Borbáth Andor (Kolozsvár, 1912. jún. 6. – 2000., Marosvásárhely ?) – orvosi szakíró. Szülővárosában, a piarista gimnáziumban érettségizett, a Ferdinand-egyetemen szerzett orvosi diplomát. Pályáját a kolozsvári szülészeti klinikán kezdte, 1945-től a marosvásárhelyi OGYI-ban működik, 1965-től egyetemi előadótanár, 1970-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1973-tól az orvostudományok doktora, nyugalomba vonulása (1977) óta tanácsadó professzor. Szakcikkeit az Ardealul Medical, Revista Medicală, a budapesti Orvosi Hetilap, Magyar Nőorvosok Lapja és Orvostudományi Közlemények, román, német és angol szakfolyóiratok közlik; bel- és külföldi értekezletek előadója. Fő kutatási témái: a női nemi hormonok injekciós alkalmazása, az allergia tana a nőgyógyászatban, a női meddőség kezelése. Román szakkönyveket ültetett át magyarra, lefordította C. I. Parhon Az öregség és kezelése c. művét (1949). A női meddőség (1954) és Terhességi toxikózis (1959) c. fejezetek szerzője az egyetemi szülészeti jegyzetekben; az Afecţiunile traumatice ale organelor feminine c. kötet (Orvosi Könyvkiadó 1959) nőgyógyászati, a Sterilitatea feminină c. kötet (1962) nőgyógyászati és szülészeti fejezeteinek szerzője. Irodalmi vonatkozású Vörösmarty Mihály és a magyar orvosi nyelv c. tanulmánya (Korunk 1968/5).
Szabó Attila Vincze János: B. A. Természettudományos Arcképcsarnok. Művelődés 1980/4.