Babrik József – régizene
Babrik József (Nagyvárad, 1949 – 1974. augusztus 26., Marosvásárhely) – lantművész, zeneszerző, tanár. Hangversenyeivel, rádió- és tévészerepléseivel kezdeményezője volt az erdélyi reneszánsz és barokk-kori zene művelésének, szerette volna feleleveníteni a régi korok rögtönző gyakorlatát. Erdélyben nem akadt párja lantjátékának, ennek köszönhette népszerűségét.
Nagyváradon járt középiskolába. A régi zenék szeretete iskolás korára nyúlik vissza, amikor önszorgalomból orgonaórára járt. 1971-től a Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetnek diákja lett. 1974-ben, tragikusan korai halálának évében végzett az Intézetben. Akkori tanára, Brandner Nóra indította zenei útjára.
Az erdélyi (román, magyar, német) reneszánsz és barokk-kori muzsika művelésére diáktársaival alakított kamaraegyüttest Camerata Transilvanica néven az 1972/73-as tanévben. Babrik mellett az 1971 októberében alakult Búgócsiga együttes három tagja alkotta a zenekart, és Babrik szerezte saját dalaik egy részét is. A lant mellett játszott furulyán, gitáron, orgonán, zongorán, klarinéton, nagybőgőn, szájharmonikán és cimbalmon is, és maga készítette a játszott művek letétjét.
1973-ban meghívták őket a Siculus magyar nyelvű könnyűzene-fesztiválra. Babrik versenyszámként énekelt dalával (Virágom, virágom) elnyerte A Hét szerzői különdíját.
Csíky Boldizsár zeneszerző Régi erdélyi énekek és táncok című művéhez az ő lanttudását és régizenei ismereteit hívta segítségül, a mű ősbemutatóján pedig ő játszotta a lantszólót.
Saját szerzeményeiből kitűnik, hogy nem zárkózott el az ifjúságot meghódító műfajoktól sem: a régizenét, a virágénekek világát ötvözte saját ifjúsága tánczenéjével. László Ferenc így ír nekrológjában: „Neoreneszánsz dalai – köztük a hanglemezen is terjedő Virágom, virágom – hajdani dalköltészetünk nemes hangvétele és az új, ifjúsági könnyűzene közötti hídépítés lehetősége mellett érvelnek, igen meggyőzően…”
Voltak zenetudományi kutatási tervei, próbálkozásai. Kódexeket, régi kéziratokat, írott emlékeket kutatva próbálta meg dallamában, hangszerelésében és stílusában is megtalálni e régi dalok eredeti előadásmódját. Főiskolai szakköri dolgozatában a hangjegyírás történetével foglalkozott. Zenekara repertoárjának bővítése érdekében könyvtári kutatómunkát kezdeményezett: Marosvásárhelyen a Teleki-Bolyai Könyvtár XVI. századi kolligátumát, Gyulafehérváron a Batthyaneum egy szintén XVI. századi cseh kódexét tanulmányozta.
Halála után megjelent a régizene-megfejtéseit és saját szerzeményeit is tartalmazó Babrik-emléklemez Ej, haj, gyöngyvirágom címmel. Törekvéseit az 1976-ban tanára, Brandner Nóra által a zenetanárkézpő növendékeiből megalakított marosvásárhelyi régizene együttes folytatta, nagyrészt Babrik kéziratai alapján. Emlékét őrzi néhány hangszalag és képmagnófelvétel is a Marosvásárhelyi Rádió és Televízió zenetárában.
Díjak: A Hét szerzői különdíja, Siculus fesztivál (1973.)
Munkái
Szerzeményei:
Szerzeményei a következő lemezeken jelentek meg:
Virágom, virágom. 45-STM-EDC 10364 CONCORDE kettős (Józsa Erika, Horváth Károly) kislemez, 1972.; Amerre az én vágyam száll és Mezítlábas kísérő. STM-EDE 01451 (Józsa Erika, Horváth Károly), a lemez címe: Kettőspont, 1978.; Búgócsiga együttesnek írt dalok: Virágok leánya, Amerre az én vágyam száll, Virágom, virágom, Hej, ladilom; BABRIK JÓZSEF Ej, haj, gyöngyvirág (Hei, lăcrămioare), 1980. Búgócsiga együttes, Camerata Transsylvanica (STM-ECE 01695): Zöld erdőben, Hej páva, Ej, haj, gyöngyvirág, Béborula, már elmúla, Hová készülsz szívem, Még élek szép lélek, Ellopták szívemet
Irodalom
László Ferenc: Babrik József. Művelődés, 1974/9., 59.; Andor György: Hanglemez: Ej, haj, gyöngyvirág. Köznevelés, 1985/7., 24–25.; Hevesi József: Kettős évforduló. Művelődés, 1980/4., 23–24.; Hevesi József: Korok között kapocs. A Hét, 1984/18., 6.; Deák Endre: Babrik József és a Camerata Transilvanica együttes. Művelődés, 1995/1., 20–21.; Boros Zoltán: Hortus Musicum. Utunk, 1984/9., 6.; Horváth Károly: Volt úgy, hogy megdobáltak. Horváth Károly bemutatja Babrik Józsefet, a Camerata Transilvanica vezetőjét. Ifjúmunkás, 1974/13., 6.