Lukács László (Beszterce, 1911. jún. 9. – 1993. márc. 17., Kolozsvár) tankönyvíró, nyelvész. Középiskoláit a besztercei német gimnáziumban végezte, az I. Ferdinand-Egyetemen jogi doktorátust szerzett (1935). Törvényszéki és táblai jegyző Kolozsvárt (1935-40), majd törvényszéki jegyző és titkár Besztercén (1940-42), közben Budapesten egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. Járásbíró Zsibón (1942-44). A háború és két évig tartó szovjet fogság után a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár könyvtárosa (1946-49). Egyetemi lektor a Bolyai Tudományegyetem orosz nyelv tanszékén, szakképesítést nyert a bukaresti Makszim Gorkij Intézetben orosz nyelv és irodalomból (1955). A Babeş-Bolyai Egyetem orosz tanszékének adjunktusaként vonult nyugalomba (1973).
Társszerzője Az orosz nyelvtan kézikönyve c. egyetemi és főiskolai oktatásra szánt munkának (1956), szerzője a magyar iskolák számára írt V-XI. osztályos Orosz nyelv c. tankönyveknek (1958-61). Ezek mellett orosz szerzők tankönyveit is átdolgozta magyar használatra. Gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretterjesztő könyvecskéket fordított orosz nyelvből.
Nyelvjáráskutatást végzett a dobrudzsai lipovánok körében. Tájszólásukról, a lipován nyelvjárási jelenségekről több tanulmánya jelent meg a Studia Universitatis Babeş-Bolyai (1955, 1961, 1965) és a Cercetări de Lingvistică (1968) hasábjain.
(M. L.)