Echinox – a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemi Diákszövetség lapja. Címét a hasonló nevű román irodalmi önképzőkörtől kapta. 1968 decemberében indult, havonta jelenik meg. 24 oldalából három magyar, egy német nyelvű. Gyakran ad ki összevont számokat, évfolyamai sem mindig teljesek. Főszerkesztője Ion Pop, majd 1973-tól Marian Papahagi. A magyar anyagért egy-egy egymást követő főszerkesztőhelyettes (Rostás Zoltán, Tamás Gáspár Miklós, Németi Rudolf, Németi Nagy Erzsébet) és felelős szerkesztő (Gaal György, Cselényi László), utóbb egy-egy felelős szerkesztő (Kereskényi Sándor, Egyed Péter, utána Beke Mihály András) és szerkesztő (Boér Géza, Szőcs Géza, Bréda Ferenc, Bretter Zoltán) felel. A lap törzsanyagát a diákművelődés, az irodalom és a filozófia adja. Figyelemmel követi a diákszakkörök munkáját, az egyetemi színjátszó csoportok előadásait, a Gaál Gábor Kör állandó fóruma.
A VI. évfolyam esetlegesen összeállított, főleg a szépirodalomra építő számai után a VII. évfolyamtól a „teoretikus nyelvre” törekvő filozófiai tanulmányok kerülnek túlsúlyba, a diákélet háttérbe szorul. Az első évfolyamokban Írókról és Anyanyelvünk címen jelent meg állandó rovat. A VII. évfolyamtól Az ~ dekameronja fejléc alatt rövid groteszk írásokat, verseket közölnek. Figyelmet keltettek Huszár Vilmos, Puskás Tivadar, Molnár Gusztáv, Ara-Kovács Attila, Nagy György Elemér filozófiai, Demény István Pál, Fajk Katalin, Csutak Judit irodalomtörténeti, Csortán Ferenc építészeti, Kovács Gábor filmtörténeti, Kardos Adrienne, Oláh János, Szász László, Papp János kritikai, publicisztikai írásai. A leggyakrabban jelentkező vers- és prózaírók Balla Zsófia, Kozma Mária, Kovács Katalin, Bán Péter, Irinyi Kiss Ferenc, Sebestyén Mihály, Soltész József, Kiss András, László György, Markó Béla, Murgu Pál, Adonyi Nagy Mária, Kovács Sándor, Palotás Dezső, Cselényi Béla, Kónya Sándor, Zazar Zoltán, Zudor János, Gagyi József, Kőrössi P. József és Keszthelyi András. Gyakran közölnek műfordításokat, főleg román és német költők műveiből. A magyar oldalakon a klasszikus irodalom fogalmáról folytattak vitát. Több egyetemi tanár közölt a lapban. Az ~ fennállásának ötödik évfordulójára mellékletet (VI/1–3), a tizedik évfordulóra a lap történetét is bemutató ünnepi számot (X/10–12) hoztak ki.
Az Echinox-nemzedék folytonosságát a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének művelődési és irodalmi köre Új-Echinox elnevezésével jelzi.
Gaal György: Diáklap a költészetről. Utunk 1971/2; uő: Hogyan is indultunk? Echinox 1978/10–12. Cseke Péter: „Az érzékenység és az érzelem új formái” az E. műhelyében. Utunk 1977/27. Pomogáts Béla: E. Élet és Irodalom, Bp. 1979/10. Marosi Péter: Hol volt, hol nem volt. Utunk 1979/36. E-alakzatok. Egy diáklap tíz éve a tárgyakban, a terekben és az emlékezetben. Beszélgetés. Korunk 1980/1-2.