Balla István – mezőgazdasági szakirodalom
Balla István, Horhii (Szalárd, 1859. nov. 14. – ?) – állatorvos, méhész, méhészeti szakíró. Apja gazdatiszt volt Szalárdon, ott méhészkedett. Elemi iskolát Mezőtúron, középiskolát ugyanitt, majd Losoncon, a VI–VIII. osztályt a budapesti Kálvin téri gimnáziumban végezte.
Már V. osztályos korában elkezdett méhészkedéssel foglalkozni. Érettségi után, 1879-ben egy évet önkénteskedett Losoncon, majd a tiszti vizsga letétele után 1880–1881-ben a debreceni gazdasági tanintézetben tanult. 1881-től 1888-ig gazdatiszt volt. 1889-ben a budapesti állatorvosi tanintézetben állatorvosi oklevelet szerzett. Fél évig a belgyógyászaton volt adjunktus, majd Hódmezővásárhelyen lett magánállatorvos. 1891-ben letette az állatorvosi tiszti vizsgát, és kinevezték városi állatorvosnak. Ugyanitt megalapította a méhészeti egyesületet mint a gazdasági egyesület szakosztályát.
1907-ben Hajdúszoboszlóra helyezték át, majd 1914 nyarán Belényesre. 1926-ban nyugdíjba helyezték, ezután jelent meg kötete, a Méhészek könyve 1927-ben, mely több mint 40 év tapasztalatát írja le a méhészkedés terén. Számos cikkét közölte a Magyar Méh és a Méhészeti Közlöny. 1930-ban az Országos Magyar Méhészeti Egyesület jubiláris közgyűlésén tiszteletbeli tagjává választotta.
Tagság: Országos Magyar Méhészeti Egyesület (tiszteletbeli tag, 1930)
Munkái
Kötetei
Méhészek Könyve. (1927.)
Gyűjteményes kötetekben
A mézharmat. Magyar Méh, 1904/10., 229–231.; A méhköpü. Magyar Méh, 1905/9., 10–13.; Mi módon jutnak a méhek az ő tudományukhoz? Magyar Méh, 1905/12., 1–5.; Mézeltetés. Magyar Méh, 1907/2., 22–28.; Méhek tenyésztése. Magyar Méh, 1908/11., 263–266.; Az anyanevelés alapelvei. Magyar Méh, 1909/5., 125–126.; Rajoztatás, mézeltetés. Méhészeti Közlöny, 1926. máj. 2.; Kedves kezdő méhésztárs – Gherman Ágoston úr. Méhészeti Közlöny, 1927. márc. 6.; Mi köze van a nagy népnek, nagy köpűnek, a szaporán petéző anyának a sok mézhez. Magyar Méh, 1927/5., 125–128.; A méhészek tízparancsolatja és még valami. Magyar Méh, 1927/6., 155–157. és 127/7., 182–185.; Baróti Gáll Imre: Méhtenyésztés. A méhgazdaság üzemtana (kritika). Magyar Méh, 1927/12., 330–331.; Emlékezzünk régiekről. Magyar Méh, 1928/4., 98–99.; Megjelent. Magyar Méh, 1928/5., 151.; A természetes és mesterséges rajok. Magyar Méh, 1928/6., 161–162.; Az anya párzása. Magyar Méh, 1928/8., 211–212.; A gyakorlat köréből. Magyar Méh, 1928/12., 297–298.; A mézeltetés módjai. Magyar Méh, 1929/6., 140–141.; A magyar mézeltetési rendszer. Magyar Méh, 1929/7., 170–172.; Az álló és fekvő kaptárak. Magyar Méh, 1929/8., 189–191.; A Hunor-kaptár érdekében. Magyar Méh, 1929/11., 241–244.; Emlékezzünk régiekről. Magyar Méh, 1930/1., 16–17.; Levél a szerkesztőhöz. Magyar Méh, 1930/2., 56.; A gyakorlat köréből. Magyar Méh, 1930/5.,133–134.; A méhészkedés többanyás módjai. Magyar Méh, 1930/6., 157–159.; Tiszteletbeli tagjaink: Horhii Balla István. Magyar Méh, 1930/7., 184–186.; A méz reklámja. Magyar Méh, 1930/8., 218–220.; A méhésztársadalom egészséges szervezkedése. Magyar Méh, 1930/9., 241–243.; Ami a méhészkönyvekből kimaradt. Magyar Méh, 1930/10., 272–274.; Egy jó kaptártípus. Magyar Méh, 1930/11., 303–304.; Két elcsépelhetetlen méhészeti tétel. Magyar Méh, 1931/5., 151–153.; Méhlegelő: A szőrös ákác. Magyar Méh, 1931/9., 271–272.; Nyúzzuk vagy imádjuk a méheket? Magyar Méh, 1934/4., 105–106.; Hosszúnyelvű méhek. Magyar Méh, 1934/12., 303–304.; A kaptárkérdés lényege. Magyar Méh, 1935/7., 145–146.; Különböző módok a fiasítás korlátozására. Magyar Méh, 1936/3., 74–75.; Irodalom. Héjjas Endre: A méhészet dióhéjban (kritika). Magyar Méh, 1936/7., 218–219.; Emlékezzünk a régiekről. Magyar Méh, 1936/10., 278–280.; Szabad-e, vagy talán szükséges is a fiasítást korlátozni? Magyar Méh, 1936/12., 330–331.; Petrich Ferenc. Magyar Méh, 1937/5., 145.;
Irodalom
Tiszteletbeli tagjaink: Horhii Balla István. Magyar Méh, 1930/7., 184–186.