Palocsay Zsigmond (Tordaszentlászló, 1935. nov. 2. 1994. ápr. 21. Kolozsvár) költő. ~ Rudolf fia. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte; annak utódiskolájában X. osztályos tanulóként részese volt egy rendszerellenes diákszervezkedésnek (KESZ), melynek következményeként öt évre börtönbe került, s csak elkésve, 1955-ben érettségizhetett. Szülői kívánságra két évig a Mezőgazdasági Főiskola hallgatója, majd hajlamai szerint a Gh. Dima Zeneakadémián szerzett hegedűtanári oklevelet. A kolozsvári Zenei Középiskolában tanított hangszeres zenét.
Költészete megkésve bontakozott ki, de mindjárt teljes felkészültségben jelentkezett, "elődöket utánzó, formákat próbáló kamaszmutálás nélkül" (Láng Gusztáv). Az első *Forrás-nemzedék markáns alakja, *Bajor Andor előszavával megjelent első kötete megelőzte a Vitorla-ének c. nemzedéki versantológiát. Szorosan a zene és a természet bűvöletében megalkotott versvilág az övé, főleg a Duna-deltai halász-vadász élményekből ihletődő, avantgardista és szürrealista jelbeszéddel építkező költészet, egyfajta sajátos átmenet a mitikus gyermek-mesevilág és a stilizáló természetlíra között. Vershelyzeteit elemezve *Vásárhelyi Géza méltán állapítja meg, hogy lírájával "visszahódította az erdélyi faunát, flórát és tájat a versnek". *Lászlóffy Aladár ezt a művészetet így jellemzi: "Úgy fordult vissza hajlamai s tapasztalatai segedelmével s védelmében a természethez, ahogy más költészet és tudomány, költészet és szerelem, költészet és politika nyergében vagy puha párnái között […] kereste a saját halhatatlanságát s a köz-lírai jövőt, a líra közüdvét."
Sok dallamos gyermekvers és felnőtteknek szóló "ürügy-gyermekvers" szerzője. Valósággal teremti a mesét. Szilágyi Domokossal közösen írt Fagyöngy c. kötetének "négykezesei" képezik a csúcsot, melyek "strófái, ha néha a kiábrándultság felhangjaitól csüggesztően disszonánsaknak tűnnek is, lobogó életigenlésükkel a cselekvési szándékot, a tettre kész lélek diadalát éneklik meg" (Láng Gusztáv). Ám eme üzenet megértésére csak az képes, aki rá tud hangolódni a költő sajátos nyelvi bravúrjaira, tudatosan használt tájszavainak szerepére. 1968-ban elnyerte az *Utunk Szülőföld-pályázatának I. díját, majd kétszer a Romániai Írók Szövetsége kolozsvári fiókjának költészeti díját (1974, 1983), 1985-ben a Romániai Írók Szövetsége országos költészeti díját, 1990-ben a nagyváradi Kelet-Nyugat prózadíját, 1993-ban *A Hét nívódíját.
Kötetei: Kórémuzsika (versek, 1966, Forrás); Kakukkfuvola (versek, 1968); A nagyelefánt (vadászmese, 1968); Kutyatej (gyermekversek, 1969); Fagyöngy (versek, Szilágyi Domokossal, 1971); Nádirigó (lírai reflexió, 1971); A Vigasz Fája (versek, 1974); Lepkeszárnyon (bábjátékok, 1974); Aki búsul, megöregszik (verses mese, Kv. 1976); Felnőttek meséskönyve (versek, *Kabán József fotóival, 1977); Illetlen párhuzamok (versek, 1979); Borzaskata (gyermekversek, 1983); Felhőmező (poéma, 1985); Szalmavirág (versek, 1987); Százszorszépem száz levele (gyermekversek I., 1987); Katángszirmok (versek, 1991).
Földes László: Ige és igézet. *Utunk 1965/47. Szász János: Magánbeszéd egy költőről. *Igaz Szó 1966/7. Kántor Lajos: Költészet lepkeszárnyon. *Korunk 1966/8; uő: A Nagyelefánt nyomában. *Korunk 1968/9; uő: Lépték: egy az egyhez? *Utunk 1972/17; uő: Korváltás. Buk. 1979. 171-183; uő: A szó öröme. *Utunk 1988/38. K. Jakab Antal: A líra függetlenségi harca. *Utunk 1966/22; uő: A jel magánya. *Utunk 1968/41; közölve A névmás éjszakája. 1972. 21-28. Szilágyi Júlia: Rendhagyó verskötet. *Előre 1966. szept. 29. Hornyák József: Írás közben. Batyu és bogozója. *Utunk 1968/22. Éltető József: P. Zs. Kakukkfuvola. *Utunk 1968/17. Láng Gusztáv: A líra: logika? *Utunk 1968/49; uő: Kutyabajok. *Utunk 1969/40; uő: Álmok vizén motorcsónakkal. *Utunk 1972/35. Szilágyi Domokos: A kritikus magánya. *Utunk 1968/49. Szőcs István: Kert alatt mart alatt: világegyetem. *Igaz Szó 1968/7; uő: Bővített ligatúrák vershelyzetekben. *Utunk 1974/23; uő: Kökényben félrejáró Ignác. *Utunk 1977/20; uő: "Együttrezgés" vagy "Tövispokol"? *Utunk 1987/19. Mózes Huba: P. Zs.: A Nagyelefánt. *Utunk 1968/20; uő: Természetjáró muzsikus városlakó költészete. *Korunk 1975/1-2. Márki Zoltán: A válasz: a vers. *Utunk 1969/43. Ágoston Vilmos: Betűvető. *Utunk 1971/18. Molnos Lajos: P. Zs.-Sz. D.: Fagyöngy. *Utunk 1971/17. Keresztes Dénes: P. Zs.: Nádirigó. *Igaz Szó 1972/5. Szávai Géza: A költői beszéd lehetőségei. *A Hét 1974/47; uő: Irodalom és bábszínpad *A Hét 1975/25; uő: Szinopszis. Buk. 1981. 21-24. Németi Rudolf: Elhallgatott elégiák. *Igaz Szó 1974/10; uő: Mit takarnak a párhuzamok? *Igaz Szó 1980/5; uő: P. Zs.: Rekviem a kertben. *Igaz Szó 1985/12.- Szőcs Géza: A bölcselő öröme. *Korunk 1975/5. Marosi Péter: Kísérleti líra 3000 sorban elbeszélve. *Utunk 1977/13. Boér Géza: A nyelv győzelme és a forma fájdalmának szélfaküszrepesztőéke. *Korunk 1977/10. Mózes Attila: Töredék *kritika a szubjektum és az "objektívek" viszonyáról. *Utunk 1978/20. *Vásárhelyi Géza: Gumislag és tölgylevélpohók vagy minek mind késztetik kopfoskodni a költőt? *Utunk 1979/45. Fodor Sándor: Egy rendhagyó könyvről (P. Zs.: Borzaskata). *Utunk 1983/29. Cs. Gyímesi Éva: Felhőmező. *Utunk 1985/7; uő: A nyelv Senkiföldjén. *Utunk 1987/19. Kisgyörgy Réka: Üzenet felnőtteknek (avagy: a kert jelbeszéde). *Korunk 1988/9; uő: Lombostyán és Természetfi. Helikon 1991/50. Kovács Nemere: Kamaszkert. *Igaz Szó 1988/6. Egyed Emese: A régi kertben. Beszélgetés P. Zs.-vel. Helikon 1990/27. Bogdán László: A végtelen vallomás közepén. *A Hét 1991/43. Víg Emese: Loppanások (P. Zs. Hét bükklevél). Helikon 1993/16. Józsa T. István: A Palocsay-premissza. *Korunk 1994/8. *Lászlóffy Aladár: Kedves Zsiga! Helikon 1994/10. Mózes Attila: Vonalak, Csend. uo. Szilágyi István: Búcsú-fughetta. uo. Szőcs Géza: Két miniatűr P. Zs.-nak a kapujában. uo. Szőcs István: Zsiga bá. Legendárium. uo.
(G. D.)