Felszeghy Béla (Melegföldvár, 1882. márc. 22. 1951. jún. 28., Budapest) jogi író. Közigazgatási kérdésekkel foglalkozó szakmunkái 1919 előtt jelentek meg, így a magyar, német és román nyelven kiadott A községi igazgatás körében felmerülő legfontosabb teendők és tudnivalók (Beszterce 1910), majd A községi illetőség (Beszterce 1911), Fegyelmi jog a közigazgatási szakban (Beszterce 1912), A magyar földközösségek igazgatóságának összes szabályai I-III. (Bp. 1914) és Hadműveleti területek közigazgatása (Bp. 1918) c. munkák. Egy mélylélektani tanulmányát a pánikról az Imago c. bécsi pszichoanalitikai folyóirat közölte (1920). A két világháború között jelentős az *Erdélyi Múzeum 1933/4-6-os számában megjelent tanulmánya: A közjogi önkormányzat elve és egy elfelejtett régi erdélyi államjogász. Ebben Balia Sámuelnek, a XVIII. század második felében élt táblai asszesszornak állít emléket, aki "Erdélyország Közönséges Nemzeti Törvényeinek" szentelt munkájával 1791-ben mesterén, Werbőczin túlmenően a király és a (nemesi) nép között létrejött szerződésről írt.