Lászlóffy Aladár (1994 • 2015)

Lászlóffy Aladár (Torda, 1937. máj. 18. – 2009. ápr. 20., Budapest) – költő, író, műfordító, szerkesztő. ~ Csaba bátyja. A kolozsvári volt Református Kollégiumban érettségizett (1954), a Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakot végzett (1959), de csak 1971-ben államvizsgázhatott. Az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében (1961), a Napsugárnál (1962–69) dolgozott, rövid ideig a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője (1970), az Előre kolozsvári munkatársa, majd az Utunk (1981-től), a Helikon szerkesztőségi tagja (1989-től), a Korunk munkatársa.

Első írását a Dolgozó Nő gyermekmelléklete közölte (1946). Írásai irodalmi folyóiratokban és lapokban jelennek meg bel- és külföldön egyaránt. Első verseskötetével 1962-ben jelentkezett a Forrás fiatal írócsoportja élén. Új erkölcsi felfogásért lépett fel egy egyetemes világlátás igényével. Kiterebélyesedő lírája élénk vitát és fokozódó elismerést váltott ki a műbírálók részéről. „A történelem-földrajzi, az etikai távolságok megkülönböztetése és a pillanatok azonosítása lényegében ez Lászlóffy Aladár költészetének legfőbb titka. Hatalmas, több ezer éves tudással felvértezve mégsem csupán a múlt-jelen viszony fontos számára; nyilván legalábbis egyenjogú polgára ő a jelennek-jövőnek, »a tovább történő világnak«” – így jellemzi líráját Kántor Lajos Legszebb versei előszavában (1984). Költészetét a József Attiláéval állítja párhuzamba Földes László: „…rokonságuk gyökere…, hogy ő is személyes ügyének tekinti az emberiség leggyötrőbb létkérdéseit”.

A költő mindenség-vallomása és időtlen idő-kapcsolásai ütnek át prózáján is. Már Héphaisztosz c. regénye jelenünk előzményeit érzékelteti ókori hősök önerejű példamutatásaiban, s ez az idő-azonosítás sajátos gyermekkori élményein túl végigfut a családi elődök átélésének képzeletjátékáig. Egymást követő három regénye hasonló szellemi gyökérzeténél fogva trilógiának tekinthető: már az ifjúkori szerelmet idéző Papírrepülő előrevetíti a célt, hogy az igazság, a feloldódás és a jövő kedvéért mindent meg kell őrizni, evégett illeszti be a szerző régi családi képekből összeálló leszármazási rendjét a maga mítosztermő fogalmaiba. Az ólomkatona hadifogsága be is avat az író emlék- és hangulattolongásaiba, ébredő nosztalgiával a régi iránt… Megelevenedik a család korképe, az 1930-as évek szülővárosára ismerünk lépten-nyomon, s a felelevenedett dolgok, tárgyak elérhetővé teszik egészében a valóságos múltat. Az emlékezet viszontagságaival eljátszó költő-regényíróban „az idők is megkeresik egymást”, ólomkatonái felidézik az első világháborút, s odaláncolják a család gyászához, szomorúságához. A lelki fényérzékenység tetőzik A képzeletbeli ásatás c. regényben, melyet Marosi Péter kritikája dokumentumokból, valóságos történésekből kikevert, de fikcióként tálalt családi kulcsregénynek minősít, ám nevezhetnők erdélyi eposznak is.

Az író műhelyébe enged bepillantást Szigetvár lakatja c. novellája, mely egy törökkorbeli leltárral párhuzamos szerkesztésben „lehetőleg egy régész szakszerű higgadtságával” bontja fel a családi levelesládát, hogy eljátszadozzék mindazokkal, amik „akkor ott voltak, most meg itt”. A Szövegek szövetsége c. műhelynapló a szűkebb családi kört egyetemessé tágítva leszögezi: „A kultúra alapszabályává vált, hogy állandóan emlegetni kell azokat, akikre építkezünk, akiknek szellemi összefüggése és együtthatása az emberiség egyetlen megingathatatlan birtoka immár: békés és építő nagyhatalma.” Filozófiai és esztétikai sarktételről van itt szó: a szerző egy más alkalommal Thomas Mannt jelenítve, de önmagát is kifejezve a „szellemi életbe” való belépésről szól, boldog összhangban a személyi elhívatással. Így tud felülemelkedni saját korának minden szörnyű ellentmondásán, örökletes szövetségben a változó korok maradandó értékeivel.

Sokoldalú írói arculatához hozzátartozik a Vitorla-ének versantológia válogatása és bevezetése (1967), két és fél ezer év szerelmes verseinek gyűjteménye Reszket a bokor c. alatt (1973), egy Szabó Lőrincről írott írói kismonográfia (Kv. 1973) és válogatott verseinek és műfordításainak összeállítása (1974), valamint Az ő hangja c. versantológia szerkesztése (1975).

Mint műfordító Livia Ardelean – Florian Oprea Jogos önvédelemből c. regényét, Mircea Dinescu több versét ültette át magyarra, s Lászlóffy Csabával közösen a budapesti Európa Könyvkiadó számára Eugen Jebeleanu (Kicserélem a keresztet, 1976), Aurel Rău (Hóember, 1981), Bazil Gruia (A csodálatos orvvadászat, 1984), Nicolae Prelipceanu verseskötetét (1986) és Ştefan Augustin Doinaş válogatott verseit (1990) fordította le. Saját írásaiból Să ne scăldăm în iarbă címmel a verseit Iosif Naghi (1986), Dimineaţa universală címmel a novelláit (1988) Ion Tudoran mutatta be a román olvasóknak.

 

Díjai: a Román Írószövetség Díja (1971, 1983); a Román Tud. Akad. Díja (1974); Graves-díj (1988); József Attila-díj (1991); Látó Díj (1992); Déry Tibor-jutalom (1993; Berzsenyi-díj (1994); Tiszatáj Díj (1995); Ady Endre-díj (1995); Bethlen Gábor-díj (1995); Kossuth-díj (1998); Románia Csillaga tiszti fokozat (2000); Napút Díj (2007)

 

Tagság: Romániai Írószövetség (1961); Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (1975); Magyar Írószövetség tiszteletbeli, majd rendes tag (1990), 1995-től haláláig választmányi tag; Magyarok Világszövetsége (1990); Nemzetközi PEN Club (1990); Berzsenyi Társaság (1993); Magyar Anyanyelvi Konferencia (1995); Digitális Irodalmi Akadémia (1998); Magyar Művészeti Akadémia (2000);  Román Tudományos Akadémia levelező tag (2003)

 

(B. E.)

 

Munkái

Verseskötetei

Hangok a tereken (Majtényi Erik bevezetőjével, Forrás, Buk., 1962); Színhelyek (Buk., 1965); A levelek vándorlása (gyermekversek, Buk., 1965); Képeskönyv a vonalakról (Buk., 1967); Mekkora a kalapács? (gyermekversek, Buk., 1967); Szövetségek (Kv., 1970); A hetvenes évek (Buk., 1971); A következő ütközet (Buk., 1974); A hétfejű üzenet (Buk., 1976); … hogy kitudódjék a világ (Bp., 1980); Harmatjáték (Kopacz Mária rajzaival, Buk., 1980, újrakiad. Szentendre, 2006); Hol én, hol idegen (Buk., 1982); Legszebb versei (Kántor Lajos bevezetőjével, Buk., 1984); Ledőlési határidő (Buk., 1985); Keleti reneszánsz (Buk., 1993); Kőfalon kőszó (versek, 1990–1993. Szombathely, 1994); Symphonia antiqua (Verses kommentár gyermekkorom kedvenc, kopott tankönyvéhez. Pécs, 1995); A repülés a zuhanásban (1997); Felhősödik a mondatokban (Bp., 1998); Lászlóffy Aladár versei (Bp., 1999); Bársonyok és Borgiák (Bp., 2000); Csudaóra (Bp., 2001); Átkopogások (vál. versek; vál. Lászlóffy Gyöngyi és Gálfalvi György. Mvh., 2002);

     

Prózakötetei

Héphaisztosz (regény, 1969); Papírrepülő (regény, Kopacz Mária fedőlapjával, Buk., 1973); Szabó Lőrinc költői helyzetei (Vázlat egy monográfiához. Kv., 1973); Az ólomkatona hadifogsága (Kv., 1975); Szigetvár lakatja (novellák, Buk., 1979); Svájci határállomás (novellák, Kv., 1984); Régi rejtély – új talány (gyermekenciklopédia, Buk., 1986); A képzeletbeli ásatás (regény, Buk., 1986); Szövegek szövetsége (Műhelynapló a megtartó kedélyről. Buk., 1988); A holdbéli pásztor (novellák, Buk., 1989); A Seregek Ura (Műhelynapló a megtartó melankóliáról. Stockholm, 1998); Helipintyő (mesék a pojácakészítőről. Szentendre, 2007);

 

Egyéb művei

Szabó Lőrinc költői helyzetei. Vázlat egy monográfiához (Kv., 1973, újrakiad. 2005); Házsongárd (monográfia, Kántor László fényképeivel, Bp., 1989.); Botrány Gordiuszban (esszék, publicisztikai írások 1994); A jerikói trombitás (esszék, Kv., 1994); Longobárd korona (esszék, 1997); Szélmalom-leltár (esszék és tanulmányok. Miskolc, 1999); Gyarló és kalapács (esszé. Bp., 2004);

     

Idegen nyelven

Să ne scăldăm în iarbă (ford. Iosif Naghi. Buk., 1986); Dimineaţă universală (novellák; ford. Ion Tudoran. Buk., 1988); Mi-am regăsit patria (poezii de poeţi români şi maghiari; szerk. Németi Rudolf és Soós Kálmán. Bp., 1990); Novellen mit Telefonnummern (ford. Szépfalusi-Wanner Márta. Dublin–New York–Bécs, 1999); Novo srednovekovie. Trima ungarski poeti ot Transilvaniâ (Áprily L., Dsida J., Lászlóffy A.; ford. Nino Nikolov. Szófia, 1999);

 

Fordítás

Livia Ardelean – Florian Oprea: Jogos önvédelemből (Kv., 1976); Eugen Jebeleanu: Kicserélem a keresztet (ford. Lászlóffy Csabával, vál. és utoszó. Bp., 1976) Aurel Rău: A hóember (vál. és ford. Lászlóffy Csabával. Bp., 1981); Bazil Gruia: A mesebeli orvvadászat (ford. Lászlóffy Csabával. Bp., 1984); Nicolae Prelipceanu versei (ford. Lászlóffy Csabával. Bp., 1986); Haim Cohen: Jézus Krisztus pöre (Buk., 2005);

 

Gyűjteményes kötetekben

Meghívjuk az úttörőket (versek; összeáll. Ésik Nóra és Padisák Mihály. Bp., 1979); Forrás antológia, 1969–1979. (szerk. Hatvani Dániel és Szekér Endre. Kecskemét, 1979); Megtartó varázslat (Költők József Attiláról; vál. és szerk. Szakolczay Lajos. Bp., 1980); Az idő lovai (vál., szerk., előszó Tornai József. Bp., 1980); Az éjszaka csodái (vál., szerk., előszó Horgas Béla. Bp., 1981); A szarvassá változott fiú (Magyar költők versei Bartók Béláról; vál., szerk. Szakolczay Lajos. Bp., 1981); „Ó tarts ki addig lélek, védekezz!”. In Pokolból született csillag – Radnóti Miklós, 1909–1944. (Bp., 1984. 80-81.); Innen és túl (Versek az Isten-kereső emberről; vál., szerk., bev. Lukács László. Bp., 1984); Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép! In memoriam Babits Mihály II. (összeáll. és szerk. Téglás János. Bp., 1984); Szívzuhogás (versek; vál. és szerk. Rozslay Zsuzsanna és Varga Lajos Márton. Bp., 1986); Új aranyhárfa (versek; vál. és szerk. Tenke Sándor. Bp., 1987); Szép szerelmes szavak (versek; vál. Banos János. Bp., 1988); Erdélyi csillagok (Romániai magyar írók antológiája; vál. és utószó Czine Mihály. Bp., 1988); Túlélő képek (34 erdélyi író vallomása; szerk. Kántor Lajos. Bp., 1989); A lélek mentőövei (Versek Szabó Lőrincről; gyűjt., vál., szerk., jegyz. Bényei József. Nyíregyháza, 1990); „Itt születtem én, ezen a tájon…” (vál. és szerk. Kalász Márton. Bp., 1990); Forrás antológia, 1979–1989 (szerk. Füzi László et al. Kecskemét, 1990); A fájdalmasan vigasztaló, Szilágyi Domokos. In Erdélyi csillagok (szerk. Kántor Lajos. Bp., 1990. 214–228.); Jeles napjaink (Irodalmi antológia iskolai ünnepekhez. Bp., 1991); Évről évre (Graves-díjas költők antológiája; szerk. Vajda Miklós. Bp., 1992); A lélek senkiföldjén. Csoóri Sándor köszöntése (összeáll. és szerk. Szakolczay Lajos. Bp., 1992); „Tagjai vagyunk egymásnak” (Mészöly Mikós köszöntése; szerk. Alexa Károly és Szörényi László. Békéscsaba, 1992); Ötágú síp. A határokon túli magyar irodalom antológiája (vál. és előszó Pomogáts Béla. Bp., 1992); Két kos között (összeáll. és szerk. Szakolczay Lajos. Békéscsaba, 1992); Szeretni tehozzád szegődtem (vál. Farkas Árpád. Bp., 1993); Hazahív a hűség. Romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről (vál. és szerk. Lisztóczky László. Ssztgy., 1995); Futamok a génmúzeumba tévedt örmény egérről (34–40.), A roma Szindbád költője (101–106.). In Egy kisebbség kisebbségei (bev. Veress Zoltán. Stockholm, 1997); Maradok: magyar költők hangja Erdélyből (szerk. Harkó Gyöngyvér. Csíksz., 1997); Magyarország képe a nagyvilágban (szerk. Keszthelyi Gyula. Bp., 1997); Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag (szerk. Medvigy Endre. Bp., 1997); Harc és játszma (szerk. Szerdahelyi István. Bp., 1998); Hegyek, fák, füvek (vál., szerk., előszó Lisztóczky László. Gyöngyös–Ssztgy., 1998); A magyar – magyar fejlemény-viszonyról. In „Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?” Ezredvégi kérdések a Tiszatájban (szerk. Olasz Sándor. Szeged, 2000. 111–122.); Psalmus Hungaricus. Százharminchárom magyar vers (szerk. és bev. Pomogáts Béla. Kaposvár, 2000); Szenci Molnár Albert: „Tebenned bíztunk…” (L. A. írásával. Bp., 2000); Nőttön nő tiszta fénye. Magyar költők versei Széchenyi Istvánról. Bp., 2001); Balatoni almanach (szerk. Ács Anna, Géczi János. Veszprém, 2001); Az ember ott a legfájóbb magyar (versek a csángómagyarokról; vál. Mirk László. Csíksz., 2001); Számadás (szerk. Kónya Melinda et al. Pozsony, 2001); Egy hársfa emlékére. Magyar–olasz versantológia (szerk. Cserép László. Veszprém, 2002); A magyarokhoz. Magyarság- és istenes versek az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig (szerk. Medvigy Endre. Miskolc, 2002); A teremtmények arca (szerk. Balázs Imre József, Kántor Lajos. Kv., 2002); Szerenád (Bp., 2002); 111 vers Kolozsvárról (vál. Katona Éva és Veress Erzsébet. Kv., 2002); Bolyai (versek; előszó Benkő Samu. Kv., 2002); Álmok szállodája (versant.; vál. és a bev. írta Balázs Imre József. Kv., 2002); Schéner Mihály virágtára (meseházi költők antológiája; összeáll. és szerk. Szakolczay Lajos. Szeged, 2003); Költők könyve, 2003. (93 vers, portré, (ön)életrajz, miniesszé; összeáll. és szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2003); Kézírás. A paksi Pákolitz István Városi Könyvtár fennállásának 50. évfordulójára (Paks, 2003); Lélek… tesz csuda dolgokat (antológia; szerk. Pomogáts Béla és Varga István. Kaposvár, 2004); Könyv a könyvről (gyűjt. és vál. Mészáros József. Bp., 2004); László Dezső emlékezete (szerk. Cseke Péter. Kv., 2004); 101 vers Marosvásárhelyről (vál. Kuti Márta. Kv., 2005); A nyüzsgés a mélyben (elbeszélések; vál. és bev. Bogdán László. Csíksz., 2005); 111 vers a szerelemről (vál. Katona Éva. Kv., 2005); 101 vers az elődökről (vál. Molnár Judit. Kv., 2006); 101 vers a Székelyföldről (vál. Papp Kincses Emese (Kv., 2006); Viharok: 1956-os irodalom a Korunkban (szerk. Balázs Imre József. Kv., 2006); Efectul admiraţiei. Poeţi maghiari din Transilvania (szerk., ford., jegyz. Kocsis Francisco. Mvh., 2006); Az emberfejű madár (esszék; vál. és bev. Balázs Imre József. Kv., 2007); Sárkány apó (verseskötet és CD gyerekeknek; összeáll. és szerk. Gryllus Dániel. Bp., 2008); Örmények (gyűjt., összeáll. és szerk. Sas Péter. Bp., 2008); A visszaszerzés reménye (szerk. Papp Endre. Bp., 2008); Szőcs István 80. Album amicorum (szerk. Szőcs Géza. Arad, 2008); „Őrizem a szemedet” Őszülő költők szerelmes versei (összeáll. és előszó Havas Katalin); 123 vers Nagyenyedről (vál. Rácz Levente (Kv., 2008); 101 vers Európáról (vál. Molnár Judit. Kv., 2008); Karácsonyi mesék (vál. és összeáll. Reinhart Erzsébet. Csíksz., 2008); Szép karácsony szép zöld fája (vál., szerk., előszó Nagy Pál. Szudvh., 2008); Mókás természet (tavaszi gyermekversek; szerk. Pădurean Judit Gabriella. Déva, 2008); Radnóti koszorúja II. Magyar költők versei Radnóti Miklósról 1979–2009. (vál., szerk. Baksa Péter és Gecsei Kolos. Győr, 2009); 123 vers a zenéről (összeáll. Molnár Judit. Kv., 2009); A hibátlanság vágya. Látó nívódíjai 1991–2009 (szerk. Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor. Csíksz., 2010); Nyelvhaza. Százhárom vers a magyar nyelvről (összeáll. Pomogáts Béla. Bp., 2010); Magyar ünnepek. Verses kalendárium (összeáll. és bev. Pomogáts Béla. Bp., 2010); Szétszaggatott ország. Trianon a magyar költészetben (szerk. és előszó Bíró Zoltán. Lakitelek, 2010); Az én vándorlásom. Horváth István emlékezete (szerk. Nagy Pál. Kv., 2010); 101 vers és ének Csíksomlyóról (vál. Mirk László. Kv., 2010);

Csoóri Sándornak (vers); Arányok (vers). Látó, 1990/3.; Lapp sámándob (vers); Járó harang (vers). Látó, 1990/6.; Égő térképek. Korunk, 1990/8.; Aminek a Musza Dag csak szimbóluma. Helikon, 1990/50.; 1590. A Vizsolyi Biblia. Helikon, 1990/26.; A kollégium felette szükséges jogáról. Korunk, 1990/9.; Az összeférhetetlen Tótfalusi Kis Miklós néma válasza a még mindig meghasonlott eklézsiának (vers). Látó, 1990/10.; A befejezetlen kiáltás. Látó, 1990/12.; Az örökké építkező. Korunk, 1991/1.; Európai ősz (vers); Tabula rasa. Szeretettel a kivándorlóknak (vers); Lehunyt szemmel (vers). Látó, 1991/1.; Bajor Andor szemüvege. Helikon, 1991/5; Az iszap század katonája. Helikon, 1991/8.; A szolgálatos Adolf Visszarionovics. Korunk, 1991/4.; Mementó (vers); Már délelőtt (vers). Látó, 1991/5.; Egy jövővel felér a múltam (karcolat). Látó, 1991/6.; A Széchenyi-rapszódia (esszé). Látó, 1991/9.; Mátyás hazatérése a vadászatról (elbeszélés). Látó, 1991/10.; Árnyék-rajzolat. Helikon, 1991/34.; Bogár az ablaküvegen (vers); A hetedik (vers). Látó, 1992/1.; A bölcsesség koronája. Korunk, 1992/1.; Botrány Gordiuszban. Korunk, 1992/4.; Utazás előtt (vers); Hazatérés (vers). Látó, 1992/4.; A bölcsesség koronája. Korunk, 1992/6.; A kék meg a költő (vers); Hogy felfoghassuk esőcseppjeid (vers). Látó, 1992/8.; Szemmel verő isten (vers); Fehér hó fia (vers); A jobb részt választani (jegyzet). Látó, 1992/12.; Téli mese – nyári habbal (novella); Látó, 1993/3.; A mozaik-kultúra avagy intézmény és személyiség intenzív szövetsége. Korunk, 1993/4.; Hó az időben, hó a hóban… (Hamubasült; Kert, kert…; Télidőben a város; Valaki; Északi szél – versek). Látó, 1993/4.; Az agy-alakú ország(rész). Korunk, 1993/5.; Szabó Lőrinc évszázada (Bevezető Szabó Lőrinc versei elé). Látó, 1993/6.; A sznobériai garnizon avagy az elit mint kisebbség. Korunk, 1993/9.; Olajnyomat (vers); Vendég (vers); Kincstári óda azokhoz, akik utánam írni fognak még ezen a gépen, ebben a szobában (vers). Látó, 1993/10.; A jerikói trombitás. Korunk, 1993/11.; „Itt az írás…”. Korunk, 1993/12.; Ami december huszonkettedikével megszűnt… s ami nem. A Hét, 1994/3.; Jelképek (vers). Látó, 1994/4.; Csetri Elek 70 éves. Helikon, 1994/9; Amöba sapiens. Korunk, 1994/5.; A sorfal (vers). Korunk, 1994/7.; A lendvai univerzitásra (vers). Korunk, 1994/10.; Ballada a kapcsológombról. A Hét, 1994/37.; A vihar kapujában (vers). Korunk, 1995/1.; Egymillió hiába eltelt esztendő. Korunk, 1995/4.; Berzsenyit hallgatva. Helikon, 1995/17.; A befalazott stafétabot. A Hét, 1996/21-22.; Ébresztő a forradalom első reggelén (vers). Korunk, 1996/10.; Az egyetem, ha van… Korunk, 1997/4.; Alkalmi kis felhő szakad (vers). Korunk, 1998/7.; Azok a könyvek lapról lapra (vers). Korunk, 1998/9.; A cifrahóstyai tanitó. Helikon, 1999/2.; Antik félálmok (vers). Korunk, 1999/2.; Amit üzen, azt üzente. Helikon, 1999/5.; Düsseldorf helytelenje: Heine (vers). Korunk, 1999/7.; Egy nem létező lovas szobor különböző vetületei. Korunk, 1999/8.; Diktátorok tündöklése és bukása; Egyed Ákos hetvenéves. Korunk, 1999/11.; Autonóm hólabda (interjú). Korunk, 2000/1.; Az internet nélküli ember. Óda Radnóti Miklós komputeréhez. Korunk, 2000/4.; „A költők – az emberiség szíve”. Korunk, 2000/11.; A lélek Corvinái. Művelődés, 2003/6–9.;

99 poesías (szerk. Ferdinandy György. Bp., 1999); Siebenbürgen (szerk. Hajdú Farkas Zoltán et al. Kv., 2002); La giornata della poesia (ford. Irene Barbiera et al., szerk. Lukácsi Margit. Bp., 2002); Antologija na ungarskata poezija (szerk. Paskal Gilevski. Szkopje, 2005); Un pahar cu lumină (szerk. Molnos Lajos. Kv., 2005); Lumea fără mine (szerk. Molnos Lajos. Kv., 2007); Jak blisko (szerk. Konrad Sutarski, Szentmártoni János. Bp., 2007);

 

Szerkesztés

Jan Otčenašek: Romeó, Júlia és a sötétség (utószó. Buk., 1962); Vitorla-ének (versantológiája; vál. és bev. Buk., 1967); Petőfi Sándor: Költemények (bev., Buk., 1969); Horváth István legszebb versei (bev. Buk., 1967); Farkas Árpád: Másnapos ének (versek; bev. Buk., 1968); Molnos Lajos: Szoborfaragó (versek; bev., Buk., 1969); Miklós László: Néhány percig a reggel (versek; bev. Buk., 1969); Ferencz Zsuzsanna: Sok a fal (novellák, elbeszélések; bev. Buk., 1969); Sigmond István: Egy panaszgyűjtő panaszai (bev., Buk., 1971); Reszket a bokor. Két és fél ezer év szerelmes versei (összeáll. Majtényi Erikkel. Buk., 1973); Szabó Lőrinc: Válogatott versek és műfordítások (vál., bev. Buk., 1974); Az ő hangja (versantológia; vál. és bev. Buk., 1975); Eugen Jebeleanu: Kicserélem a keresztet (vál. és utószó. Bp., 1976) Panek Zoltán: Elmozdult képek (novellák; vál., előszó. Buk., 1978); Orbán Balázs: Torda város és környéke (utószó. Bp., 1986); Szilágyi Domokos: A fájdalmasan vígasztaló (bev. Kv., 1991); Horizont könyvek (a 7. tagtól szerk. Balázs Tiborral. Bp., 1994–); Erdélyi Erzsébet, Nobel Iván: Határokon járok örökké… 15 beszélgetés határon túli alkotókkal verseikről, novelláikról (előszó. Bp., 1995); Sophie könyvek (szerk. a 9. tagtól. Bp., 1996–); Kerekes György: Kolozsvári útitárs (bev. Kv., 1998); Székely János: A virágok átka (vál. és előszó. Bp., 1998); Szilágyi Domokos válogatott versei (szerk. és utószó Lászlóffy Aladár. Bp., 1999); Torda és környéke régi képeslapokon (előszó. Mvh., 2001); Móser Zoltán: Ajándék (utószó. Bp., 2006); Murádin Jenő: Fadrusz – két szobor száz éve (előszó. Kv., 2008);

 

Electrecord lemeze: Színhelyek (1987).

 

Irodalom

Szőcs István: A világ egységének költői élménye. Igaz Szó 1960/9; uő. Az én-tudattól az egyetemes öntudatig. Előre 1982. máj. 12. – Székely János: Valódi vagy kölcsönvett korszerűség. Igaz Szó 1962/8. – Kántor Lajos: L. A. Igaz Szó 1964/6; uő. A cetlik sorsa. Korunk. 1988/9. – K. Jakab Antal: A városlakótól a történelemlakóig. Igaz Szó 1965/10. – Földes László: Én és a mindenség. Korunk 1968/2. Újraközölve A lehetetlen ostroma. 1968. 165–199. – Láng Gusztáv: A legenda igazi arca. Utunk 1969/36; uő. A teljesség közös álma. Igaz Szó 1981/12. – Szilágyi Júlia: Két költő két regény. Korunk 1969/11. – Páskándi Géza: A visszakérdező. Igaz Szó 1972/6. – Markó Béla: Személyiség és teljességigény. Igaz Szó 1973/10. – Mózes Attila: Átfogalmazott emlékek. Utunk 1975/35. – Szőcs Géza: A bölcselő öröme. Korunk 1975/5. – Szilágyi István: Tűnődés egy lélek hadiállapotán. Korunk 1976/1-2. – Farkas Árpád: Az eszmélés emlékirata. Igaz Szó 1976/4. – Egyed Péter: Dalok palackneszből és axiómaöntvényből. Korunk 1978/1. – Cs. Gyímesi Éva: L. A. vershelyzetei. NyIrK 1978/1. – Vásárhelyi Géza: Üveglovon, csalánruhában, páncélingben. Utunk 1982/16. – Marosi Péter: Elsüllyedt regények regénye. Utunk 1987/47; uő. Humanozaurusz vallomásaiból. Korunk 1988/4. – Kiss Zsuzsanna: L. A. regényideje. Korunk 1987/7. – Jakabffy Tamás: A hosszúra nyúlt évtized. Arcélek és sarkpontok a hetvenes évek romániai magyar rövidpróza irodalmában. Helikon, 1990/44–47. – Faragó József: Íróink a népköltészetről. Helikon, 1991/39. – Demény Péter: Keleti reneszánsz. Látó, 1994/7. – Balázs Sándor: Íróból bármikor lehet politikus, politikusból író soha. Lászlóffy Aladár és Balázs Sándor beszélgetése. A Hét, 1995/31-32. – Kántor Lajos: Ki tud arabusul? Helikon, 1996/9. – Mikola Péter: A jerikói trombitás. Látó, 1996/10. – Bertha Zoltán: Körkép a mai erdélyi magyar irodalomról. Helikon, 1997/2-3-4. – Fekete Vince: Lászlóffy Aladár utca 60. Helikon, 1997/10. – Király László: A hatvankodó katona. Helikon, 1997/10. – Hevesi Zoltán István – Orosz Judit – Szilágyi Júlia – Cs. Gyímesi Éva: Vissza a forrásokhoz. Beszélgetés Lászlóffy Aladárral. Helikon, 1998/2. – Fodor Sándor: Két pályadíjas regényről. A Hét, 1999/20. – Bogdán László: Tőrbot. A Hét, 1999/22.

Versek hozzá: László György: Álom. Látó, 1990/9.; Orbán Ottó: Hallod-e te sötét árnyék. Változat egy csángó népdalra. Látó, 2003/5.;

ÁVDolg. Fazekas Ágnes: L. A. költői és prózaírói tevékenysége. Kv. 1977.