Veress Gerzson (Sepsiszentgyörgy, 1956. jan. 5. – 1998. máj. 20. uo.) – költő, publicista, ~ Dániel fia. A székelyudvarhelyi Petru Groza Líceumban érettségizett 1976-ban. A *Brassói Lapok belső munkatársa (1980–83), a sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtár könyvtárosa (1984–87), majd szellemi szabadfoglalkozású volt.
Első írásait a Gyökerek c. székelyudvarhelyi iskolai folyóirat közölte 1967-ben. Versei 1969-től jelentek meg rendszeresen romániai (Megyei Tükör, Ifjúmunkás) és külföldi magyar nyelvű lapokban (a müncheni Új Látóhatár, Nemzetőr), Ilia Mihály közlésében 1972-ben a Tiszatájban. Szerepelt a Varázslataink (Kv. 1974), Kimaradt szó (Buk. 1979), Ötödik évszak (Mv. 1980), Ver(s)ziók (Bp. 1982), Bábel tornyán (Buk. 1983), Egyetlen verseink (Bp. 1991) c. antológiákban.
Bogdán László szerint: „Az idő poétája V. G., az elmúlt idő idéződik fel versről versre. S az eltűnt időben egy villonosan pózoló ifjú.”
Megjelent versfüzetei: Ezer énekből vérzem (Sepsiszentgyörgy 1995); Színekre hullt festmény (Bogdán László előszavával, uo. 1996); Tépett verskoszorú *Tamási Áron sírjára (uo. 1996); Sebző időben (Mv. 1998); A múlás karneválja (Sepsiszentgyörgy 1998, posztumusz kötet).
Bogdán László: V. G.-ról és verseiről s az őszinteség felé vezető (tév)utakról „amíg időnk van”. In: Színekre hullt festmény. Sepsiszentgyörgy 1996. Előszó. – Mészely József: Megkésett búcsú V. G.-tól. Háromszék 1998. máj. 30. – Veress Dániel: „Sírtávlatú minden élet”. Háromszék 2000. máj. 20.
(G. D. – I. Cs.)