hídverés mindama kezdeményezések gyűjtőfogalma, amelyek a románmagyar közeledést a két nép íróinak és művészeinek összefogása révén igyekeztek előmozdítani. Legígéretesebbnek az ún. Váradi Hídverés látszott. Közvetlen előzménye az a vita volt, amelyet 1935 nyarán Victor Eftimiunak mint a Román *Pen Club elnökének *Nagyváradról keltezett tiltakozása a Daday Lorándot sújtó hadbírósági ítélet ellen, valamint Octavian Gogának mint Az ember tragédiája román fordítójának tervezett beválasztása a Kisfaludy Társaságba a *nagyváradi román és magyar nyelvű sajtóban kiváltott. A Familia ötpontos körkérdésére Zilahy Lajos, Babits Mihály, Illyés Gyula, Mihail Sadoveanu, Lucian Blaga, Camil Petrescu és társaik összesen 13 magyar és 12 román író tollából érkező válaszokból világosan körvonalazódott, hogy az állandósult politikai feszültségek légkörében a kulturális együttműködés legfőbb kerékkötője a bizalmatlanság egymással szemben. Ezért vetődött fel egy *Nagyváradon és Biharfüreden tartandó románmagyar írói találkozó gondolata. A szervezés munkáját M. G. Samarineanu, a Familia főszerkesztője és *Tabéry Géza vállalta magára Tiberiu Moşoiu egyetemi tanárnak, *Nagyvárad polgármesterének s egyben a Román Képviselőház alelnökének támogatásával, aki az illetékes kormánykörök, nevezetesen Nicolae Titulescu külügyminiszter hozzájárulását is megszerezte. Ugyancsak az ő javaslatára *Nagyvárad város törvényhatósága huszonötezer lejes alapítványt létesített magyar művek román nyelvű és román művek magyar nyelvű kiadására, s pályázatot tűzött ki egy magyar nyelvű román irodalomtörténet elkészítésére.
A találkozó e biztató előzmények ellenére sem valósulhatott meg. Részben azért, mivel a nemzetközi helyzet nem kedvezett az ilyenszerű kapcsolatfelvételnek, részben pedig azért, mivel a KZST meghívására erdélyi felolvasó körútra készülő Babits Mihálytól és feleségétől, Török Sophie-tól a Művészeti Felügyelőség egy közelebbről meg nem határozott miniszteri döntésre való hivatkozással megtagadta a fellépési engedélyt. Az ügy áldatlan sajtóvitába torkollott, Babits Mihály pedig a Nem megyek Biharfüredre c. nyílt levélben határolta el magát a találkozóra készülő magyarországi íróktól. Ilyen körülmények között *Tabéry Géza kénytelen volt közölni Zilahy Lajossal, Octavian Goga Kisfaludy Társaság-beli tagságának és a tervezett írói találkozónak a szószólójával, hogy visszalép a szervezés munkájától.
A váradi hídveréskor elvetett mag így csak a háborút követő években szökkenhetett szárba, amikor a Familia emlékezetes ankétján leszögezett alapelveket kiindulópontnak tekintették a románmagyar kultúrkapcsolatok fejlesztésében.
(K. K.)
A váradi hídverés. Pionierii de la Oradea. A Familia-ankét anyagának kétnyelvű kiadása. Szerkesztette Kemény G. Gábor, bevezeti Gáldi László. Bp. 1946. Engel Károly: Hídverők példája. *Korunk 1970/6. Dávid Gyula: Váradi hídverés 1935. Közli Találkozások. Kv. 1976. 199208. Bitay Ödön: "A megegyezés ideje elérkezett". Egy kevéssé ismert közeledési kísérlet 45. évfordulójára. *Új Élet 1980/16.