Győri Illés István (Zilah, 1892. máj. 9. 1970. dec. 11. Budapest) újságíró, szerkesztő. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, harctéri írásai Beszélnek a halottak címmel jelentek meg (Bp. 1917). A Tanácsköztársaság idején vöröskatona. 1919-ben hazatért, nagyváradi és kolozsvári lapok munkatársa lett; 1921-től a *Gyilkos c. riportlap szerkesztője; közreműködött más időszaki kiadványok (Carneval, Commerz, Lemnul) megjelentetésénél is. A Horthy-rendszer baloldali magatartását börtönbüntetéssel sújtotta (194044), a Gestapo elhurcolta. Megmenekülése után Budapesten folytatta irodalmi munkáját.
Verseskötetekkel már Győrött 1914-ben, majd a forradalom alatt 1918-ban Budapesten jelentkezett. A két világháború között idehaza színes, szórakoztató írásokkal és kiadványokkal igyekezett egy szélesebb olvasóközönség olvasmányigényeit kielégíteni. Szerkesztette a *Ha-ha-ha c. "vidám könyvek" sorozatát (1920). Főbb kötetei: Góner Menci karrierje (Egy szélhámos regénye. Kv. 1926); Honny soit qui mal y pense (erotikus elbeszélések, Nv. 1928); Tíz perc szünet (humoreszkek, Nv. 1930); A földalatti hármak ("7 erdélyi író" kollektív regénye, Benamy Sándor, Fekete Tivadar, Károly Sándor, Ligeti Ernő, Nagy Karola, Szántó György, valamint Mikes Imre és *Szabó Imre közreműködésével, *Tamási Áron előszavával, Kv. 1933); Örök játék (versek, Kv. 1939). Utolsó kötete újra Budapesten jelent meg: Dalol a munka, dalol a gép (versek, 1948).
Földes Imrével közösen szerzett s Kolozsvárt 1926-ban bemutatott Szultána c. operettje sokáig szerepelt a színpadon. A *Metamorphosis Transylvaniae c. cikkgyűjtemény (Kv. 1937) szerkesztésével és kiadásával értékes történeti és irodalomtörténeti dokumentum megjelenéséhez járult hozzá.
Szignója Gyil.