Gárdonyi István (Temesvár, 1907. jan. 22. 1979. júl. 7. Frankfurt am Main) író, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Zsidó Líceumban fejezte be (1925), diplomát a politikai tudományok tanszékén szerzett a bécsi egyetemen (1929). Újságírói tevékenységét riporterként Bécsben kezdte, majd 1930-tól a *Temesvári Hírlap munkatársa.
Riportokat, színes jegyzeteket, irodalomtörténeti megemlékezéseket, kiállítási krónikákat és könyvrecenziókat írt. Interjút készített a korszak több jeles személyiségével, így George Enescuval (1931. nov. 27.), Nagy Endrével (1932. márc. 30.) és Bartók Bélával (1936. máj. 5.). Eugen Prager kiadásában (PozsonyPrága) megjelent, Temesvárt nyomott A D-terv c. riportregényét (1938), melyet apósával, Déznai Viktorral együtt írt, a *kritika kedvezően fogadta, a kötetet Mikszáth-díjjal tüntették ki. Az ember jó c. regényét (Tv. 1946) az Orosz Könyv adta ki.
A II. világháború idején s a következő években Bukarestből tudósította a The New York Timest és a The Daily Heraldot; e minőségében gyanúba keveredett, s az 50-es években börtönbüntetést szenvedett, csak 1964-ben rehabilitálták. 1971 óta tevékeny részt vett a nemzetközi békemozgalmakban, így Hágában, Utrechtben, Leidenben és Amszterdamban Nyugat és Kelet békés együttélése mellett tartott előadásokat.
Gárdonyi István (Temesvár, 1907. jan. 22. − 1979. júl. 7. Frankfurt am Main) író, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Zsidó Líceumban fejezte be (1925), diplomát a politikai tudományok tanszékén szerzett a bécsi egyetemen (1929). Újságírói tevékenységét riporterként Bécsben kezdte, majd 1930-tól a Temesvári Hírlap munkatársa.
Riportokat, színes jegyzeteket, irodalomtörténeti megemlékezéseket, kiállítási krónikákat és könyvrecenziókat írt. Interjút készített a korszak több jeles személyiségével, így George Enescuval (1931. nov. 27.), Nagy Endrével (1932. márc. 30.) és Bartók Bélával (1936. máj. 5.). Eugen Prager kiadásában (Pozsony−Prága) megjelent, Temesvárt nyomott A D-terv c. riportregényét, melyet apósával, Déznai Viktorral együtt írt, a kritika kedvezően fogadta, a kötetet Mikszáth-díjjal tüntették ki. Az ember jó c. regényét (Tv. 1946) az Orosz Könyv adta ki.
A II. világháború idején s a következő években Bukarestből tudósította a The New York Timest és a The Daily Heraldot; e minőségében gyanúba keveredett, s az 50-es években börtönbüntetést szenvedett, Szamosújváron, Piteşti-en, Râmnicu Săraton raboskodott, csak 1964-ben rehabilitálták. 1971 óta tevékeny részt vett a nemzetközi békemozgalmakban, így Hágában, Utrechtben, Leidenben és Amszterdamban Nyugat és Kelet békés együttélése mellett tartott előadásokat.
Önálló kötetei: A D-terv. Pozsony−Pága, 1937; Az ember jó. Tv. 1946.
Enescuval készített interjúját újraközli: Pintér Lajos: George Enescu erdélyi hangversenyei : Magyar sajtóvisszhangok. Buk., 1981.