Dánér Lajos (Brassó, 1911. márc. 7. – 1964. márc. 6., Svájc) – költő, szerkesztő. A középiskolát Brassóban és Nagyenyeden végezte, Kolozsvárt a ref. teológián és a jogi karon folytatta tanulmányait, Párizsban teológiát hallgatott, Brüsszelben doktorátust szerzett. Már a főiskolai évek alatt bekapcsolódott az irodalmi életbe. Versei, novellái, tanulmányai, cikkei főleg napilapokban jelentek meg, román, német, francia, angol és orosz nyelvből fordított. 1954 után külföldön lelkész, Svájcban autóbaleset áldozata lett. Novelláskötetének (Átkunk, Kv. 1929) hangütése szociális aláfestésű és szatirikus színezetű, verseskötetében (Vakoktól-rabokig, Kv. 1940) hangsúlyozottabb a szociális tartalom, s formai megoldásai kiegyensúlyozottabbak, de gondolati és érzelmi skálája szűk. Az állatok dalolnak (Demjén Attila rajzaival, Kv. 1943) c. utolsó verseskötetét az ügyészség elkobozta. „Allegorikusan olyan gondolatokat fejez ki, amelyeknek háborúellenes célzatuk van” állapította meg a végzés. Regénye, A béka 1934-ben jelent meg a Brassói Lapok Ajándékregénytárában.
Kiss Jenő: D. L.: Vakoktól-rabokig. Erdélyi Helikon 1941/7.