Palotás Dezső (Kolozsvár, 1951. márc. 11. 1999. márc. 7. Budapest) költő, novellista, esszéíró, művészeti író. Szülővárosa 11. számú líceumában érettségizett (1972), majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett diplomát (1976). Egy ideig segédmunkás egy közszállítási vállalatnál, majd négy éven át líceumi tanár Gyulakután és Erdőszentgyörgyön; 1983 októberétől 1984 januárjáig *A Hét próbaidős szerkesztője, ezután hat hónapig éjjeliőr, utána szabadfoglalkozású. 1988-ban Magyarországra költözött, ahol szépirodalmat már nem publikált.
Első írását az *Igazság közölte (1963). Versei, prózai írásai, könyvbírálatai, publicisztikái az Echinox, *Utunk, *Korunk, *A Hét, *Igaz Szó, Új Élet, *Napsugár hasábjain, Magyarországon az Élet és Irodalomban és a Magyar Nemzetben jelentek meg. Szerepelt a Varázslataink, Kimaradt Szó, Ötödik Évszak, Bábel tornyán, Egyszer *mindenkit szólítanak c. antológiákban (1974-1984); Martos Gábor Marsallbot a hátizsákban c. könyve (1994) antológiarésze kilenc versét közli.
Forrás-kötete, a Negyedik kívánság 1979-ben jelent meg, ezt követte Incidens c. verseskötete. Az irodalomtörténeti besorolás szerint a "harmadik Forrás-nemzedék"-hez tartozik, amely az akkori *Gaál Gábor körből nőtte ki magát, s fórumának a kolozsvári főiskolások *Echinox c. folyóiratát és a Szőcs Géza szerkesztette Fellegvárt tekintette, de egyébként tagadta nemzedék voltát, s csupán annyiban vállalta a közösséget, hogy amint maga fogalmazott "mindenki mást akart, de *mindenki ugyanazt nem akarta". Tematikája, nyelvhasználata és formavilága egyaránt újdonságértékű. A *groteszk és az irónia átfogó szervezőelve meghatározza a műfajválasztást (angol limerick), a különben "tökéletes biztonsággal kezelt »klasszikus« versformák", a hagyományos műfajok lebontását (Martos Gábor), aminek legfőbb eszköze az egymástól elütő, gyakran alantas nyelvi elemek beemelése a klasszicizáló műfaji keretbe. Az ő egyik versére (A szekér alatt) utalva állapítja meg Martos Gábor: "… a fiatal költők egyikében-másikában kifejezett törekvés tapasztalható arra, hogy egyes műveikben *minél »tökéletesebben« adják vissza az Erdélyben sajnos *mind szélesebb körben valóban tragikusan romló állapotú beszélt magyar nyelvet." (i. m. 154). A nyelvteremtő erő és a képzőművészetre jellemző plaszticitás révén is azt az írói magatartást képviseli, amely felülvizsgál és elutasít *minden sztereotípiát, értelmét vesztett rítust. Saját gondolati teljesítménye sem mentesül a kritikától, innen írásainak sajátos kutató-önfelszámoló jellege.
A nyolcvanas évek elején teljesen felhagy a költészettel. Két elbeszélőkötetében ugyanaz a teljes értékvesztést mutató világkép nyilvánul meg, hagyományosabb műfaji keretben. Elsődleges témája a felnőtté válással járó illúzióvesztés és a pályakezdő értelmiségiek értékválsága. A beletörődés a meghatározó, a nyelvi játékok ellensúlyozó hatása csökken, a szövegen eluralkodnak az ábrázolt világ törvényei. "Meggyőződésem vallja később Martos Gábornak , hogy csak elhatározás vagy a véletlen kérdése, hogy ki hogyan fejezi ki magát; inkább ikonográfiai téren, vagy inkább a nyelvet választja."
Az általa eredetileg választott önkifejezési formához való visszatérését így indokolja: "Körülbelül tíz évig nem foglalkoztam grafikával sem; akkor kezdtem újra eredeti mesterségemet űzni, amikor 1986-ban teljes közlési és foglalkoztatási tilalom alá kerültem.
Képzőművészként egyetlen alkalommal mutatkozott be, 1975-ben a *Korunk Galériában.
Kötetei: Negyedik kívánság (Változatok és illusztrációk meg nem írt versekhez. 1979 = Forrás); Incidens (Egyenlő és egyenlőtlen sorokba tördelt rímes és rímtelen szövegek, 1982); A ház (elbeszélések, Kv. 1983); Ég veled, pokol leánya (elbeszélések, 1985).
Egyed Péter: A szonettkoszorú *mint parancs és tőrvetés. *Igaz Szó 1978/3. Tavasz. Mózes Attila: A megváltozhatatlan-megváltandó. *Utunk 1979/31. Markó Béla: Szertartások. *Igaz Szó 1979/12; uő: P. D.: Incidens. *Igaz Szó 1983/2. Szilágyi Júlia: Vers ünnep nélkül. *Korunk 1979/9. Szőcs István: Negyedik kívánság. *Előre 1979. szept. 5.; uő: Elképzelhető, hogy igaz történetek. *Előre 1983. nov. 9. Vásárhelyi Géza: Anti-mesék, anti-mítoszok hogyan járjunk palotást csűrdöngölőre. *Utunk 1982/41. Bogdán László: Orfeusz az erdőn, avagy *mit ér az ötlet, ha eredeti. *Utunk 1983/41. Nagy Pál: Játék a Házban. *Igaz Szó 1984/1. Borcsa János: P. D. prózai kísérleteiről. *Ifjúmunkás 1984. febr. 4.; uő: "mert, uraim, majd *mi is megteszem." B. J.: Megtartó formák. 1984. 96-99. Marosi Péter: Hogyhogy: prózai írások? *Utunk 1986/7. Szávai Géza: Kivágások. *Igaz Szó 1986/2.
(F. Á.)