Korodi Zoltán (Székelyföldvár, 1926. ápr. 2. – 2007. okt. 17., Kolozsvár) – emlékíró. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban kezdte, majd 1940-től a marosvásárhelyi Református Kollégiumban folytatta, 1944-ben leventeként a frontra küldték, összel már a Magas-Tátrában harcolt. Visszavonuláskor Ausztriában Untersiebrunnál 1945. ápr. 15-én fogságba került, a Don vidéki Karlovka városkától 20 km-re létesített munkatáborba hurcolták. 1948-ban került haza. Természetkedvelő lévén az erdészeti szakmát választotta. Előbb Járavizén lett egységvezető, majd a tordai erdészkerület főnöke, a 60-as évektől a kolozsvári erdőkerületnél főtechnikus nyugdíjazásáig.
Nyugdíjasként sokat olvasott, képezte magát. 1995-től több érdekes emlékét, közli a kolozsvári Szabadságban.
Önálló kötete
Farkasvezér. Ajánlom ezt a könyvet a mócoknak, a román nemzet mostoha fiainak. Kolozsvár, 2007.
(F. Z.)