Tankó Gyula (Gyimesfelsőlok, 1939. febr. 1.) – néprajzi és helytörténeti író. A marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán 1965-ben, majd a BBTE-n 1971-ben szerzett tanári diplomát. 1965-től a gyimesközéploki iskola tanára, 1966–80 között és 1987 után igazgatója.
Első néprajzi tárgyú írását 1983-ban közölte (A gyimesi kalibázás. *Művelődés 1983/8). Néprajzi és helytörténeti tanulmányai, cikkei, amelyek főképp a Gyimesek múltjára és néprajzára vonatkoznak, a Székelyföld, Honismeret, Korunk, *Művelődés, Néprajzi Látóhatár c. folyóiratokban és több napilapban jelentek meg. Megindulásától rendszeres munkatársa a *Székely Útkeresőnek, amely A gyimesi csángók származástudata, Csángófesztivál Gyimesközéplokon, Szent László a gyimesiek tudatában és legendáiban, Gyimesi csángó népszokások c. írásait közölte. Kik vagyunk mi, gyimesi csángók. Eredettudat, egy kis történelem, szókészlet, népi élet c. anyagát a Harangozó Imre szerkesztette Magyarország szegin. Összeállítás a gyimesi és moldvai csángókról c. gyűjteményes kötet (Békéscsaba 1991) közölte.
Több tanulmánya megjelent a Csíksomlyó, a Székelyföld Rómája (Székelyudvarhely 1998) és a Csángók (uo. 1998) c. kötetekben.
Kötetei: Gyimesi szokásvilág (Székelyudvarhely 1996); Gyimesi csángó népszokások (uo. 1998).
P. Buzogány Árpád: A *Székely Útkereső kiadványok műhelyében. Székelyudvarhely 2007. 17.
(D. Gy.)