Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Forrásnemzedék a *Forrás-sorozatról elnevezett, egymást követő, külön jegyekkel fellépő irodalmi csoportosulások gyűjtőneve.

Az 50-es évek második felében, a 60-as évek elején, az alkotó marxizmus nemzetközi fellendülésének kedvező légkörében nagy számban jelentkező fiatal szépíró tehetségeket az 1961 decemberében *Veress Zoltán Menetirány c. novelláskötetével induló *Forrás-sorozat szervezi új nemzedékké. A történelmi feltételek esztétikai valósággá váltásával ez a nemzedék irodalomtörténeti szerepet vállalt a romániai magyar művelődésben; az előző, a felszabadulás utáni első nemzedék néhány kiemelkedő egyéniségével, Szabó Gyulával, Kányádi Sándorral, Sütő Andrással, Bajor Andorral, Székely Jánossal, *Páskándi Gézával és másokkal együtt új igényt fogalmaznak meg irodalmunkban (a két nemzedék közé nem vonható éles határ, hiszen *Bálint Tibor például a lapokban korábban jelentkezik, Páskándi viszont tényszerűen nem is tartozik a *Forrás elsőkönyvesei közé). A ~ első hulláma a népi demokratikus forradalom politikai győzelmét követően szükségszerűen magasabb esztétikai igényt képvisel, ugyanekkor pedig társadalmi-erkölcsi eszményeit a valósággal szembesíti. "Önkéntes, belső kényszerből fakadó cselekvés, használni akarás azt hiszem, ez a *mi elkötelezettségünk. A lekötelezettség gerincsorvasztó, meddő, passzív állapot, a pincér mosolya a buksza elővételekor, zordsága zárás után" e Farkas Árpád megfogalmazta elkötelezettség-értelmezés fejeződik ki a ~ egymást követő hullámainak az elődökhöz való viszonyában, hagyományszemléletében, szabadság-felfogásában, magatartás és forma sajátos jegyeiben.

Amit az újabbkori román irodalomban Nichita Stănescu, Ioan Alexandru, D. R. Popescu, Nicolae Velea, Fănuş Neagu vagy Augustin Buzura, a magyarországiban Juhász Ferenc, Nagy László, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Csurka István, a szovjet-orosz költészetben Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinokurov, Ahmadulina jelent, körülbelül azt jelenti a romániai magyar irodalom korszerű hangjának megtalálásában *Páskándi Géza (1957-es Piros madár c. verskötete a ~ közvetlen előzményének tekinthető), *Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, *Bálint Tibor, *Veress Zoltán, Szabó Zoltán, Szilágyi István és néhány társuk. A magyar, ill. a romániai magyar irodalom két világháború közötti örökségéből nem kizárólag a klasszikus realizmust tekintik folytathatónak, nem fogadnak el esztétikai kánonokat, közvetlen örökségükhöz sorolják a század eleji *avantgarde eredményeit s *mindazt, ami annak talaján, a kísérletek meghaladásával, a XX. századi magyar irodalomban, elsősorban József Attila gondolati költészetében megvalósult. Világirodalmi kitekintésük tágabb, *mint a közvetlenül előttük járóké volt indulásukkor, nem vélik egymást kizáróan szembenállónak a balzaci, tolsztoji realizmust és a prousti lélekelemzést; legjobbjaik Petőfi forradalmi költészetének tiszteletét össze tudják egyeztetni az eliot-i líra korszerűségének elismerésével.

Az utóbbi években a ~en belül is jelentős differenciálódás ment végbe; az első *Forrás-szerzők ma már a romániai magyar irodalom életerős derékhadát alkotják, s az újabb kötetek írói részben más élményekkel, más idősebb társaiktól is alakított légkörben érkeztek irodalmunkba. Így megkülönböztethetjük már a *Forrás első és második nemzedékét, noha közöttük sem vonható vitathatatlan határ sem életkorban vagy önálló esztétikai nézetekben, sem a megjelenés idejét tekintve. Mégis bizonyos közös, elkülönítő jegyek megállapíthatók, főként jelentkezésük körülményei, fogadtatásuk alapján. Az első ~hez tartozó költők és prózaírók *mindenekelőtt a formát szabadították fel látványosan, közöttük voltak a neoavantgarde hazai úttörői, de vállalták valóságunkat is, ellentmondásaival, perspektíváival együtt. A nyomukban érkező újabb hullám, a második ~ az ő eredményeiket viszi tovább. A *Lászlóffy Aladár szerkesztette

Vitorla-ének c. lírai *antológia (1967) még a közvetlen kötődés bizonyítéka, de többen azóta kinőttek már az első nemzedék árnyékából, például Csiki László, Farkas Árpád, Király László, Kenéz Ferenc, Palocsay Zsigmond, s líránk élvonalába küzdötték fel magukat. A prózában a második hullámmal kötethez jutó Bodor Ádám, Vári Attila, Pusztai János, Kiss János, Sigmond István, újabban Györffi Kálmán, a drámában *Kocsis István ma már szintén a legjobbak közé számít, s külön-külön a saját útjukat járják, a riporthűségű valóságirodalomtól a történelmi parabolákig és az abszurdig.

Új színt hozott a *Forrás-sorozatba a 70-es évek közepén fiatal filozófiai esszéírók jelentkezése: Tamás Gáspár *Miklós, Molnár Gusztáv, *Ágoston Vilmos, *Szilágyi N. Sándor az elmélet felé nyitott utat. Hozzájuk csatlakozott verskötetével Szőcs Géza, Egyed Péter, Adonyi Nagy Mária. Vitáikkal a *Gaál Gábor Kör ülésein, műfajilag is rendhagyó munkáikkal az *Echinox, majd a *Fellegvár hasábjain, új, elkülönítő jegyeikkel, egészen más irodalomeszményükkel megint új hullám jelentkezik: a harmadik ~ . Míg Gálfalvi György 11 interjúja a második ~ íróival és költőivel (Marad a láz? 1977) *mintegy nemzedéktársainak hittételévé rögzíti, hogy "kibeszéljük nemzetiségi sorsunk közérzetét", s ezzel térben és időben *mintegy körül is határolja ezt a generációt, addig a hamarosan fellépett következő hullám, a harmadik ~ új értelmét és céljait *Ágoston Vilmos 20 fiatal költő Kimaradt Szó c. *antológiájában (1979) egy öncélúvá váló paradoxális *művészet valódiságával magyarázza. "A pátosz írja , ami valamikor emelkedettséget, álproblémákon túllátó bölcsességet jelentett, visszatetszően az álproblémák megoldásává egyszerűsödött és nem téveszthetjük össze a lírával, ami a szigorúan végiggondolt logikai ellentmondásoknak nem a megoldását, hanem a *művészeti transzponálását jelenti."

(K. L.)

Gálfalvi Zsolt: Hat új név. *Igaz Szó 1956/12. Kántor Lajos: Új számadás új számvetés. *Előre 1958. febr. 15; uő: Megújuló *forrás. Egy könyvsorozat ürügyén. *Korunk 1968/8; uő: Kesztyű vagy meszesgödör? *Igaz Szó 1971/1; uő: Elapad a *Forrás? *A Hét 1972/40. Szilágyi Júlia: A felszabadulás költő-nemzedéke. *Korunk 1964/8. Szász János: A költői egyéniségről. *Előre 1966. jan. 28. Farkas Árpád: Az irodalom fiatalságáért. *Előre 1968. aug. 4. Csiki László: Kesztyű. *Igaz Szó 1971/1; uő: Idézőjelek. *A Hét 1971/39. Gálfalvi György: Még egyszer: kesztyű. *Igaz Szó 1971/2. Markó Béla: Beszélgetés Domokos Gézával. *Igaz Szó 1973/9. Gáll Ernő: Nélkülözhetetlen elmélet. Egy nemzedéki jelentkezés fenomenológiájához. *Korunk 1976/12. Mózes Attila: Forrás-jelenségek. *Korunk 1977/6. Mérlegen: hat *Forrás-kötet. Ankét a *Gaál Gábor Körben. *Ifjúmunkás 1979/12. Dávid Gyula: A második *Forrás-nemzedék és rokonai. *Utunk 1979/24. Tineri poeţi maghiari din România. Generaţia "Forrás". 38 fiatal magyar költő *antológiája Tudor Balteş fordításában, Kántor Lajos előszavával, rajzos portrékkal. Kv. 1979. Balogh József: A *barátság könyvtárának újabb kötete. Megjegyzések a *Forrás-nemzedék román nyelvű *antológiájához. *Előre 1979. jún. 24. A szóértés előfeltételeiről. Kerekasztal-beszélgetés. *Korunk 1980/1-2. *Ágoston Vilmos: Lássuk, *miért gyűltünk össze. *Ifjúmunkás 1980/21.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük