Fényes Imre *fizikai szakirodalom
1950-től a magyar kormány meghívására a debreceni egyetem elméleti fizikai tanszékét vezette 1953-ig. 1953-ban áthelyezték az ELTE-re, ahol 1960-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. 1959-ben a fizikai tudományok doktora lett.
Munkássága a kvantumelmélet, statisztikus fizika és az irreverzibilis termodinamika területét ölelte fel. 1974-ben W. Heisenberggel együtt vezetett egy szemináriumsorozatot Dubrovnikban a kvantummechanika elvi kérdéseiről. Felfedezte az úgynevezett „oszcillációs effektust”, a termodinamikai egyensúly stabilitásának valódi mechanizmusát, valamint korrigálta a Helmholtz és Pauli által megadott termodinamikai variációs elvet és megmutatta az eljárás irreverzibilis esetre való kiterjesztését is (Helmholtz–Fényes-elv).
Számos, a modern fizika eredményeit általánosító filozófiai munkát, didaktikai, valamint tudománynépszerűsítő tanulmányt, művelődéspolitikai eszmefuttatást is írt.
Az egyik legeredetibb, legmélyebb gondolkodású magyar természettudósnak tartják. Hatása a fizikusok gondolkodására elsősorban a problémák igényes megfogalmazására való törekvésben érhető tetten, eredményeit igen sok filozófiai munka is tárgyalja.
Munkái
Entrópia (Bp., 1962.); Fizika és világnézet (Bp., 1966.); Termosztatika és termodinamika (Bp., 1968.);
Szerkesztés
Modern fizikai kisenciklopédia (szerk., Bp., 1971.)
Irodalom
Gábos Zoltán: A harmadik erdélyi egyetem fizikusai. Természet Világa, 2006. I. különszám