Barabás Béla (Arad, 1855. dec. 12. – 1934. máj. 28., Arad) – közíró. A kolozsvári unitárius gimnázium diákja, majd a budapesti egyetemen jogot végez 1879-ben. Szülővárosában a Függetlenségi és 48-as Párt vezetője, 1892-től huszonhat éven át magyar országgyűlési képviselő. 1914-ben Károlyi Mihály kísérője amerikai útján. 1917-ben Arad megye főispánja, 1920-tól az OMP egyik vezetője, 1926-tól a bukaresti parlament szenátora. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki országos és helyi lapokban. Egy ideig szerkesztője volt az Arad és Vidéke c. politikai napilapnak, főszerkesztője az Aradi Magyar Újságnak (1926-27).
Főbb munkái: Amikor Kossuth Lajost hazahívták (Cegléd 1923); Emlékirataim (Arad 1929).