Bálint Dániel – Petőfi Sándor emlékezete
Bálint Dániel (1864. – 1944. júl., Székelykeresztúr) – asztalos és temetkezési vállalkozó. Földbirtokos családban született. A 19. század végén jól működő ipari vállalkozása volt Keresztúron: nyugati mintára berendezett asztalosműhelye és üzlete. Ezt bővítve létrehozta Székelykeresztúr Első Temetkezési Intézetét. Többször támogatta az intézet szomszédságában álló tanítóképző iskolát.
Az 1900-as évek elején komlótelepet és szárítót létesített a városban. A szárító egyéb célt is szolgált: itt tartotta előadásait a székelykeresztúri Műkedvelő Társulat, de itt próbált az 1895-ben alakult Polgári Zenekar is, melynek tagja és támogatója volt. Fia az I. világháborúban elesett, az ő emlékére adományozott 1923-ban egy harangot a református egyháznak.
Petőfi Sándor születésének centenáriumára kiadta Petőfi halála c. füzetét (Székelykeresztúr, 1922.), melyben a költő feltételezett székelykeresztúri sírjának és a hozzá fűződő helyi legendának a hitelessége mellett szállt síkra. Ugyanis 1902-ben ő volt az, aki a timfalvi temetőben eltemette a Lázár Márton kertjében kiásott Petőfi maradványainak vélt csontokat, és sírkövet állíttatott a költőnek.
1941-ben a Petőfi Társaság pártoló tagjává emelte. 2008-ban Székelykeresztúr Önkormányzata post mortem Pro Libertate díjat adományozott neki.
Díjak: Pro Libertate díj (post mortem, 2008)
Tagság: Petőfi Társaság (pártoló tag, 1941)
Munkái
Kötetei
Petőfi halála. Bálint Dániel nyilatkozata (Székelykeresztúr, 1922.);
Irodalom
Sándor-Zsigmond Ibolya: Bálint Dániel és a 110 éves keresztúri Petőfi-legenda. Örökségünk: történelem – népélet – néphagyomány, 2012/2., 18–21.