könnyűzene A két világháború között romániai magyar ~ csak annyiban létezett, amennyiben akadtak helyi magyar szerzők, akik magyar szövegű zenéjükben azonban világdivatokat követő táncdalokat, sanzonokat, kuplékat is szereztek. Kramer Ödön már a 20-as évek elején Nagyváradon és Temesvárt jelentette meg maga (Ablakom-ablakom, Búcsúzni jöttem) és *Kálmán Andor (Dér sír már a fákon) *Bárdos László szövegére szerzett műdalait. A Román Zeneszerzők Társaságának 1939-ben kibocsátott tagnévsora szerint Békefi Pál, *Győri Emil (álnevei: Traian Cornea, Henry E. Clerck, André Duroi, Pueblo del Cazartas, Máthé Elek, Joó Péter), *Kálmán Andor (álnevei: Nicu Romoşan, Pablo Valez, Bástya Árpád), Komlós Elemér, Nagy Ede, Szegő Nándor volt szerzőként nyilvántartva. Tudunk Adonyi B. Vilmos, Erdős Mátyás, Goldner Ernő, Glausiuss Tibor, Körber Antal, Mezey Zsigmond, Hans Mokka, Schreiber Alajos, Várady Aladár, Vécsey Sándor szerzeményeiről.
~énk 1944 után is még jó ideig csak szövegében volt valamelyest magyar. Az első romániai magyar ~-lemezeken Serbán Marika, Éltes Zoltán, a Kozák nővérek és mások román számokat énekeltek magyar fordításban az eredeti "negatívok"-ra (értsd: külön fölvett zenekari kíséretre), vagy magyarországi slágereket. 1960 táján Fogarasi György, Tóth Erzsébet, Szabó Edit, Zeitz Gaby, Mátyás Éva lépett nyomukba. Az első hazai magyar sláger az 50-es évek derekán keletkezett, de országszerte csak a 70-es években ismertté vált dal, A Dónát úton nyílnak már az orgonák, ennek szövegét Imrédy Géza színművész, zenéjét Claude Romano (vagyis George Sbârcea) írta, Horváth László operaénekes mutatta be, s Tamás Gábor tette ismertté.
A 60-as években merül föl olyan ~ igénye, amely elsődleges szórakoztató jellegének föladása nélkül szerzői és előadói egyéniségek műve és nemzetiségi közművelődésünk, művészetünk része. Sokasodnak a magyar táncdalok. Aktivizálódik néhány idősebb szerző: Marosvásárhelyen Adorjáni Ernő, Székelyudvarhelyen Kaizler László, Csíkszeredában Gáll Árpád, Bukarestben Winkler Albert, a teljes képzettségű "nehézzene"-szerző karolja föl a műfajt. *Kisfalussy Bálint szatmári színész a ~ terén is sikersorozatot arat: több egyéni lemezt készít, vígjátékokhoz komponál betéteket, így *Karácsony Benő A rút kis kacsa c. darabjához. A ~ keretén belül a kommersznek is nevezett hagyományos irányzat mellett föltűnik a beat (legnépszerűbb együtteseink ekkor a szatmári Mikron, a marosvásárhelyi Dentes és a nagyváradi Metropol, amely utóbb Virányi Attila vezetésével az ország első hard rock együttesei közé küzdi föl magát, négy hanglemezét forgalmazzák), valamint a folk. Ez utóbbi irányzat olykor irodalmi igényű szövegekkel, a népzenei hangvétel felé tájékozódva tűnik ki, sikeres művelői a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola diákjaiból alakult Thalia Folk Group, a Józsa Erika-Horváth Károly kettős, a Deák Endre vezette Búgócsiga, a régi magyar népzenéből ihletődő Babrik József.
A romániai magyar ~ első intézményes fölkarolói a Román Rádio kolozsvári, ill. marosvásárhelyi stúdiói, jelesen Porzsolt Viktor és Borbély Zoltán szerkesztők. Kibontakozásának új szakasza kezdődik 1969-ben, amikor a Román *Televízió magyar szerkesztősége meghatározó szerepet vállal a sajátosan romániai magyar ~ kialakításában és forgalmazásában. Műsorain kevés az átvétel vagy fordítás, a zöm eredeti alkotás. Magas műszaki színvonalú fölvételeiket a hanglemezgyár is át-átveszi. *Boros Zoltán szerkesztő maga is elismert zeneszerző sikerrel egyezteti az esztétikai értékrend és a társadalmi elvárás ez esetben kiváltképpen különböző szempontjait, s nyilvánosságot biztosít a kommersz ~, az irodalmi értékű költeményt hordozó sanzon, a dzsessz, a rock és a folk körébe vágó művek, ill. előadói teljesítmények javának.
1970-ben saját nyilvános fórumhoz jut a romániai magyar ~ a *televízióval közösen szervezett Siculus fesztiválokon; ezt négyszer tartják meg a stílusbeli nyitottság jegyében. Mellette a rétyi Tavirózsa kiváltképpen táncdalfesztivál. A 70-es évek derekán táncdalénekeseink közül Tamás Gábor, Bokor Ildikó, Németh Tibor a legnépszerűbb, föltűnik Győry Klára és Kiss Éva, akik románul is énekelnek, továbbá Papp Gagyi Réka, Bányász István, Kodolányi János, a Breuer testvérek, Szabó Papp Melinda, a Folk Group 5-ből kivált Nagy Mária. Második beat-hullámként jelentkezik a nagyváradi Magneton (vezetője Borz Viktor), a zilahi Brevis (Bani Jenő), a marosvásárhelyi Codex (Elekes Csaba), a kolozsvári Acustic (Farkas József), a iaşi-i Ethos (Fejka László), az igényes szövegekre szerzett country-rockot játszó *Garabonciás (Csutak István), az irodalmi értékeket ugyancsak szívesen terjesztő csíkszeredai Vox T (Székely György), valamint a legújabb irányzatot képviselő marosvásárhelyi Fortuna (Szép Attila). A folkban egyéni hangot üt meg a szatirikus-humoros songokat szerző és előadó Márkus János. Tágabb stíluskörben kísérletezik immár a Táltos tagjaként Józsa Erika és Horváth Károly, míg a Vox Humana, illetve a Napraforgó élén Elekes Emőke, country-énekesként a Metropolból kivált Trifán László nyújt jelentős teljesítményeket. Folkról táncház-zenére vált át a Harmat. Kerestély Zsolt választékos stílusú és hangszerelésű szerzeményeiből Józsa Erika fordít magyarra egy hanglemeznyit.
Színvonalasabb szövegeket ír a ~ számára Dehel Gábor, Józsa Erika, Kapui Ágota, Kinde Annamária, Kovács Katalin, Kozma Györgyi, Veress Gerzson. Számos szépirodalmi értékű művet zenésít meg *Boros Zoltán, Csíky Csaba, Csutak István, Dancs Árpád, Elekes Csaba és Emőke, Manyák Erik, Sárosi Endre, Székely György. Így jutnak el új és könnyű zenei formában a közönséghez Petőfi, Tóth Árpád, Kosztolányi, Reményik, Dsida, Tabéry, Radnóti, József Attila, Szabó Lőrinc, Áprily, Nagy László, Weöres, Szemlér, Horváth Imre, Majtényi, Létay, Márki Zoltán, Kányádi Sándor, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Farkas Árpád, Szőcs Kálmán, Palocsay Zsigmond, Király László, Ferencz S. István, Balla Zsófia, *Kenéz Ferenc versei, mellettük Eminescu-, Bacovia-, Minulescu-, Banuş- és Brad-fordítások is. Több szerző és együttes dolgozik színházainknak s bábszínházainknak (így a Herdina László vezette Progresiv TM, a *Müller Ferenc vezette Unisono TM Temesvárt, a Metropol Nagyváradon, Csíky Csaba és Horváth Károly Sepsiszentgyörgyön, Sárosi Endre Marosvásárhelyen, továbbá Fornwald László, Boross Lajos, Dankó János és mások; ez együttműködések gyümölcsei műfajukat illetően betétdalok, kísérőzenék vagy éppenséggel a musicalba vágó kompozíciók.
Miután a ~ elveszítette legerősebb támogatóját, a Román *Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztőségét, és ugyanakkor a kolozsvári és a marosvásárhelyi *rádióstúdió is megszűnt (1985), megnőtt a színházak és bábszínházak magyar tagozatainak ez irányú szerepe. Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson tartottak még helyi jellegű és jelentőségű rock-hangversenyeket, ahol a Reflex, a Rol, a Cosmic és mások előadásában magyar számok is elhangzottak. A nagyváradi Magnetonnak Jó fiú leszek címmel jelent meg magyar hanglemeze (1986).
A ~ kritikusai többnyire művelői közül kerülnek ki (*Boros Zoltán, Dancs Árpád, Horváth Károly). Elsősorban az *Ifjúmunkás volt a fórumuk, ahol Mihály István jegyezte a "Rocksarok" rovatot. A diktatúra éveiben az anyanyelven ápolt ~ szórakoztató szerepén túl a nemzetiség kulturális fennmaradásának egyik jelentékeny tényezője volt, s változatosságával 1989 után is megtartotta népszerűségét. Jellemzi ezt az a tény, hogy az újjáalakult bukaresti magyar TV-adások főszerkesztője *Boros Zoltán lett, aki azelőtt a legtöbb könnyűzene-felvételt készítette. A kolozsvári magyar adások mai zenei szerkesztője Benkő Judit, a rock-csoportot Zilahi Csaba vezeti.
(L. F.)
László Ferenc: Kontrapunkt. *A Hét 1970/3; uő. Békejobb a beatnek. *A Hét 1971/6; Programnyilatkozat hanglemezen. *A Hét 1978/24; A kettősponton innen és túl. *A Hét 1979/4; Könnyűzene. Közli A romániai magyar nemzetiség. 1981. 492-93. Selmeczi György: "Hej páva" beatben. *A Hét 1971/51; uő. Folk és beat vagy bevezető egy műfaj történetébe. *A Hét 1973/46. *Boros Zoltán: A Siculus ’72-ről a zenei szerkesztő. *A Hét 1972/40; uő. Egy zene gazdát keres. *Művelődés 1975/5; uő. Zenei karaván. *Művelődés 1976/4; uő. Garabonciás. *Ifjúmunkás 1979/2. George Sbârcea: Valóban könnyű ez a zene? *A Hét 1973/39. Farkas Árpád: Huszadik századi igricek. *Művelődés 1976/1. Znorovszky Attila: Pop, rock, folk…?! *Művelődés 1979/12. Sebestyén Mihály: Anyu, fenn vagyok a topon? *Utunk 1980/24. H. Szabó Gyula: Könnyűzene? Van és kell! *A Hét 1980/49. Horváth Károly: Töprengés három tételben a romániai magyar könnyűzenéről. *Igaz Szó 1980/12.