Sándor László (Arad, 1927. júl. 26.) – műszaki szakíró. Gépészmérnöki tanulmányait a kolozsvári Politechnikai Intézetben, hőerőgép szakon végezte (1951), doktori dolgozatát (Contribuţii la tăierea metalelor cu jet de plazmă) a kolozsvári Politechnikai Főiskolán 1983-ban védte meg. 1951–54 között a kolozsvári Géptervező Intézet mérnöke, osztályvezetője, majd főmérnök-helyettese. 1951-től tanársegéd a Politechnikai Intézetben, 1953-tól adjunktus. 1960-tól az *Igazságügyi Minisztérium forgalom- és autószakértője. 1960–76 között a kolozsvári Sinterom gyárban a gyújtógyertyagyártás minőségi és gyártási technológiája korszerűsítésének vezetője. 1966–70 között tanszékvezető a Politechnikai Intézetben. Írásai az *Igazság és a *TETT hasábjain, valamint az Autotehnica sorozatban jelentek meg.
Művei: A gépkocsivezető kézikönyve (Buk. 1960; 2. javított kiad. uo. 1962); Curs de tractoare şi automobile (Kv. 1973; 2. kiad. uo. 1974); Curs de transmisii hidromecanice pentru tractoare şi automotoare. 1. Transmisii hidrodinamice (Kv. 1978), 2. Transmisii hidrostatice (uo. 1983); Îndreptar de protecţia muncii şi de prevenire şi stingere a incendiilor… (társszerző D. Olaru, uo. 1979); Îndrumător pentru lucrări şi proiecte de tractoare şi automobile. Remorci uşoare (uo. 1981); Transmisii hidrostatice (társszerzők P. Brânzaş és I. Rus, Kv. 1990).
1973–1990 között több egyetemi jegyzete is megjelent.
Számtalan műszaki újítás és több találmány megalkotója: önzáró differenciál (1970); lánctalpas jármű kormányszerkezete (1975); plazma gazdaságos gázkeverékből (1975); hidrosztatikus vezérlésű tengelykapcsoló (1988). Közel félszáz szakmai, főleg gépkocsi-mechanikával és hidraulikával foglalkozó tanulmány szerzője.
Szakmai elismerések: Munkaérem (1957); a tanügyminisztérium II. oszt. kitüntetése (1963, 1965); Prága (1964); Drezda (1968, 1969). Az EMT alapító tagja, az EME tagja.
(J. E. – S. Zs.)