Antal Áron (Csíkdánfalva, 1881. okt. 20. – 1966. ápr. 28., Csíktaploca) – író, történész. Budapesten és Kolozsváron folytatta tanulmányait, 1908-ban szerzett latin–magyar szakos tanári oklevelet. Székelyudvarhelyen, Brassóban és Csíksomlyón tanított, majd 1910-től a csíkszeredai a római katolikus gimnázium tanára 1943-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1940-ben ő volt annak a csíkszeredai küldöttségnek a vezetője, amely fogadta Horthy Miklóst és a magyar honvédeket.
Megírta a moldvai csángók katolikus egyházközségeit meglátogató Imets Fülöp Jákó életrajzát (1913), tanulmányokat közölt Csík múltjából (1914). Székelyekről szóló elbeszéléseiben a jellegzetest domborítja ki, kerüli a népies modorosságot. Uz Bence alakja a helyi néphagyományokhoz hűen az ő írásaiban jelenik meg először. Elbeszélései, cikkei a Székely Hírlap, a Székely Újság, a Csiki Hírlap, az Ellenzék és a Hírnök c. lapokban jelentek meg.
Munkái
Kötetei
Csík vármegye történet (1911.); Tusnádi Imets Fülöp Jákó kanonok és író életrajza. A csíkszeredai r. k. főgimnázium értesítője, 1913.; A török diák (ifjúsági regény, Kv., 1926.); Köderdő mellől (elbeszélések, Kv., 1927.).
Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban
A jengiszlavai fogoly sarca. Ellenzék, 1924. január 27.; Kereszt az erdőben. Hírnök, 1925. ápr. 1.;
Társszerzővel
Székelyföld és székely nagyjaink (I. kötet, másokkal, Kézdivásárhely, 1914)
Irodalom
Antal Áron. Magyar Életrajzi lexikon (főszerk. Kenyeres Ágnes, Bp., 1967) – Antal Áron. Gutenberg Nagy Lexikon (Bp., 1931) – Antal Áron. Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A–Z (Bp., 1935)