíró. Gyógyszerészeti, majd jogi tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1896-ban szabadelvű programmal országgyűlési képviselővé választották Marosvásárhelyen, ugyanott 1900-tól 1912-ig polgármester, majd öt éven át Maros-Torda megye főispánja. A KZST tagja. 1912-től székelyföldi iparfejlesztési miniszteri biztos. Nagy érdemeket szerzett a vezetésére bízott város modern képének kialakításában (nevéhez fűződik többek közt a Kultúrpalota építése), 1922 márciusától képviselő volt a román parlamentben. Előbb a Nemzeti Párttal, majd a Liberális Párttal keresett kapcsolatokat. 1922 decemberében részt vett az OMP megalakításában, 1926-tól 1929-ig újra polgármester, közben kivált az OMP kötelékéből, és Magyar Polgári Demokrata Blokk néven helyi jellegű politikai csoportot alakított, de 1933-ban újra visszatért az OMP kötelékébe. Élénk publicisztikai tevékenység egészítette ki közéleti szereplését.
Munkái: Az erdélyrészi földgázkérdésről (Nyílt levél, Mv. 1920); Reflexiók (válasz Gyárfás Elemér szenátornak, Mv. 1937).
Marosi Barna: „Épült dr. Bernády György polgármestersége idejében.” A Megbolygatott világ c. kötetben, 1974. 5–48.